Vélemény és vita

Újra versenyhelyzetben

Az új hangsúlyokat a globálissal szemben következetesen, tudatosan a lokálisra kell helyezni

Az önkormányzati választási eredményt nagy alázattal kell elfogadnunk, és az előttünk álló évekre, mint megújulásra késztető ajándékként kell tekintenünk. Sokat emlegetjük az alázatot, sokszor nem is tudva, hogy mi is az. Az alázat tesz képessé arra, hogy az ember igazságának, teremtett voltának megfelelően és törékenységének tudatában éljen. Az alázat szorosan összefügg az önismerettel, azzal, hogy ismerjük fény- és árnyoldalainkat és ennek tudatában minél többet vigyünk ki a fényre. Ez a gondolat most – megdöbbentő és fájdalmat okozó botrányok közepette – még inkább aktuális. Fontos az is, hogy egy közösségnek is kell, hogy legyen alázata.

A polgári oldal Budapesten a választást elvesztette, de nem vesztettük el Budapestet! Budapest a miénk és mindenkié, aki itt él, dolgozik, családot alapít, gyermeket nevel, feltöltődne kultúrával, szépséggel. A nemzet fővárosa olyan fejlődési pályát futott be az elmúlt csaknem tíz évben, amire csak a kiegyezés utáni korszakban volt képes. Az előkészített és a folyó beruházások ezt a folyamatot csak felerősíthetik, megakasztásuk viszont Budapestet a Demszky-éra tespedésébe vetheti vissza.

A veszély rendkívüli. Minden, Budapestre, mint a nemzet egyik legnagyobb kincsére büszke honpolgárnak össze kell fogni, cselekedni kell a romlás elkerülése érdekében.

Több megyei jogú várost is elveszített a polgári oldal, amelyek az utóbbi években a kormánynak és a polgári vezetésű önkormányzatoknak köszönhetően szintén rendkívüli mértékben fejlődtek, de ezek a városok is a mieink, felelősek vagyunk értük, a bennük élőkért! A csak látszólag elvesztett Szombathelyért, Pécsért, Miskolcért, Egerért, Érdért, Tatabányáért, Dunaújvárosért is. De felelősek vagyunk Szegedért, Hódmezővásárhelyért, Salgótarjánért is, amelyek már korábban az ellenzék kezébe kerültek.

A választási eredményt sokan, sokféleképpen boncolgatták. Többen aláhúzták az elkényelmesedést, mint az egyik fő okot, amit a túlzott elbizakodottság, a csak látszólag „verseny nélküli helyzet” idézett elő. Egy biztos: a verseny nélküli helyzetben könnyen bekövetkezhet két dolog: a jóra való restség és a rosszra való hajlam. Mindkettőre láthattunk példákat a közelmúltból. A versenyhelyzet viszont ennek az ellenkezőjét hozhatja ki belőlünk: megsokszorozhatja a közjó szolgálatába fektetett energiákat, megacélozhatja az ehhez szükséges akaratot, hajlékonyságot nyújthat a józan kompromisszumok elérése érdekében, megerősítheti az alázatot, a szolgálatba vetett hitet, magasabb szintre juttathatja a ránk bízottak iránti felelősségünket. A protestszavazatok juttatták hatalomra a múlt erőit, ezzel szemben a valamiért tenni akaró nemzeti, polgári érzelmű többség emelje fel a fejét és cselekedjen!

Most igazi versenyhelyzetbe kerültünk, amiben van, ahol irányítani tudjuk a város- és társadalompolitikát, van, ahol kisebbségi helyzetben legalább befolyásolni szeretnénk. Szent Pál szavaival: „…megtanultam, hogy beérjem azzal, amim van. Tudok szűkölködni és tudok bővelkedni is; mindenütt mindent megszoktam: tudok jóllakni is, éhezni is, bővelkedni és nélkülözni is. Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad” (Fil 4, 12-13). Hihetetlenül tanulságos mondatok ezek, azoknak különösen, akik közéleti szolgálatra adják a fejüket. Mindkettőt gyakoroltuk már és eredményesek tudtunk lenni ezekben a – csak látszólag ellentétes – helyzetekben.

Abban a képviselőtestületben, ahol például csak öt képviselőnk van, szemben tizenöttel, persze nem könnyű a helyzet. Még több munkával, még több alázattal, még több ötlettel (amiről tudjuk, hogy önmagában még nem kultúra), még több új kapcsolattal képesnek kell lennünk befolyásolni a településrész életét. Mellé kell állni mindazon ügynek – bárki is javasolja azt –, amelyet értékesnek, fontosnak és az itt élők érdekét szolgálónak gondolunk. Orbán Viktornak, a fideszes önkormányzati képviselőknek és polgármestereknek írt leveléből idézet: „Arra kérlek, hogy saját településeden – akkor is, ha ellenzékben folytatod a munkádat – azt támogasd, ami jó a városodnak vagy a falvadnak.”

Ehhez fel kell támasztani a 2003-ban indult – de mára elhalványult – polgári köri gondolatot, új közösségi programokat kell szervezni, sok mindent alulról kell kezdeni. Újra vissza kell foglalni a hétköznapjainkat és az ünnepeinket is. Ez jó starthelyzet és láthatóan tettvággyal tölti el a legjobbakat. A polgári köröket „felszippantotta” a Fidesz, mint párt, de az erejüket megmutatták például a Békemenetekben. Most új helyzet van, új módon, új párbeszédre hívással kell megszólítani minden jóakaratú embert a környezetünkben, azokat is, akik más nézeteket vallanak, mint mi, sőt! Azt a tényt, hogy a falvakban, a kisebb településeken még tovább erősödött a polgári oldal, a nagyvárosokban és Budapesten is tanulságként kell kezelnünk. A „nagyok” is sok kicsiből, mintegy falvakból tevődnek össze, így van ez minden fővárosi kerületben is. Éppen ezért a helyi, minél kisebb kiterjedésű identitásra kell az új hangsúlyokat fektetnünk, a helyi értékekre, a helyi érdekre, az egymást szerető, ismerő kis körök megújuló párbeszédére. A globálissal szemben tudatosan és következetesen a lokálisra.

Az ismét felerősödő versenyhelyzet kegyelmi állapot: új energiákat kell felszabadítani magunkban, meg kell mutassuk, hogy emberként és szakemberként is többet tudunk a városainkról, mint az ellenfeleink, az összetettségüket jobban ismerjük, a terveink jobban szolgálhatják az itt élőket. Jobban értünk a közösségi közlekedéshez, a faültetéshez, a parkokhoz, a lakótelepekhez, a kerékpározáshoz, a közművelődéshez, a kultúrához, a szociális- és a jogbiztonsághoz, a jó levegőhöz, a beruházásokhoz, a tömeg-, diák- és szabadidősporthoz és a versenysporthoz is!

Kisebbségben az eddigieknél még többet kell dolgozni, folyamatosan kezdeményezni kell: alternatív bizottsági struktúrát, SZMSZ-t, ciklusprogramot, fejlesztési elképzeléseket, társadalmi-gazdasági programokat kell készítenünk – még akkor is, ha a másik oldalban nincsen fogadókészség ezekre. A közért végzett munka sohasem hiábavaló, soha nem felesleges. A településünkön élők számára világossá kell tenni, hogy a kezdeményezéseink őket kívánják szolgálni. Nem vagyunk ezekben a törekvésekben egyedül, támaszkodhatunk a számtalan polgári érzékenységű város- és közösségfejlesztő szakemberre, a sok helyütt évtizedes önkormányzati gyakorlati tapasztalatokra is. Fogjanak össze azok a kerületek, azok a városok, amelyek polgári irányítás alatt vannak, osszák meg a tapasztalataikat azokkal is, akik kisebbségből kívánják jobbá tenni a településüket, az ott élők életét.

Az önkormányzati választás után sorra alakulnak, alakultak a képviselőtestületek. A közelebbi és a távolabbi jövő most körvonalazódik, legyünk mindenütt és erőteljesen jelen. Mert újra igazi verseny van.

Kapcsolódó írásaink

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Csapda

ĀMeglehet, nem csak a brit birodalom van szétesőben, hanem az egész álságos, a hanyatlás nyilvánvaló jeleit mutató, multikultiban fuldokló önsorsrontó Nyugat-Európa

Nagy Ervin

Nagy Ervin

Most akkor demokrácia van?

ĀMennyiszer hallhattuk, olvashattuk azt, hogy Magyarországon nem lehet a kormányt törvényesen megbuktatni, nincs demokrácia, nem működik a jogállamiság, a sajtószabadságot két lábbal tiporják és a Fidesznek kedvező módon torzít a választási rendszer

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom