Tárgyak

Olvasom, hogy az előzetesen becsült ár csaknem hússzorosáért, mintegy száznegyvenezer fontért (ötvenötmillió forintért) árverezték el a 20. század nagy hatású énekesének, zeneszerzőjének és költőjének, a Beatles gitárosának, John Lennonnak egyik híres, kerek napszemüvegét, amelyet 1968 nyarán Ringo Starr autójában felejtett.

Milyen mélyen hallgatnak a tárgyak, ha kikerülnek a használatból. Ijesztő a némaságuk. Emlékeztetnek és szomorkodtatnak, hogy minden múlandó, és a siker csak átmeneti. Nem lehet felülni a lovára, mert egy idő után ledob. Könyörtelen a természete. Álnok és csaló. Fűt-fát ígér, de semmit sem tart be. És mégis hajbókolunk neki.

Ilyen az ember. Hisz egy elhagyott napszemüvegnek. Elárverezik, és lesz, aki majd gyönyörködik benne. Mit remél tőle? Megpróbál visszafiatalodni? Azt hiszi, az ifjúság örök, pedig hamar elillan, mint az álmaink. Oda a varázslat. Vagy mégsem?

A szemüveg a legközelebbi társaink egyike, állandó kísérőnk a legkülönbözőbb élethelyzetekben. A társ szó csak négy betű, mégis oly sok gondolat, érzelem és élmény fűződik hozzá. Legszebb szavaink között emlegetjük. Melengető, bizalomkeltő a szó, amely arról árulkodik, hogy az embernek szüksége van olyan tárgyakra, amelyek megkönnyítik az életét. Amelyek fogódzók és támogatók. A szemüveg ugyanis előbb vagy utóbb minden ember életében nélkülözhetetlenné válik. A szemüveg ilyen társ, bárha gyakran kicseréljük, eltörjük, a földhöz vágjuk vagy elveszítjük.

Szakértők szerint a szemüveg minden idők ötödik legfontosabb találmánya. A legnagyobb magyar, Széchenyi írja 1840-ben Nagycenkről Angliába William Tierney-nek, a Lánchíd tervezőjének: „Kedves Uram, hozzon nekem egy font jó angol tubákot, és ne feledje el a szemüveget se, hogy ennek az átkozott helynek a pora ellen védekezhessek, mert a szemem igen kezd gyengülni…” A szemüveg minden időkben és korokban a legfontosabb személyi tárgyunk volt, és az is maradt. „A kecses holmiktól finomul a világmindenség – olvashatjuk Jean Follain 20. századi francia költő gondolatai között. Minden szép tárgy tartogat valami titkos, átbocsátó jelszót. Ők fűznek bennünket a való világhoz…” Másutt pedig ez áll: „Dal árad ki minden tárgyból. A kézmíves beledolgozott abba valamit a saját testéből.” John Lennon napszemüvege a Mother, a Love vagy az Imagine dallamaira emlékeztet.

Vannak emberek, akik nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a tárgyaknak, mások görcsösen ragaszkodnak hozzájuk. Ferenczy Béni szobrászművész özvegyénél véletlenül találkozott a szemem egy olyan mappával, amelyre ez volt ráírva: „Kincseim, néha belenézni…” Ezek a „kincsek” segítették élni.

A szemüveg szolgálat. Az ember legszemélyesebb tárgyainak egyike. Bűvölő ereje lehet. Őrt áll, jóval John Lennon halála után is, aki viselte. Beszédes. Hihetjük, hogy a tárgyak nem enyésznek el nyomtalanul. Néha eltűnnek, de aztán idővel, ha szerencséjük van, életre kelnek és lélegeznek.

Ez történt most is John Lennon napszemüvegével, miközben a csend lassan rátelepedett, és töméntelen mennyiségű madár fújta a dalait a világ vigasztalása címén.