Vélemény és vita

Elefántcsonttoronyból

Akár a legtömörebb tornyok falán is átszűrődik az élet eleven zsivaja és éltető levegője

Az elefántcsont-kereskedelem három évtizede, a washingtoni egyezmény óta tiltott, mára az érintett országokon belüli kereskedés is. Elefántcsonttornyok viszont folyamatosan épülnek, s nemcsak a művészetek, hanem azok körében is, akik a társadalomból való kivonulást hirdetik. Ennek oka összetett, de egyik cédulasorunk mottójához segítségül hívjuk Kosztolányit, aki az elefántcsonttornyot még mindig emberibb és tisztább helynek vélte, mint a közélet színtereit. Nem valószínű azonban, hogy a globális politikai játszmák elől el lehet menekülni egy tanyára vagy a könyvtárba és a verssorok mögé.

A költészet elefántcsonttornya kifejezés a francia szimbolisták óta ismert. Kosztolányi az önmagáért való tiszta szemlélődés, a l’art pour l’art a társadalmi és morális elvárásoktól fölszabaduló tiszta költészet elvét és a művészet autonóm birodalmába való kivonulást hirdette. Arany János fordította le egy bizonyos Pontmartin tanulmányát. A francia költészet 1861-ben című írás panaszolja, hogy lehet a költői mű tudós vagy fennkölt, gyanús lesz, ha a megértéshez „el kell magunkat szigetelni az emberiségtől”. A „szimbólumok fátyola” és a „legendák köde” helyett a „költészetet az erkölcsi lét legtisztább kifejezésévé, a külvilág legfenségesebb magyarázatává” kell tenni; a művészeknek az emberi lélek mélyeiben kell keresni ennek az erkölcsi létnek a gyökerét. Ez azt is jelenti, hogy a művész nem lehet pártatlan – közérthetően kell a moralitás pártjára állítania a közönségét.

Az elefántcsonttorony képe jóval korábban, az Énekek énekében jelent meg, a menyasszony nyakának szépségét leíró hasonlatként („A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony”); a középkorban az oltáriszentség őrzésére szolgált a torony formájú, elefántcsontból készült, piramis alakú mennyezet. A gyermekét hordozó Szűzre eleven szentségtartóként tekintettek, ám a 19. századtól már az elzártságot látták benne, így lett az elefántcsonttorony az élet problémáitól való elfordulás jelképe. A középkori Mária-himnuszokban szintén felbukkan a kép: a Szűz attribútumaként („Dávid Királynak Tornya, Elefánt csontból-való Torony”); s Pázmány Péter is jegyez latin nyelvű „elefántcsonttornyos” zsoltárt (De magna Hungariae Regina et Patrona), Babits fordításában itt az „elefántcsontbástya” kifejezés szerepel.

A kép levált ugyan a bibliai és a Mária-kontextusról, de továbbra is az érintetlenséget jelölte. A Menyasszony és Mária mellett a Művész is érintetlen: nem fertőzi meg a világ szennye. A torony mégsem jelent menedéket. Müllner András idézi Flaubert megjegyzését 1872-ből: „Soha a lélek dolgai ilyen keveset nem számítottak. Soha ily leplezetlenül meg nem nyilatkozott a minden nagyszerű iránti gyűlölet – a Szép megvetése, az irodalom lenézése.” Bár mindig igyekezett elefántcsonttoronyban élni, annak falait már a szenny árja csapkodja. Másfél évszázada semmi nem változott, egy mai Flaubert ugyanezt írná. Mivel a jót és rosszat láthatatlan hamiskártyások keverik össze, Kosztolányival reménykedne, hogy a szépet és rútat még meg tudjuk különböztetni, és „a mindig vitatható igazság helyett az ízlést” emeljük polcra.

Reményik Sándor Romon virág című kötetében jelent meg az Elefántcsont-torony 1931-ben című vers. „Én azt dalolok, amit akarok, / Vagyok, aki vagyok, / S tán akkor dalolok az emberért, / Amikor a cinkével dalolok. / És igenis: a csillagokkal is, / És igenis: a virágokkal is, / És minden kopott, ócska szerelemmel, / Ma is, ma is, ma is. / […] / Gúny és szitok süvöltöz körülöttem. / Éppen azért: vagyok, aki vagyok. / Költő vagyok. / Kié vagyok? / – Hiába nekem szegzett fegyverek –: / Először Istené, / Aztán önmagamé, / Aztán a tietek.” Kárpáti Aurél 1933-ban szólt hozzá a l’art pour l’art vitához, melyet Babits indított az Írástudók árulásáról szóló tanulmányával. Az Elefántcsonttorony vagy lövészárok című iratban kifejti: a szép­ség­elvet támadók abból indulnak ki, hogy az elefántcsonttorony az elzárkózás jelképe, ám értelme és jelentése éppen az élet igenlése. „Mert az életet semmiféle elefántcsonttoronyból sem lehet kirekeszteni. A legtömörebb toronyfalon is átszűrődik az élet eleven zsivaja és éltető levegője.” A toronynak ablaka is van, ahonnan tágabb horizontra nyílik kilátás. Az író helyzete se passzív, hiszen toronyba vonulása is állásfoglalás. „Az író nem gyávaságból menekül az elefántcsonttoronyba, hanem azért húzódik oda vissza, hogy írói szabadságát és függetlenségét biztosítsa. Mert az elefántcsonttorony nemcsak a magánosság és hűvös magasság, hanem […] a legkorlátlanabb szabadság tornya.”

Szintén 1933-ban közölte a Nyugat Joó Tibor Elefántcsonttorony és világnézet című vitacikkét. Joó kifejti, hogy a torony nem játszótér, hanem a teljességkeresés helye, mely határozott világnézetet tükröz: mit hiszünk a mindenség lényegéről, céljáról, milyennek látjuk benne rendeltetésünket, „miben foglaljuk össze az emberi ész és ösztönök gyötrő ellentmondásait, hogyan teremtjük meg az égi eszmények és földies szükségletek egyensúlyát”. Az elefántcsonttorony magasabban van a hivataloknál, és a költő „nem felel senki másnak, csak a benne élő örök és teljes emberinek.” Vagy, ahogy Kosztolányi írta: „Milyen szép is volna – és milyen jó –, ha a világot a szépség váltaná meg.”

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Szőke terror

ĀOlyan zaklatott, ideges mostanság mindenki – könnyek is, indulatok is -, hogy most van itt az ideje, hogy bolondozzunk egy kicsit

Kő András

Kő András

Himnuszok

ĀNem akármilyen pillanat lesz, amikor november 15-én, az újjáépült Puskás Arénában 68 ezer ember felállva hallgatja majd az uruguayi himnuszt

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom