Kondor Katalin

Vélemény és vita

Hol a szabadság mostanában?

Mi történne, ha mi, magyar keresztények arra buzdítottuk volna keresztény testvéreinket, hogy tegyék tönkre a nem keresztény, esetleg bármely más országból ide költözött, itt élő emberek vallási ünnepeit. Égig érne a világbotrány. Ennyit a kettős mércéről

Nehéz a címben feltett kérdésre válaszolni? Nehéz bizony! Mert csak egy hihető és őszinte válasz van rá, ez pedig úgy szól: a ki nem mondott gondolatainkban. Ott még van, addig, amíg meg nem találják a megfelelő műszert arra, hogy a gondolatainkat is állandó ellenőrzés alá vonják.

Megjósolták ezt már páran, de most ne ezzel törődjünk, hanem szűkebb életterünkkel, Európával. Ahol egyre fogy az őszinte szó, ahol irányításra alkalmatlan, de a „trónt” óriási erővel áhító figurák próbálják napi receptekre felírni, mit tegyünk. Közhelyszótáruk kifogyhatatlan. Egyikük – maga a német államfő – például azt mondta, a demokráciához öntudatos polgárokra van szükség, akik bizakodással tekintenek a jövőbe, akikben van tenni akarás, józan ész, tisztesség és szolidaritás. Csak éppen azt nem mondta, mikor öntudatos az ember.

Vajon akkor, ha hagyja magát felemelt fejjel kirabolni, esti séta közben az utcán leütni, mindezt persze végtelenül szolidárisan? S vajon, miközben bizakodással tekintünk a jövőbe, a kirablóinkhoz kell végtelenül szolidárisnak lennünk, avagy azokhoz az államirányító politikusokhoz, akik efféle tanácsokat osztogatnak?

Pár hónapja éppen e lap hasábjain latolgattuk, s egyben kérdeztük azt, vajon mit is jelent pontosan a határvédelem? Mert az, hogy Magyarország a déli határait, ahol a legnagyobb az illegális határátlépési kísérletek száma, kerítéssel védi, nagyon is helyén való, ordibáljanak bármennyit is honi hazaárulóink. Csakhogy más égtáj felé is néznek határaink, például nyugat felé, ahonnét bárki bármikor bejöhet, hiszen az egyesült Európában ugyebár mehet mindenki, amerre lát. És nyíltan lövöldözhet, rabolhat, ölhet, ha akar.

S hogy a kérdést, mit jelent a határvédelem, ismét feltesszük, ahhoz ez idő tájt éppen az Andrássy úti eset ad jogot. Ahol – mint ismeretes – fényes nappal, autójában támadott meg egy nőt egy arab nyelven beszélő férfi. Aki nem Magyarországon lakik, aki állítólag Németországban él, vagy csak lézeng, nem tudom. Azt viszont tudom, mennyit kampányoltak a politikai erők az Európai Uniót reklámozva annak idején a – végre! – valódi nyitott határok mellett. Sokat. És meg is ettük a maszlagot. Akkor volt, fátylat rá!

Csakhogy azóta történt egy s más. A határok meg – a befogadó és migránssimogató országok felől és felé – nyitottak és őrizetlenek maradtak. Vajon ezt az Andrássy úti támadót küldte valaki? Esetleg provokatív céllal? Nem csodálkoznék. Azon viszont csodálkozom, hogy védtelen határainkat fenyegető veszélyekről nem sok szó esik.

Hol a szabadság mostanában? Elköltözött. Kicsiny szigetek maradtak utána, de már ott is a szorongás az úr. Itt maradt nekünk a nyílt társadalom fenyegető réme, az önmagát naponta megcáfoló, bizonyítatlan ígéreteivel, hazugságaival, provokációival, valamint fenyegetéseivel. Mert vajon hogyan értelmezzük Fekete-Győr momentumos főembernek szintén a napokban elhangzott szavait, amelyek egyértelműsítették a párt nézeteit?

Arra buzdított ugyanis, hogy párttársai és hívei tegyék tönkre a családi karácsonyt, azaz, ha kormánypárti családtaggal jönnek össze, akkor vitatkozzanak vele, valamint programozzák át a televízióját, nehogy már kormánypárti csatornát nézhessen. Volt még néhány elmebajos ajánlata az ötletgazdának, ezzel nem untatnék senkit, csakhogy szerintem a provokációnak is van határa. Pontosabban kellene lennie. Jusson eszébe mindenkinek, mi történne, ha ezt mi, magyar keresztények követtük volna el. Mármint, hogy arra buzdítottuk volna keresztény testvéreinket, hogy szándékosan tegyék tönkre a nem keresztény, esetleg bármely más országból ide költözött, itt élő (például kínai, indiai, japán, arab, török, zsidó stb.) emberek vallási ünnepeit. Égig érne a világbotrány! Erőszakról, toleranciahiányról, sovinizmusról, s a jó ég tudja még, mi mindenről szólnának a vádak. Ennyit a kettős mércéről.

A barátságos meleg szobákban boldogság nyilván sok helyen van.

A szabadság viszont illanóban. A Fekete-Győr félék – felháborító akcióikkal – már a szobákba is be szeretnének nyomulni. „Az oroszok már a spájzban vannak” – mondta A tizedes meg a többiek című, felejthetetlen filmben a kastély hajdani inasát játszó Major Tamás. És az oroszok ott is voltak. Először csak egy, aztán jött a többi is. Nem kellene hagyni, hogy Fekete-Győrék a szobáinkba „költözzenek”. Legalább az ünnepeinket védjük meg, ha már a hétköznapjainkat nem sikerül.

Megjegyzem, Petőfi nemcsak a Téli világ című költeményt írta meg, hanem egyebek közt a Föltámadott a tenger, valamint a Nemzeti dal című verseket is.

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Szanyi búcsúja

ĀFricska. Erősen túlértékelve, a Szózat szavaival búcsúzom tőle: „Elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt…” Szanyi Tibor kilépett az MSZP-ből

Őry Mariann

Őry Mariann

Zsákutcában a Néppárt

ĀA Fidesz maga határoz a sorsáról – nyomatékosította a napokban Deutsch Tamás, a kormánypártok európai parlamenti delegációvezetője a Fidesz és az Európai Néppárt kapcsolatáról szólva