Vélemény és vita
A harmadik?
A világ álságos vezetőinek és híveiknek többsége lapít, s „érzékenyíteni” óhajtja a normális gondolkodású embereket arra, hogy minden úgy van jól, ahogy van
Legyenek kedvesek megmondani, ez már a harmadik világháború? A kérdés természetesen költői. Azaz, ahogy az irodalomórákon tanultuk, választ nem igényel, mert a tisztelt író, költő csak mondanivalójának nyomatékosabbá tétele érdekében teszi fel.
Nos, a fenti kérdésre könnyű a válasz: igen, ez már a harmadik világháború. Még akkor is, ha sokan nem veszik észre. Mert szűkebb környezetükben nagyjából béke van. Mert nem akarják tudni, mi történik a világban. S mert azt, hogy kitör egy világháború, nemigen szokták bejelenteni, így többnyire csak akkor veszik észre, ha maguk is belekeverednek.
A középiskolában tanultuk, kellően el is csodálkoztunk rajta, hogy amikor 1914-ben Szarajevóban megölték Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörököst és feleségét, még senki sem sejtette, hogy ez a cselekedet az első világháború kitörését eredményezi. Emlékszem, mennyire meglepődtem akkor is, amikor valamilyen történelemkönyvben azt olvastam, ez idő tájt az orosz cári család békésen nyaralt Dániában, a tengerparton. Hihetetlennek tűnt nekem, hogy a cár ennyire tájékozatlannak bizonyult. II. Vilmos német császár sem lehetett nagy jóstehetség, hiszen az ismert mondással búcsúzott a frontra induló katonáitól: „Mire ezek a falevelek lehullanak, ti már győztesen itthon lesztek.” Hát nem „lettek” itthon. A második világháború, melynek kapcsán azt is megtanultuk a gimnáziumban, hogy bár az emberek mindig azt hiszik egy háborúról, az éppen olyan lesz, mint a korábbi volt, valójában sosem olyan. A legtöbb áldozatot szedő második világháború bizony valóban más lett. Pontos kezdetéről pedig mindmáig vitatkoznak a történészek. Mint ahogy a világra gyakorolt hatásáról is.
És most itt vagyunk a harmadikban. Amelyről szintén sokat fognak vitatkozni valamikor, valószínű a kezdetéről is, ha egyáltalán lesznek még viták és vitapartnerek. Csak arról nem lehet vitatkozni, ami tény, ezt a háborút is más eszközökkel vívják, mint a két korábbi világháborút. Az elmúlt időszakban éppen azzal, hogy álindokokkal, a demokrácia nevében le kell rohanni a Közel-Keletet, Észak Afrikát. Majd mikor ez megtörténik, az erős birodalmak úgy vonulnak ki a leigázott országból, hogy ottmaradnak. Sajátos filozófia.
Nálunk, Magyarországon béke van. Ez rendkívüli sorsajándék. Ám a jelek hozzánk is rendre megérkeznek. Pontosabban naponta özönlenek ránk. Íme az elmúlt napok „jelei”: válaszcsapásokat mér Irán amerikai célpontokra Irakban. Minthogy a NATO tagjai vagyunk, katonáink közül néhányan Irakban vannak. Nem örülünk neki. Ki tudja, miért, lezuhan egy ukrán utasszállító repülőgép Teherán felett. (Állítólag tévedésből lőtte le az iráni Forradalmi Gárda.) Irakban már sokan a béke szót sem ismerik. Afganisztánban pedig azért nem lesz nyugalom tán sosem, mert ott van, ahol van és több forrás szerint kibányászandó, mert sok pénzt érő „titkokat” rejt a földje.
Naponta kapjuk azokat a fenyegető üzeneteket is, melyek arról szólnak, tanuljuk meg, hogy a pénz az úr. S mindenképpen tegyük még hozzá, hogy Európába „természetesen” tovább özönlenek a migránsoknak nevezett hódítók és rendbontók, s egyesek szerint nem milliók, hanem akár százmilliók is jöhetnek az elkövetkezendő időben. És bőven vannak még jelek. Harcban áll ugyanis a világ az élet minden területén, a kultúrát illetően is. Háború van folyamatosan a világhálón, az agyamentek háborúja a józanság, az őszinteség, a természetesség ellen.
Néhány napos hír például, miszerint van már olyan technológia, amelynek segítségével manipulálni lehet a közismert személyekről készült felvételeket, és így bármit ki lehet mondatni velük. Lapunk pár napja írt erről, s a cikkből megtudhattuk, egy nagy sikerű horrorfilm egyik világsztár-főszereplőjét az új technika segítségével kicserélték, egy másik világhírű művészt téve a helyébe a már elkészült, rég bemutatott filmben. Nem kell hozzá sok fantázia, hogy elképzeljük, politikai célokra is használhatók a manipulációs technikai lehetőségek. S miként naponta láthatjuk-hallhatjuk, lázadozik, sőt háborúzik már a természet is. „Mint fent, úgy lent” – olvashatjuk a Smaragdtáblában, az óegyiptomi Hermész Triszmegisztosz munkájában. Örökérvényű, igaz mondás.
A mély és a világ egészét átfogó gondolkodásnak, miként Triszmegisztosz és a hozzá hasonlók filozófiájának, nemigen van helye ez idő tájt sehol. Uralni, leigázni, kizsigerelni mindent, ez a cél. Ez a mindenkori háborúk, világháborúk lényege is. Miként a most zajló harmadiké. S talán egyszer majd megírja valaki, hogy a harmadik világháború (is) Európában kezdődött. Az újkori világ központjában. Ahol a hatalmas népvándorlás az európai kultúra megsemmisülésével fenyeget, ami egyet jelent sok váteszi képességű honfitársunk jövendölésével, miszerint: Európa felszámolja önmagát. Végső felszámolásáért folyik most a háború, s ezt lehetetlen nem látni.
Égnek a templomok, gyilkolják a keresztényeket, gyalázzák és alázzák a gyengébb nemet, rombolnak és ártatlanokat ölnek, valamint elhallgatják a jövevények által elkövetett súlyos bűncselekményeket. S miként már évek óta tapasztalhatjuk, a világ álságos és persze beavatott vezetőinek és híveiknek többsége lapít, az agymosásban segédkezik, s „érzékenyíteni” óhajtja a normális gondolkodású embereket arra, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Jöhet első lépésként a fajtakeveredés. Vannak országok, amelyek már elestek. Az önfeladás folyamatai alighanem visszafordíthatatlanok.
A történelem tehát – ha küllemében másképp is – lényegében rendre ismétli magát, azaz az erőszak, a háború, a leigázottak rabszolgává tétele, a véget nem érő ámítás és hazudozás, továbbá a pénz mindenhatósága ma is elsődleges, még akkor is, ha sokak érdeke ennek a kijelentésnek a tagadása. S ha ebből a szempontból vizsgáljuk a világot, nem tagadhatjuk, hogy az említett jelenségek itt „élnek” velünk. Így nem is lehet kétségünk afelől, hogy a harmadik világháború elkezdődött.
Ismét középiskolás éveim (hatvanas évek) jutnak eszembe, amikor megismerkedtünk Hans Fallada: Mi lesz veled emberke című írásával. A könyvben a szerző arról ír, hogy a kisembereket mindig ki lehet használni, meg lehet alázni, bizonytalanná és esendővé tenni. Pedig ő csak ember szeretne maradni mindig, minden körülményben. A csodálatos magyar és világirodalomból sok-sok könyvnek volt és van ilyen mondanivalója számunkra. Mind azt üzeni, ébresztő!
Vajon miért jutunk rendre arra a következtetésre, hogy valakik ellopták az ébresztőórát?
