Vélemény és vita

Mások fizetik a muzsikát

Margaret Thatcher hajdani brit miniszterelnök nevéhez több legendás mondás is kapcsolódik

Az egyik szállóigévé is vált, úgy hangzik, hogy a szocialisták (az Egyesült Királyságban gyakorlatilag a Munkáspárt) nagyon gyorsan kifogynak a mások – az adófizetők – pénzéből. Ilyenkor újabb pénzforrás után néznek: először többet vesznek el a néptől adók formájában, majd miután ez rájuk nézve már a bukással fenyeget, hitelek felvétele és az állam eladósítása következik. Ez a beverklizett baloldali menetrend. A történelem még nem produkált olyan baloldali vezetést, amelyik romokban lévő államkasszát örökölt volna jobboldali ellenfeleitől, és azt kormányon töltött évei alatt rendbe hozta volna. Ennek a fordítottja a megszokott baloldali modell.

Nem szükséges történelmi adatok hosszú sorolása ahhoz, hogy ez így van a műveltnek mondott (értsd nyugati) világban az Egyesült Királyságtól Franciaországig, Spanyolországig, Olaszországról nem is beszélve, sőt még az Egyesült Államokban is. Még a takarékos németek hazájában is nő az adósság, ha baloldali (szocdem) uralom van, vagy inkább talán csak volt. Ebből a dicsőséglistából ne felejtsük ki kis hazánkat sem. Függetlenül attól, hogy baloldali (kommunista) diktatúrában éltünk, vagy a demokrácia baloldali „csúcsteljesítménye” köszöntött ránk az 1990-es rendszerváltozás után, közös örökségük a növekvő államadósság. Ennek nem volt külön diktatórikus vagy demokratikus arculata, ezt a változatlanság jellemzi.

Mielőtt azonban a nyakló nélküli eladósodáshoz folyamodnak, a nép megsarcolását végzik. Gondosan törekszenek arra, hogy elsősorban a bérből, fizetésből élők, a nyugdíjasok és a vidékiek állják a cechet. Az esetek zömében éppen arról van szó, hogy a rengeteg pénz a nagyvárosok érdekében kerül felhasználásra, legalábbis ott költik el. Az sem ritkaság, hogy baloldali kormányzatok egyes államilag támogatott költségeit éppen ide dugdossák el és szemet hunynak afelett, hogy ezek a városok csillagászati mértékig eladósodnak. Nagyvárosokban ugyanis sokkal eredményesebben rejthetők el különféle deviáns ügyek, amik a társadalom nagyobb részének ellenszenvét kiváltják. Régen bevett gyakorlat, hogy a vidéki helyekről is a nagyvárosokba vonul a devian­cia, a közösségi normáktól eltérő, elhajló viselkedés, mert a kis településeken sokszor kiközösítés vár a deviánsokra, a nagyvárosban viszont egymásra találnak. (A deviancia válfajait a közösség életfelfogása és habitusa különbözteti meg. Ami a vidéki embernek deviáns, azt eltűri vagy éppen megszokja és már nem is tekinti deviánsnak a nagyvárosi lakos.) Hagyományos jelenség, hogy a deviánsok jó baloldali szavazók és ezért is a világ nagyvárosaiban jórészt baloldali vezetés van. Európában szinte fehér holló számba megy a jobboldali nagyvárosi vezetés.

Tekintsünk át ezek után néhány emblematikus baloldali (balliberális többségű) várost pénzügyi szempontból. Ami a felhalmozott adósságokat illeti, Rómáé 13,6 milliárd euró, Bécsé 7 milliárd euró, Berliné 58 milliárd euró. Demszky is mintegy egymilliárd eurónyi felhalmozott adóssággal adta át a budapesti kasszát, amit a 2010-es kétharmados választási győzelem után a kormány beolvasztott az államadósságba, ezzel a főváros megszabadult adósságától, hasonlóan több nagy vidéki városhoz. Elrettentőek a nagyvárosok egy polgárára jutó felhalmozott adósságai is. Chicagóban az érték 119 ezer dollár (innét jött Obama is, a demokraták állócsillaga), New York 85 ezer dollárral szerénykedik, míg Los Angeles­nek 56 ezer dollár jut fejenként. Berlint külön is kiemelném, mert itt az éves önkormányzati költségvetésnek „csupán” 190 százaléka a felhalmozott adósság. (Görögország a nemzeti GDP, Berlin pedig éves bevételi képességének 190 százalékát halmozta fel adósságként.)

Érdemes azt is megfigyelni, hogy a pénzügyi fegyelem betartásán őrködő szakcégek (hitelminősítők) miként viszonyulnak az államok, de főként a nagyvárosok adósságaihoz. A nemzetközi normák (60 százalék a GDP arányában) felett eladósodott balliberális vezetésű országok adósságait magas értékkel – általában AAA, vagy mindenképpen A minősítéssel – látják el, míg a néhány százaléknyi államadóssággal rendelkező „nemszeretem” országok a befektetésre egyáltalán ajánlott kategóriába sem férnek be, ők a „spekulatívok”. A világ kozmopolita városainak adóssághelyzetéről sporadikus sajtómegnyilvánulásokon kívül mást nem lehet tapasztalni, azt is csak elvétve. Rendkívül rejtett a nagyvárosok gigaadósságainak kezelése is. Erről nincsenek az Eurostat adatai között jól áttekinthető adatok, de a Világbank bőséges adatszolgáltatásában sincs méltó helyük. Szinte csodaszámba megy, hogy a berlini megoldás követhető. A Német Szövetségi Köztársaságban tizenhat tartomány (Land) van, ezek egyike éppen Berlin. A tartományok kiegyenlítő kasszát működtetnek. Ebbe az átlagon felüli egy főre jutó jövedelmet előállítók befizetnek, akik pedig az átlag alatt vannak, azok kifizetéseket kapnak. A legnagyobb befizetője a kasszának Bajorország évi ötmilliárd euró körüli összeggel. A legnagyobb igénybe vevő éppen Berlin városa ugyancsak mintegy ötmilliárd euróval. Ezek az adatok nem szerepelnek sem a Spiegel, sem a Frankfurter Allgemeine Zeitung címlapján, de az apróhirdetések között sem. Kívülről úgy látszik, hogy a bajor adófizetők állják a „bál” költségeit a történelmi porosz Berlinben. Nyilván más nagyvárosok esetén is működnek a „kreatív” megoldások, bár ezek kibogozása nem túl egyszerű, a valós adatok csak az arra érdemesek előtt ismertek. A konklúzió azonban ugyanaz: a nagyvárosi pénzügyi nagyvonalúság terheit végül valahogy mindig az adófizetők nyakába varrják, akár adók, akár a felhalmozott államadósságok kamataiként.

A nagyvárosok muzsikát rendelnek, de a zenészt mások fizetik ki. Mi végett is van ez a hatalmas nagyvárosi adósság és miért a körülötte lévő áthatolhatatlan információs ködfüggöny? Azaz mire is megy el a sok pénz? Erre maga a balliberális életvitel a válasz. Mindent támogatni kell, ami a normalitástól eltér. Ide – a teljesség igénye nélkül – sokféle „nemes” ügy tartozik, az illegálisan érkező migránsok „humanitáriusnak” hirdetett ellátásától, a nemiségükben tévelygők anyagi felkarolásáig, továbbá a kábítószerélvezők szerrel való ellátásáig: a forgalom (könnyű drogok) engedélyezéséig, de még a tűcserék finanszírozásáig is. Hatalmas összegeket emészt fel a deviáns életforma propagálására szerződtetett bértollnok had is tévéstől, újságostul, rádióstul. Ők nemcsak nagyvárosi, de országos szinten is népszerűsítik a liberális életérzést, tehát nagy szükség van rájuk. A különféle „független civil” szervezetek akciói sem ingyenesek. Gondolni kell a szélső balliberális jövő megalkotóira is, az ő tudományos kutatásaikra mint a nemváltogatás, a kényszermentes sterilizáció, vagy éppen a klasszikus világirodalom remekeinek átíróira és esetleg megsemmisítőire. Ez is sokba kerül.

Komoly érdek fűződik azonban ahhoz, hogy mindez ne legyen se látható, se a közbeszéd témája. Erről a liberális világ helyi politikai lerakatai gondoskodnak, főként ahol kormányon vannak, a kibogozhatatlanság őrei pedig azok, akiknek éppen az ellenkezője, a tisztánlátás biztosítása lenne a feladata, mint a könyvvizsgálóknak és a hitelminősítőknek. Azt, hogy ez meddig megy még így, nehéz megjósolni. Fővárosunk esetében legalább reménykedhetünk, hogy az újabb eladósodás megakadályozható és a zenészeket azok fizetik, akik a muzsikát rendelik. Mindehhez elengedhetetlen a sokkal nagyobb nyilvánosság közpénzügyeink városi fejezeteiről.

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Repülősó

ĀFricska. Nyilván még mindenki emlékszik arra, amikor az ország legöregecskedőbb asszonya szilaj kanásztáncot járt, amiért sikerült megfúrni Trócsányi László EU-biztosi kinevezését

Jobbágyi Zsófia

Jobbágyi Zsófia

Nem vicc

ĀNem tudom, mikor jártak utoljára sürgősségi osztályon, de bízom benne, olyan régen, hogy már az idejét sem tudják

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom