Kondor Katalin

Vélemény és vita

Hírérték

Az a hír is elterjedt már Európában, hogy néhány hete visszatért Németországba egy közel-keleti bűnözői csoport kitoloncolt vezetője. Ellenőrzés ide, az intézkedések hatékonysága meg oda

Az újságokat meg kell tölteni, így aztán minden napra beférkőzik egy-egy „újdonság” a hírek közé. Amiről leginkább az derül ki, hogy semmi újdonság nincs benne, azaz semmi hírértéke sincsen. Példának nyugodtan megemlíthetjük a migránsáradattal kapcsolatos híreket. Azon kívül, hogy egyre csak jönnek és jönnek, semmi új nem történik, legfeljebb az, bár annak sincs foganatja, hogy a tranzitországok lázadoznak. Persze hiába.

Az lenne igazából hír, ha lázadozásaiknak végre foganatja és főképp eredménye lenne. De nincs. Pedig a minap azt olvashattuk a nemzetközi sajtóban, meg persze a mi napilapjainkban is, miszerint Párizs korlátozná a migránsok számát. Valamint azt is megtudhattuk, mert a németek sem akartak lemaradni az „új” hírek közléséről, hogy szigorodik a német határellenőrzés. Megszámolni sem tudnám, hányadik alkalommal osztják meg velünk ezt a két örvendetes közlendőt, és azt sem tudnám megmondani, elérte-e bárkinek is az ingerküszöbét ez a két, hírnek szánt valami Európában. Mindenesetre hírértékkel bíró hírnek semmiképpen nem nevezném egyiket sem. Inkább – bocsánat a kifejezésért – parasztvakításnak.

A valódi hírnek az újságírás világában ugyanis az az ismérve, pontosabban egy történetet az tesz hírré, ha újdonságot tartalmaz. A fentebb emlegetett két közlés sajnos semmilyen újdonságot nem tartalmazott. Nem mi írjuk meg elsőnek, hiszen már a német média egy része is elismerte, hogy szigorodás ide-oda, az országban már rég bent lévő migránsokat sem képesek ellenőrzés alatt tartani, nemhogy a határon frissen átlépni akarókat, akik – és ezt is elismerték már régen a német hatóságok – egyrészt semmiféle papírral nem rendelkeznek, másrészt ujjlenyomatot sem hajlandók adni.

Közben persze az a hír is elterjedt már Európában, hogy néhány hete visszatért Németországba egy közel-keleti bűnözői csoport kitoloncolt vezetője. Ellenőrzés ide, az intézkedések hatékonysága meg oda. A német belügyminiszter pedig ismét azzal kábítja az embereket, hogy valamennyi határszakaszon meg kell erősíteni a határellenőrzést. Nos, ennek a hírnek már csak azért sincs értéke (hírértéke), mert a sajtóban megjelent nyilatkozatában egy szó sincs arról, miképpen kell megerősíteni ezt a bizonyos határellenőrzést. Holott az lenne a megnyugtató, ha egyszer is, legalább csak egyszer valamiféle ésszerű megoldásról hallhatnánk a nagy befogadó Németországból.

Úgy látszik, a német belügyminiszter, Horst Seehofer is csak akkor tudott őszinte és megoldást kínáló politikus lenni, amikor a nyilvánosság előtt is beismerte, hogy titkárnőjétől házasságon kívül gyermeke született, s azt is közölte, a gyermek neveléséhez természetesen minden segítséget megad. Ez megnyugtató erkölcsi hozzáállás. A menekültügy persze nehezebb. A szigorításokról szóló híreket a józan ember már el sem hiszi. S még attól is tarthat (s ez cseppet sincs kizárva), hogy a szigorítani kívánó határellenőrzést nemzetközi, uniós vagy éppen nemzeti lejárató kampány övezi majd.

Franciaországra nézve sem mondhatunk sok jót. Az újnak szánt hír a migránsok korlátozása mellett arról is szólt, hogy a kormány felgyorsítaná a kitoloncolásokat. Szerintük úgy lehet ezt megcselekedni, hogy csökkentik a külföldieknek járó egészségügyi szolgáltatásokat. Komolyan gondolhatja bárki is, hogy az ellenőrizhetetlen no-go zónákban élők majd nem kérik kölcsön a szomszéd, már legálisan ott tartózkodó migránsok egészségügyi szolgáltatáshoz szükséges papírjait? Hiszen a hírek szerint ott sem képesek valódi nyilvántartásokat készíteni! Ja, és bevezetni szándékoznak a kvótarendszernek azon formáját, mely évente határozza meg, pontosan hány bevándorló érkezhet Franciaországba. Arról persze egy szó sem esik, hogy hol állítanák meg az országba igyekvőket.

Várjuk, várnánk tehát az új francia és német csodákat, amelyek eddig nem nagyon akartak eljönni. Csak az álhírek, a konkrétum nélküli, újdonságot nem tartalmazó és az ideológiai elnyomásunkról szóló álhírek özönlenek naponta ránk – számolatlanul. Ez is az új, agymosott világ hozadéka. Hol vannak már azok az idők, amikor (állítólag a harmincas évek elején) többször is előfordult, hogy a BBC rádióadásai úgy kezdődtek, hogy „ma este nincsenek hírek”. Ez ma elképzelhetetlen. Pedig egy kis „álhír-szünettel” nagy lépést tehetne előre a világ. A normális élet felé. Ám Nyugaton a helyzet változatlan. Sajnos. És ez nem álhír, hanem nagyon is valódi.
 

Kapcsolódó írásaink