Kondor Katalin

Vélemény és vita

A harmadik?

A világ álságos vezetőinek és híveiknek többsége lapít, s „érzékenyíteni” óhajtja a normális gondolkodású embereket arra, hogy minden úgy van jól, ahogy van

Legyenek kedvesek megmondani, ez már a harmadik világháború? A kérdés természetesen költői. Azaz, ahogy az irodalomórákon tanultuk, választ nem igényel, mert a tisztelt író, költő csak mondanivalójának nyomatékosabbá tétele érdekében teszi fel.

Nos, a fenti kérdésre könnyű a válasz: igen, ez már a harmadik világháború. Még akkor is, ha sokan nem veszik észre. Mert szűkebb környezetükben nagyjából béke van. Mert nem akarják tudni, mi történik a világban. S mert azt, hogy kitör egy világháború, nemigen szokták bejelenteni, így többnyire csak akkor veszik észre, ha maguk is belekeverednek.

A középiskolában tanultuk, kellően el is csodálkoztunk rajta, hogy amikor 1914-ben Szarajevóban megölték Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörököst és feleségét, még senki sem sejtette, hogy ez a cselekedet az első világháború kitörését eredményezi. Emlékszem, mennyire meglepődtem akkor is, amikor valamilyen történelemkönyvben azt olvastam, ez idő tájt az orosz cári család békésen nyaralt Dániában, a tengerparton. Hihetetlennek tűnt nekem, hogy a cár ennyire tájékozatlannak bizonyult. II. Vilmos német császár sem lehetett nagy jóstehetség, hiszen az ismert mondással búcsúzott a frontra induló katonáitól: „Mire ezek a falevelek lehullanak, ti már győztesen itthon lesztek.” Hát nem „lettek” itthon. A második világháború, melynek kapcsán azt is megtanultuk a gimnáziumban, hogy bár az emberek mindig azt hiszik egy háborúról, az éppen olyan lesz, mint a korábbi volt, valójában sosem olyan. A legtöbb áldozatot szedő második világháború bizony valóban más lett. Pontos kezdetéről pedig mindmáig vitatkoznak a történészek. Mint ahogy a világra gyakorolt hatásáról is.

És most itt vagyunk a harmadikban. Amelyről szintén sokat fognak vitatkozni valamikor, valószínű a kezdetéről is, ha egyáltalán lesznek még viták és vitapartnerek. Csak arról nem lehet vitatkozni, ami tény, ezt a háborút is más eszközökkel vívják, mint a két korábbi világháborút. Az elmúlt időszakban éppen azzal, hogy álindokokkal, a demokrácia nevében le kell rohanni a Közel-Keletet, Észak Afrikát. Majd mikor ez megtörténik, az erős birodalmak úgy vonulnak ki a leigázott országból, hogy ottmaradnak. Sajátos filozófia.

Nálunk, Magyarországon béke van. Ez rendkívüli sorsajándék. Ám a jelek hozzánk is rendre megérkeznek. Pontosabban naponta özönlenek ránk. Íme az elmúlt napok „jelei”: válaszcsapásokat mér Irán amerikai célpontokra Irakban. Minthogy a NATO tagjai vagyunk, katonáink közül néhányan Irakban vannak. Nem örülünk neki. Ki tudja, miért, lezuhan egy ukrán utas­szállító repülőgép Teherán felett. (Állítólag tévedésből lőtte le az iráni Forradalmi Gárda.) Irakban már sokan a béke szót sem ismerik. Afganisztánban pedig azért nem lesz nyugalom tán sosem, mert ott van, ahol van és több forrás szerint kibányászandó, mert sok pénzt érő „titkokat” rejt a földje.

Naponta kapjuk azokat a fenyegető üzeneteket is, melyek arról szólnak, tanuljuk meg, hogy a pénz az úr. S mindenképpen tegyük még hozzá, hogy Európába „természetesen” tovább özönlenek a migránsoknak nevezett hódítók és rendbontók, s egyesek szerint nem milliók, hanem akár százmilliók is jöhetnek az elkövetkezendő időben. És bőven vannak még jelek. Harcban áll ugyanis a világ az élet minden területén, a kultúrát illetően is. Háború van folyamatosan a világhálón, az agyamentek háborúja a józanság, az őszinteség, a természetesség ellen.

Néhány napos hír például, miszerint van már olyan technológia, amelynek segítségével manipulálni lehet a közismert személyekről készült felvételeket, és így bármit ki lehet mondatni velük. Lapunk pár napja írt erről, s a cikkből megtudhattuk, egy nagy sikerű horrorfilm egyik világsztár-főszereplőjét az új technika segítségével kicserélték, egy másik világhírű művészt téve a helyébe a már elkészült, rég bemutatott filmben. Nem kell hozzá sok fantázia, hogy elképzeljük, politikai célokra is használhatók a manipulációs technikai lehetőségek. S miként naponta láthatjuk-hallhatjuk, lázadozik, sőt háborúzik már a természet is. „Mint fent, úgy lent” – olvashatjuk a Smaragdtáblában, az óegyiptomi Hermész Triszmegisztosz munkájában. Örök­érvényű, igaz mondás.

A mély és a világ egészét átfogó gondolkodásnak, miként Triszmegisztosz és a hozzá hasonlók filo­zófiájának, nemigen van helye ez idő tájt sehol. Uralni, leigázni, kizsigerelni mindent, ez a cél. Ez a mindenkori háborúk, világháborúk lényege is. Miként a most zajló harmadiké. S talán egyszer majd megírja valaki, hogy a harmadik világháború (is) Európában kezdődött. Az újkori világ központjában. Ahol a hatalmas népvándorlás az európai kultúra megsemmisülésével fenyeget, ami egyet jelent sok váteszi képességű honfitársunk jövendölésével, miszerint: Európa felszámolja önmagát. Végső felszámolásáért folyik most a háború, s ezt lehetetlen nem látni.

Égnek a templomok, gyilkolják a keresztényeket, gyalázzák és alázzák a gyengébb nemet, rombolnak és ártatlanokat ölnek, valamint elhallgatják a jövevények által elkövetett súlyos bűncselekményeket. S miként már évek óta tapasztalhatjuk, a világ álságos és persze beavatott vezetőinek és híveiknek többsége lapít, az agymosásban segédkezik, s „érzékenyíteni” óhajtja a normális gondolkodású embereket arra, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Jöhet első lépésként a fajtakeveredés. Vannak országok, amelyek már elestek. Az önfeladás folyamatai alighanem visszafordíthatatlanok.

A történelem tehát – ha küllemében másképp is – lényegében rendre ismétli magát, azaz az erőszak, a háború, a leigázottak rabszolgává tétele, a véget nem érő ámítás és hazudozás, továbbá a pénz mindenhatósága ma is elsődleges, még akkor is, ha sokak érdeke ennek a kijelentésnek a tagadása. S ha ebből a szempontból vizsgáljuk a világot, nem tagadhatjuk, hogy az említett jelenségek itt „élnek” velünk. Így nem is lehet kétségünk afelől, hogy a harmadik világháború elkezdődött.

Ismét középiskolás éveim (hatvanas évek) jutnak eszembe, amikor megismerkedtünk Hans Fallada: Mi lesz veled emberke című írásával. A könyvben a szerző arról ír, hogy a kisembereket mindig ki lehet használni, meg lehet alázni, bizonytalanná és esendővé tenni. Pedig ő csak ember szeretne maradni mindig, minden körülményben. A csodálatos magyar és világirodalomból sok-sok könyvnek volt és van ilyen mondanivalója számunkra. Mind azt üzeni, ébresztő!

Vajon miért jutunk rendre arra a következtetésre, hogy valakik ellopták az ébresztőórát?


 

Kapcsolódó írásaink

Veczán Zoltán

Veczán Zoltán

Félbarnák

ĀDzsekuje bárdzo – mondták a szomszéd asztalokat benépesítő vendégtársaink, és kérték a számlát

Szalai Attila

Szalai Attila

Hagyaték

ĀA Magyar Napló múlt évi utolsó számában olvasható Zsille Gábor interjúja Kovács Istvánnal, a Széchenyi- József Attila- és Babérkoszorú díjas költő, író, műfordító, történész, polonistával, a Magyar Művészeti Akadémia tagjával