Klímabuzgóság a köbön

Belgiumban élő ismerőseim, akiket a klímaváltozás jelenségei, valamint azok tudományos magyarázatai nagyon is érdekelnek, ellenben a klímahisztériától maguk is hisztériások lesznek, elküldtek nekem egy csokorra való ötletet, amelyet a klímatémára nagy buzgón „rárepülő” bulvár- és női lapok ajánlanak azoknak, akik Földünk klímahelyzetén segíteni szeretnének. Az épületes ötletek közül csak néhányat említek, ezek zöme vásárlási tanács, ám mert a mostani karácsonyi beszerzések már megtörténtek, immár a jövendőre vonatkozhatnak.

Nos, kéretik vigyázni ruhavásárláskor arra, hogy csakis olyan holmit vegyünk, amely újrahasznosított anyagból készült. Hogy ez igaz-e, azt onnan lehet megtudni, hogy rákeresünk a divatházak honlapjaira. Ezek állítólag tartalmazzák azokat az információkat, miszerint újrahasznosított anyagból dolgoznak-e, vagy sem. Hogy állításaik valójában igazak-e, azt nem tudom, miképpen ellenőrizhetjük. Viszont az egyik világhírű divatház termékéről, amely egy közönséges póló, megtudhatjuk, hogy PET-palackokból készült, és előállításához már víz sem kell. Gratulálunk! Nem vagyok kémikus, így nagyon is hiá­nyolom azt a felvilágosító cikket, amely megmagyarázza a technológiát, továbbá azt, ki volt az a zseniális elme, aki ezt kitalálta. (Kicsit azért nehezményezem, miért is nem állt elő már korábban ezzel az ötlettel. Mennyi vacak PET-palackot hasznosíthattunk volna!) Mellesleg megjegyzem, egy ilyen póló száz euróba kerül.

A szenzációs ötleteknek nincs még vége! Megtudhatjuk, hogy ananászból – gondolom, a héjából, de ezt nem részletezték – a bőrhöz hasonlító anyagot lehet előállítani, amelyből táskák, pénztárcák készülhetnek. Hogy az ananász belsejének, pardon, húsának elfogyasztása után hová vigyük a héját, arról nem szól a cikk. Az viszont kiderül, létezik már fenntartható farmer is! Hogy ez mi fán terem? Idézem: „A hagyományos farmergyártás rengeteg vizet használ, és a festése is árt a bolygónak. Mára azonban egyre több cég átváltott legalább részben olyan technológiákra, amelyekkel ez elkerülhető. Ilyen farmereket keressünk!” Igyekszünk, megígérjük! Bár arra nézve elkelne néhány jó tanács, hol keressük, továbbá mi legyen az elkoptatott, agyonhordott farmerjeinkkel, hová tegyük-vigyük őket?

Az ékszereket illetően is kapunk jó tanácsokat. Például ilyeneket: a sokadik olcsó bizsu helyett kevesebb, de különleges ékszert vásároljunk. Kristály, gyöngy, drágakő, ezeket évtizedek múlva is hordhatjuk, sőt tovább is örökíthetjük. Ha pedig gyémántot és más drágakövet óhajtunk a magunkénak tudni, csak akkor nevezhetjük magunkat felelős fogyasztónak, ha olyan cégektől vásárolunk, amelyek biztosítanak arról bennünket, hogy – idézem – „az általuk használt kövek konfliktusmentes övezetből származnak”.

Nem néztem utána, hol vannak gyémántbányák a világban. Ám azt különösebb kutakodás nélkül állíthatom, hogy konfliktusmentes övezet ez idő tájt nemigen létezik a Földön. Nehéz lesz tehát a gyémántvásárlás!

Érdeklődéssel várjuk a klímabuzgók újabb zseniális ajánlatait és javaslatait.