Elza és a kis gömböc

A tiltakozás nyomán a Disney meghátrált, s szegény Elza barátnő nélkül maradt. De ami késik, nem múlik, s azt hallani, a harmadik epizódban beteljesülhet az LMBTQ-lobbi vágya, a rajzfilm újabb eszköze lesz az óvodás és kisiskolás generáció „érzékenyítésének”.

Lassan megszokottá válik, hogy a fiataloknak és felnőtteknek szóló filmekből nem hiányozhat egy-két szimpatikus meleg karakter, a legkisebb gyermekeket azonban nem oly rég kezdték célba venni, s az első Pride felvonulást is „csak” az idén tartották meg a párizsi Disneylandben. Hozzánk eddig szerencsére csupán néhány ilyen „toleranciatabletta” jutott el.
Négy évvel ezelőtt magyarul is megjelent A hercegek és a kincs című amerikai mesekönyv, amelyben két királyfi elindul megmenteni a hercegnőt, ám a kalandos út során egymásba szeretnek. Két éve mutatták be a hazai mozik is a Szépség és a szörnyeteg újabb változatát, ahol ugyan még sem a szépség, sem a szörnyetegből lett daliás herceg nem döbben rá, hogy valójában a saját neméhez vonzódik, ám két másik szereplő nyíltszíni, a szó szoros értelmében meleg csókot vált.

A hazai genderharcosok keveslik a csöppségek számára készült magyar propagandakiadványokat, így aztán a Labrisz Leszbikus Egyesület két hete felhívást adott ki, amelyben meseírókat keresnek, egy, „a világ sokszínűségét ünneplő és a kisebbségi léttel járó nehézségeket, alternatív mesei utakat bemutató” kötethez. „Jól ismert mesék mai közegben játszódó, újraírt változatait” várják, amelynek hősei „LMBTQ-emberek, nem fehér bőrűek, nem keresztények, menekültek, mélyszegénységben élők, testi fogyatékossággal vagy mentális zavarral élnek, idősek, határon túliak, alkoholbeteg, börtönviselt szülők gyerekei”, és a többi. Arról nincs szó a pályázati kiírásban, hol fogják majd terjeszteni az alternatív meséskönyvet, de nem lennénk meglepve, ha az október 13-án felvilágosult fővárosi önkormányzat anyagi támogatásával jutna el például a budapesti óvodákba.

Azon túl, hogy egy ilyen felhívásra jelentkező amatőr szerzőktől irodalmi színvonal nemigen várható – márpedig a gyerekek minőségi történetmesélést érdemelnek, és nem valamiféle bárgyú, erőltetett, szájbarágós kampányszöveget a szivárványos társadalomról –, az ötlet legnagyobb hibája, hogy nincs semmi értelme.

A már létező meséket ugyanis egyáltalán nem kell átírni ahhoz, hogy a másság elfogadására tanítsanak, vagy éppen arra, hogyan lehet győztesként kikerülni a tolerancia hiá­nya által okozott drámai helyzetekből. A mesealakok bőrébe bújva számtalan kemény próbát kiáll az olvasó – legyen az gyermek vagy akár felnőtt –, a megvetett legkisebb királyfi és az ágrólszakadt mostohalány is diadalmaskodhat, a rút kiskacsából gyönyörű hattyú lesz, nem mellesleg pedig a hét, testi – és részben szellemi – fogyatékossággal élő férfi együtt lakik az erdei házikóban, és igazi kisebbségiként is boldogan indulnak dolgozni reggelente a bányába...

A valódi, kimeríthetetlen mesekincs éppen a világ pompás sokszínűségét festi le, és a pszichológusok szerint varázsszer minden lelki problémára, szorongásra, frusztrációra. Az LMBTQ-lobbi viszont nem nyugszik, a liberális propaganda újabb és újabb területeket igyekszik elfoglalni. Az általuk megrendelt, tudatformáló mesék helyett azonban bölcsebb lenne nekik is inkább a régieket olvasni, okulásképpen. Mondjuk A kis gömböcöt. Emlékszünk: a kis gömböc gurult, gurult, gurult és mindenfélét bekebelezett. Aztán végül szétrepedt.