Himnuszok

Nincs tévedés! A hangsúly ezúttal vendégeink nemzeti imáján van, amelynek zenéjét egy magyar ember, bizonyos Debály Ferenc József szerezte.

Ki ez a Debály? – kérdezhetik. Kolozsvár mellett született 1791-ben. Apja katonazenész volt, Joseph Haydnnál tanult. Fia, Ferenc az osztrák hadsereg katonazenésze lett. Negyvenhét éves korában, 1838-ban azonban, a kalandvágytól hajtva, népes családjával felszállt egy Brazíliába tartó hajóra. Csakhogy Brazí­liában a tomboló sárgaláz miatt nem engedték a hajót kikötni, ezért Montevideóban lépett a szárazföldre. Az uruguayi szabadságharcban önként jelentkezett új hazája védelmére, de emellett gyönyörű indulókat és valcereket komponált. Szerzemé­nyeit megkedvelték, ezért megkérték az uruguayi himnusz, Francisco Acuna de Figueroa költő versének a megzenésítésére. Ekkor kötött barátságot az uruguayi haderők főparancsnokával, a későbbi olasz szabadsághőssel, Giuseppe Garibaldival.

Debály himnusza tizenegy vers-szakból áll, csaknem ötperces, e­miatt a sportversenyeken a rövidebb változatát játsszák. A kiváló zeneszerző, akit Dél-Amerikában Verdivel és Rossinivel együtt emlegetnek, 1859-ben, hatvanhét éves korában halt meg. Vajon Debály Ferenc magyar létére mit érzett, amikor Uruguay himnuszát szerezte? Alighanem a szabadság lelkesítette. A közös vágy élt benne. Nincs szabadság, amelyet ne kellene megszolgálni – gondolhatta. A költő szövegé­ben ez áll: „Keletiek, a haza vagy a sír! / Szabadság vagy dicsőséggel meghalni! / Erre tesz fogadalmat lelkünk, / Melyet hősiesen teljesítünk! (…) Zsarnokok reszkessetek!”

A himnusz büszkeség, főhajtás, összetartozás, tetterő, az egység szimbolizálása, ima. A himnusz történelem. Kéz a kézben jár a zászlóval. Nincs semmilyen kritériumrendszere. Abból lesz szimbólum, lassú vagy gyors ritmusban, amit egy ország elfogad és magáénak érez. Az 1840-es évektől kezdtek el az országok himnuszokat választani. A legrégebbi művek európaiak és dél-amerikaiak. Az ember hovatartozását nem a törzs, nem a vér, a származás dönti el. Talán csak annyi: országa himnuszának hallatán tudna-e sírni.

Az uruguayi himnusz egyszer már felhangzott magyar földön, Bozsik Cucu búcsúmeccsén, amikor 1962. április 18-án a magyar futballválogatott az uruguayi válogatottal játszott a Népstadionban. Most másodszor hallhatjuk majd Debály Ferenc szerzeményét. Uruguayban minden kisiskolás fejből tudja, ki volt Francisco José Debali, ahogy második hazájában tisztelik, s ahol utcát neveztek el az emlékére. Itthon még nincs Debály utca. Polgármester urak! Itt az alkalom, hogy megbecsüljünk egy hazájának dicsőséget szerzett magyart!

Nem akármilyen pillanat lesz, amikor a régi-új stadionban – a magyar mellett – megszólal egy másik magyar zeneszerző himnusza is.

Olyan sikeres volt Debály szerzeménye, hogy 1846-ban megkérték, írná meg Paraguay himnuszát is. Megírta. A képzeletemben az él, hogy Uruguay futballválogatottja Paraguay válogatottjával játszik, és felhangoznak a magyar ember komponálta himnuszok. Nekünk nagy pillanat lenne az is! Áldassék Debály Ferenc József neve!