Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

A Hortus Dei Könyve

„Hortus Dei – A szobanövény is ember”. Ez a cím hívogat a Debreceni Református Hittudományi Egyetem adventi ünnepsége részeként nyílt képzőművészeti kiállításra

A Hortus Dei Isten kertje, tehát az Édenkert: nemcsak a növény-, de az egész teremtett világ a genezisbeli névadástól, a reneszánsz panteizmuson keresztül, a 21. századi „zöld Bibliáig”. Az eredeti birtokviszony kifejezésétől (az ember Istené, minden mást saját boldogulására és Isten dicsőségére használ), a minden létezőt átható szakrális jelenléten keresztül a környezetvédelemig, aminek szükségképp a lelki környezet védelmétől kell elindulnia.

Isten kertjében ott volt az összes növény és állat mellett az első emberpár. A kiűzetés után arra kényszerült, hogy otthont építsen magának (házat) és az Istennek (templomot, egyházat). Az Isten által teremtett növény bekerült az ember által berendezett szobába: édenkertmásként. Ahogy a fa is jelképezi az embert (sorsát, környezetét, tudatalatti önképét), a növényszeretet, a szobanövények kiválasztása, szintén jelöli tulajdonságainkat.

A debreceni Lente István szobanövényekkel reprezentálja az embert, meglepő tereket nyit az értelmezés előtt. Ide hívható Lukács László Örömhír-vezércikke a Vigilia két évvel ezelőtti számából, ahol arról olvasunk, hogy az ember az Énekek Énekéből ismert kifejezés szerint mintegy „lepecsételt forrásként” kapja otthonául az Édenkertet. Ám a Teremtő nemcsak múló földi élettel ajándékoz meg, hanem meghív örök szeretetközösségébe. Nem kérdeztek, hogy akarunk-e lenni, de a meghívásra szabadon válaszolhatunk. Lukács megjegyzi, hogy öngyilkos módon el is utasítható, s itt kezdődik a teremtés drámája, amit a Megváltó katartikus módon megold kereszthalálával. Mert Isten „hűséges szerelmes”: nem nyugszik bele az elutasításba.

A középkori Biblia Pauperum, a szegények képes Bibliája párhuzamosan mutatott be egy ó- és egy újszövetségi jelenetet: az Édenből való kiűzetés alatt az angyali üdvözletet ábrázolták. Gábriel arkangyal megjelenik Máriánál, Ézsaiáspróféciája szerint bejelenti, hogy Fiútfog szülni. Mária zárt térben áll, egy belső udvarban, a hortus conclususban. „Fons signatus”: lepecsételt forrás, az Éden, melyből kiszakíttattunk. Semmi nem bizonyítja, hogy zárva volna előttünk Isten kertje. Hiába vagyunk szobanövények természetes élettér híján, és hiába vagyunk elszeparálva mesterséges környezetben, sokszor magányosan, gondozatlanul, a választás lehetősége megmarad. Magányosak maradjunk-e, vagy közösséget keressünk? Ha a közösség mellett döntünk, akkor milyen legyen az?

A lekonyuló, Mária-szimbólumként értelmezhető liliom a vázában hogyan viselkedik, ha a locsolókannával találkozik? Lente István képén a locsolókanna egy újságszövegtest, benne a napi politikai hírekkel s egy kerékpárszerviz-hirdetéssel. Mikormegtapasztaljuk, hogy az eredeti környezetétől izolált növény s ember nem képes önmagát gondozni, e gondoskodásképtelenséget össze kell vetni saját korunk attitűdöket alakító tulajdonságaival. Egy másik képen ez áll: „A kultúra is virágba borul” – ironikus társadalmi lelet. A kultúra annak a bizonyos kertnek a művelése, de a virágba borulást mesterséges fény idézi elő. A liliom Pilinszky plakátmagányba ázó éjjeleire tekint, a fikusz új vetőmagért kiált és a karácsonyi kaktuszvirágok hervadoznak. Minden másképp van, az öröm helyett a szomorúság árad, amit melankólia helyett inkább tragikumnak nevezhetnénk.

Miért a tragikum? Mert az is kérdéses, hogy méltók vagyunk-e az Éden visszaszerzésére. A Hortus Dei (az Isten kertje, ahol a szobanövény is ember) olyan kert, ahol otthon érezhetjük magunkat, ha felelősséget vállalunk növényeinkért, akik mi vagyunk. Mert az autonómia és a szabad választás lehetősége mindig a felelősséggel jár együtt. Erre gondolok Isten kertjében, karácsony előtt…

Kapcsolódó írásaink

Boros Imre

Boros Imre

Generációk kohéziója

ĀNemrég Botos Katalin írását olvastam arról, hogy a nyugdíjba vonuló édesanyák ellátmányánál azt is nyomatékkal figyelembe kellene venni, hogy életük során hány gyermeknek adtak életet és neveltek fel.

Kasznár Attila

Kasznár Attila

„Ha hármast ad, leszúrom”

ĀSzóval hozzánk is elérkezett… Új szintre lépett az iskolai erőszak hazánkban is. Egy győri középiskolás előre megfontolt szándékkal hátba szúrta a fizikatanárnőjét, amiért az hármasra értékelte a dolgozatát

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom