Open 0–24 nyitva

Állítom: nincs hasonló a világban! Legalábbis az én ismereteim szerint. Azt már megtapasztaltam, még itthon is, hogy a templomok külső falán bibliai idézet hív imádságra, de azt, ami a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom homlokzati falán áll, egyedülállónak érzem. Ha az ember kocsival, busszal, vagy esetleg gyalogosan Budáról Pestre tart, a Belvárosi templomhoz érve azt olvashatja: „Open 0–24 nyitva.” Magyarán a templom 24 órán keresztül – őrzés mellett – a nap bármelyik órájában meglátogatható.

Külföldi útjaink során nemegyszer konstatáljuk, hogy zárva találjuk azt a templomot, amelybe belépni óhajtanánk. Persze, érthető a félelem napjainkban, amikor a rablás teret nyert általánosságban; akkor van biztonságban a templom, ha becsukják a kapuit. De hát a látogató vagy az utazó meg ámulni vagy imádkozni szeretne, ami a templomok hivatása is lenne. Ezt a kettősséget oldotta fel két évvel ezelőtt a Belvárosi templom kezdeményezése, amely – a számok bizonyítják – népszerűségnek örvend. Amióta a feltárási munkálatok 2016-ban véget értek, és kialakították a gyönyörű altemplomot, tárt karokkal várják itt – és a nagytemplomban is – a békére, megnyugvásra, áhítatra vágyó embereket. Esetleg éjjel két órakor.

Milyen különös is a sors. Az Eskü téri híd (a mai Erzsébet híd) építésekor 1898-ban a környékbeli épületek közül a Küttel-házat (a kőszegi gyógyszerészfamíliáról van szó) lebontották, amely pedig feltételezések szerint az egész középkorban jelentős épület volt, a városkép és főtér egyik jellegzetessége, a Tömöry-ház pedig már 1875-ben az enyészeté lett – addig istennek hála, a Belvárosi templom csoda folytán megmenekült, és napjainkban is a város egyik ékessége. A templom alapjai római kori épületmaradványokon nyugszanak, ahol most egyebek mellett az ásatások közben előkerült épületmaradványok és kegytárgyak, a vitrinbe zárt kották, misekönyvek és miseruhák, a tizenkét apostol aranyozott szobra, mindenekelőtt pedig az Oltáriszentség előtt imádkozhat minden földönfutó, akinek erre szüksége van.

Sokan és sokféleképpen fogalmazták meg az ima szerepét az ember életében, attól függően, hogy hitetlenek vagy hívők. Legjobban talán Pilinszky János gondolatai közelítenek a lényeghez: „Az imádság potenciálisan a lét legszélesebb, az univerzum, a teremtés, élet és halál legtágabb dimenziója. Kétszárnyú kapu. Az egyik szárnya fekete, a másik sötét. De az imádság mindkettőt kitárja. A küszöbön egy gyermek áll. Én állok, te állsz, ő áll, mi állunk.”

Hányszor halljuk a súlyosan beteg ember ágya fölött: „Most már csak az ima segít.” Az ima köszönet és kérés, hála és könyörgés. Azt írhatom: a lelkeket tisztító „néma nyelv”. Van ima a gonoszság, a fájdalom, a szenvedés ellen, de nincs ima a butaság ellen. Esterházy Péter szerint „Az ima a szív emlékezetének gyakori ébresztgetése.” Az imádság lehajtott fővel az alázat tanulása.

Ültem az altemplom csodálatos falai között és a táblákon azt olvastam: „Csendet kérünk!” Az imádság elcsendesülés is egyben. Néhány méterrel a föld felett vibrált és lüktetett az élet. Idelent a csend periódusa megnyugvást teremtett.

„Open 0–24 nyitva.” A lélek kapuját tárta ki a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom.