Vélemény és vita

Csapda

Meglehet, nem csak a brit birodalom van szétesőben, hanem az egész álságos, a hanyatlás nyilvánvaló jeleit mutató, multikultiban fuldokló önsorsrontó Nyugat-Európa

Ember legyen a talpán, aki követni tudja a britek kilépési kálváriáját. Távolról úgy gondolnánk, egy szervezet, jelen esetben az Európai Unió szabályzata azt a passzust is tartalmazza, miként lehet elhagyni az adott közösséget. Nos, talán tartalmazza, de hogy nem engedi el könnyen a tagjait, az biztos. Az Egyesült Királyság lakóinak többsége már régen elhatározta, kilép az EU-ból. Ám a szabadulószoba nem ereszt. Nem lelik a kijáratot, amelyen keresztül emelt fővel és sérülés nélkül maguk mögött lehet hagyni a veszélyes helyszínt. A csapda erősen fogva tart. Pedig az angolok igazán tanulhatnának a szép indiai mesékből. Ajánlhatjuk nekik, meg persze mindenkinek például A bráhman és a tigris címűt, amelyből idézek is egy részletet.

 „A mélységes és kusza bozóttal átszőtt, áthatolhatatlan dzsungelben élt, éldegélt egyszer egy tigris. Az egyik reggelen nagyon megéhezett, és hiába kutatott a réten, a bozótban valamilyen zsákmány után. Végül is messze-messze, a távolban megpillantott egy kecskét. Csendesen osont a kecske felé, de amikor a közelébe ért, akkor látta csak, hogy útját állja egy kerítés, s a kecske a kerítésen belül van. A tigris egy rácsos ajtóhoz ért. Az ajtó nyitva állt, a tigris besétált. Egyetlen ugrással a kecskén termett, lesújtott rá, és nagy lakomát csapott a húsból. A tigris elégedett és jóllakott volt, és most már vissza akart térni a barlangjába. De a csapda ajtaja bezárult – mert csapda volt a rácsos ajtó –, és foglyul ejtette a komát. Tombolva rázta a rácsokat a tigris, de minden hiába, a zár nem engedett. Csak akkor ébredt rá, hogy kelepcébe került, hatalmas csapda veszi körül. Hiába erőlködött, nem tudott kiszabadulni. A csapda működtetője nem került elő.”

Nem idézek a meséből többet, úgy érzem, a tigris szerepét a britek játszották és játsszák, a csapda meg az unió. Mindenesetre a történet vége az, hogy egy indiai szent ember, egy bráhman észreveszi a csapdába esett tigrist. Kiszabadítja. A ragadozó fűt-fát ígér neki, még azt is, hogy az Isten üzenetét hozta a szent embernek. Persze kiderül, Isten üzenete nem másról szól, mint a csapda működtetőjének saját érdekérvényesítéséről. Sok kaland után végül kiderül, hogy a bráhman ostoba, könnyen átverhető, semmire sem jut, a tigris viszont végül a saját csapdájába esik bele. Lehet játszani azzal a gondolattal, hogy vajon a bráhman szerepe kit illet meg.

Elhagyva a mesék birodalmát és a cseppet sem mesés hétköznapokat nézve viszont azt megállapíthatjuk, hogy egyetlen – akármilyen – unió­nak sem tesz jót, ha vég nélkül halogatja döntéseinek, intézkedéseinek végrehajtását. Számomra az is nevetséges, hogy az EU-választásokat követő több mint fél év múltán sem volt képes még felállni az unió új vezetősége. Az viszont ugyancsak vicces, hogy bár a brit szavazás (demokratikus, de azért ne tessenek nevetni) már régen döntött a kilépésről, onnantól kezdve csupa kínlódás az élet a Brexitről alkotott véleményeket illetően.

Az egyik szakértő azt írja, hogy a népszavazásról szóló voksolás óta egyre csak változik a szavazók pártpreferenciája, így megjósolhatatlan, ki győz, a kilépéspártiak vagy a bennmaradást preferálók. Van olyan véleményformáló, egy svájci lap újságírója, aki azt állítja, a brit előre hozott választások majd eldöntik ezt a kérdést (a választók egyszer már eldöntötték, nem?), mások a kilépés hátrányos következményeiről értekeznek, mi meg a világnak ezen a fertályán csak nézünk és csodálkozunk, milyen bonyolult is az élet az uniós jogszabályok birodalmában, ahol a döntések lassabban születnek meg, mint ahogyan egy teknősbéka körbegyalogolja az uniót. S ne feledjük, a biztonsági szakértők arról beszélnek, hogy a brit kilépéssel jelentősen meggyengül az unió világpolitikai szerepe.

Itt vagyunk és élünk tehát a legnagyobb bizonytalanságban, amihez persze már jó ideje hozzászoktunk, pontosabban a tehetetlen és tehetségtelen, de leginkább sanda uniós vezetők „fogságában”, mint tigris a csapdában. Nem tudom, miért, de eszembe jutott Szőcs Géza pár évvel ezelőtti kitűnő írása, amelyben Anglia végnapjairól ír. Gondolom, sokan olvasták, én csak emlékeztetőül idézek belőle. Mindenki eldöntheti, egyetért-e vele. Szőcs egyebek között arról írt 2016 júniusában, hogy a skótok a lehető leghamarabb magára fogják hagyni Angliát, továbbá Észak-Írország sorsa is kérdéses. Ráadásul a birodalom a multikultiba fulladó képződménnyé válik.

Nos, a rendkívül alapos és a szakértőket mindenképpen vitára késztető írásról – nem lévén politikai szakértő – nem tisztem a véleményemet közzétenni. Csupán újraolvasásra ajánlanám minden érdeklődőnek. S meglehet, majd többen is egyetértenek velem abban, hogy nem a brit birodalom van szétesőben, vagy inkább úgy helyes, nemcsak a brit birodalom, hanem az egész álságos és a multikultiban fuldokló, a szétesés nyilvánvaló jeleit mutató, önsorsrontó Nyugat-Európa, amely önmagát ejtette csapdába. Nem most, hanem ahogy Szőcs írta, már akkor, amikor meghozta a tria­noni döntést. S ezzel a kijelentéssel nagyon nehéz lenne vitatkozni.

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Primadonna

ĀFricska. Az élet voltaképpen egy nagy fricska. Olykor néhány dilettáns kommunikációs fogás többet elmond egy közszereplőről, mint egy hosszú tanulmány

Kacsoh Dániel

Kacsoh Dániel

Költséges liberális maszatolás

ĀBár még alig pár hét telt el, az embernek az az érzése, hogy a régi vágású, a rendszerváltozás utáni évtizedekben tomboló liberális semmittevés „legszebb hagyományai” köszönnek vissza Karácsony Gergely újdonsült főpolgármester eddigi ténykedéséből

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom