László Tamás

Vélemény és vita

Az ország „arca”

Nagy Lászlóhoz kötik a következő történetet: Ebédelt egy asztaltársaságban, amikor megkérdezték tőle, hogy szerinte milyen a magyar? „Semmilyen!” – válaszolta állítólag a költő a leves kanalazása közben

Ez a hetvenes évek gulyáskommunizmusa Magyarországon, a százezrével épülő egyenszürke panelházakkal, falun az úgynevezett Kádár-kockákkal. Ez a vigasztalanság volt az ország arculata akkor. Kiváló építészeinket is madáchi „széklábfaragásra” kényszerítette a hatalom. Az ország minden igyekezete ellenére szomorú képet, „arcot” mutatott.

Ehhez tartozik még egy gondolat: Makovecz Imre nyilatkozott a budai villanegyed helyenként kaotikus városképével kapcsolatosan, hogy ez az Országos Építésügyi Szabályzatnak (OÉSZ) köszönhető, ezek a házak feltehetően mind megfelelnek a részletes szabályoknak, épp csak a környezettel nincsenek köszönőviszonyban. Ez az OÉSZ-városkép a sok helyütt erőszakos, környezetéből kirívó, tájidegen épületekkel. Ebből a mélypontból kell kikászálódnunk, ha az ország valódi, gyönyörű arcát akarjuk ma és különösen a jövőben építeni, megmutatni.

A kormány elhatározta, hogy ezen a helyzeten alapvetően változtat: a szabályok mellett a mintakövetésre helyezik a hangsúlyt. Ez paradigmaváltást jelent a települések életében. Az úttörők – Noll Tamás akkori építészkamarai elnök és Krizsán András építész – jelenleg a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke – egy remek ír példára lelt, amit Mike Shanahan építész állított össze Cork megyére. Az ennek alapján készült úttörő példa a Krizsán és munkatársai által készített Balaton-felvidéki építészeti útmutató.

Az első fecske után 2016-ban az Ország­gyűlés elfogadta a Miniszterelnökség által előkészített korszakváltó szemléletű, a magyar településtervezés történetében példa nélkül álló településkép védelméről szóló törvényt, amely kötelező feladatként előírta a magyar települések számára, hogy készítsék el a Településképi arculati kézikönyveiket (TAK). A feladatra megmozdult az építész és tájtervező szakma színe-java és az önkormányzatok is. A kormány részéről Füleky Zsolt és Kolossa József irányításával kétéves munkával elért eredményt rendkívülinek mondhatjuk: az ország csaknem 3200 településének 85-90 százalékában elkészült az adott településre vonatkozó településképi arculati kézikönyv, ezen belül is majdnem hetven százalékukban van már erre épülő településképi rendelet is.

Az önkormányzatokat, a polgármestereket és a lakosságot is felpezsdítette ez a program, hiszen a készítők mindenütt találkozókat, fórumokat szerveztek a kézikönyvek készítése során. A TAK-ok készítését szinte osztatlan lelkesedés övezte, ezzel kapcsolatos egy polgármester nyilatkozata: „Nem tudtam, nem gondoltam, hogy ennyi szépség van a községemben.” Ez elsőre szomorúan hangzik, de a polgármester mentségére legyen mondva, hogy az alkotóközösségek olyan dolgokat, jellemzőket tártak fel és olyan szakmaisággal adták meg a javaslataikat, hogy az messze túllépett a közvélekedésen. És mindezt közérthetően, egyszerű nyelvezettel, könnyen érthető képekkel, rajzokkal tették. A sikernek ez is a kulcsa!

Feltehetjük a kérdést: miből áll egy település, végső soron egy ország arca, arculata?

Arca van a háznak, a homlokzatok gyakran az épületek „emberi mivoltára” hajaznak: például a szemöldök, a mellvéd, a kapubálvány, a gyámkő, a lábazat. Arca van az utcának a házak ritmusával, tömegeivel, tetőivel. Arculata van természetesen a településnek is. Nem véletlen, hogy az út széli keresztet nagyon sok esetben ott helyezik el, ahol az úton haladva először lehet megpillantani a falut, a várost. Megállunk egy pillanatra itt, és hálát adunk az otthonunkért, vagy akár fel is kiáltunk a látvány gyönyörűségén.

Arculata van a tájnak: más az alföldi, a dombvidéki, más a hegyes táj. Másképpen jelenik meg ebben a település: az Alföldön hatalmas templomtornyok mutatnak az ég felé a széles síkságon, és gyűjtik maguk köré kotlósként a házakat. A dunántúli városaink, falvaink más kölcsönhatásban vannak a tájjal, sokszínűbb kapcsolatban. Az egyes települések arcaiból tevődik össze az ország, sőt az egész Kárpát-medence arculata. Pogány Frigyes mondja az épített és táji környezet kapcsán: „A szép környezetben boldogabbak az emberek, a környezet tudat- és magatartásnevelő, s ami mindebből következik, az esztétikum és az etikum egymást feltételezi.”

A kézikönyvek első lépésként a tájat, a hagyományos településszerkezetet, az utca- és térhálózatot mutatják be, foglalkoznak a természeti adottságokkal, a tájhasználattal. A második szempont a helyszínnel való párbeszédről szól: a domborzat hogyan határozza meg az épület helyes elhelyezését a telken, az udvarok kialakítása, a növényzet telepítése hogyan teremti meg együtt a harmóniát az épületek körül. A harmadik fejezet a kézikönyvekben az építészeti karakterrel foglalkozik, egészen konkrét javaslatokkal és építészeti elemekkel: kezdve a tájolással, a tömeg- és homlokzatképzéssel, az épületek magasságával, a tetőkialakítással, a különleges elemekkel, például a tornácokkal. A következő rész a tetőket, kéményeket, ablakokat, tetőablakokat, a homlokzatok színezését veszi górcső alá, de a kerítések, támfalak is szerepelnek a leltárban.

Rendkívül fontos, hogy a hagyományőrző, szép megoldások mellett a kézikönyvekben megjelennek a mai épületek is ajánlások formájában, amelyek biztosítják azt, hogy az új épületek éppúgy mintegy kinőjenek a tájból, mint a követendőnek tartott hagyományos épületek. Ezzel a gondolatmenettel megelőzhető az, hogy táj- és ezzel közösségidegen épületek jelenjenek meg a települé­seinken, falvainkban, városainkban.

Ezekkel a kézikönyvekkel elérjük azt, hogy az ott élők újra és jobban megismerik, megértik – és ezáltal még jobban szeretik – a saját lakó- és települési környezetüket. Óriási dolog ez! Most, a felemásra sikeredett önkormányzati választások közepette elgondolkodtató és üdvözlendő az, hogy a kormány és az önkormányzatok között – a szakemberek közreműködésével – milyen gyümölcsöző kapcsolat, milyen élénk párbeszéd alakult ki!

Erről október elején a Metszet építészeti folyóirat Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter fővédnökségével nemzetközi konferenciát szervezett. Ezen jelen volt a Településképi arculati kézikönyvek számára mintát adó ír építész, Mike Shanahan is, aki bemutatta az általa készített kiadvány ajánlásának utóéletét, az ennek alapján született új épületeket. A magyar építészek által bemutatott kiváló példákat nem csupán kiegészítette, de új színekkel is gazdagította Köllő Miklós Gyergyószentmiklósról és Süveg Éva Hargita megye képviseletében. Ők nehezített körülmények között állnak helyt a székely építészet arculatának megőrzéséért és folytatásáért. Süveg Éva Megismerni és megszeretni című előadását Debreczeni Zoltán építész 1928-ban írt szavaival zárta: „Minden elhulló, kallódni hagyott kő vagy más emlék egy-egy rég elköltözött drága léleknek újbóli és végleges halálát, és minden pusztulásra hagyott, tudatlanságból, álszégyenből halálra ítélt épület lebontása, nyom nélküli eltüntetése kultúránk egy-egy gyökérszálának elvágását jelenti, s egy-egy lassú, de biztos lépés az öngyilkosság felé. Ennek meggátlását, a pusztulásnak feltartóztatását akarjuk, s ezért szükségesnek tartjuk, hogy ezek az élő, beszédes emlékek ne csak visszavonultan önmaguknak, de másoknak is: mindenkinek beszéljenek.”

Ez lehet a hagyományőrzés mottója, de az új épületek is ebből a gondolatmenetből nőhetnek ki, hiszen ezek válhatnak száz év múlva élő hagyománnyá. Nagy a felelősségük az önkormányzatoknak, az építtetőknek, az építészeknek abban, hogy milyen lesz településeink arculata: harmonikus, a tájjal összenőtt, vagy tájidegen és -romboló!

Feltehető a kérdés: hogyan alakul a településképi arculati kézikönyvek sorsa? A készítés nem állhat meg, folytatni kell, különösen a követendő új példák bemutatásával, elemzésével. Nagyon fontos volna, hogy a kézikönyvekből – amelyek színes, szagos, élvezetes alkotások ugyan, de hosszúak a nem szakemberek számára – készüljenek kivonatok ábrákkal, képekkel, egyszerű, érthető ajánlásokkal. Az összetett és nagyobb települések számára bontsák fel a kézikönyveket önálló települési karaktert megjelenítő egységekre. Tegyük még használhatóbbá az ország csaknem 3200 települése számára (és az egész Kárpáthaza magyar alapítású, magyarlakta településeire) ezeket a kézikönyveket.

A kormánynak ez a nagyszabású vállalkozása még erősebb öntudatra és önismeretre ébresztheti az összes magyar települést, az ország valódi, gyönyörű arcát fogjuk közösen megőrizni és továbbépíteni. Itt kezdődik a hazaszeretet. Hajrá, újjáválasztott és frissen alakuló önkormányzatok, van feladat bőven!

Kapcsolódó írásaink

Boros Imre

Boros Imre

A monopolista ár és a versenyképesség

ĀVannak dolgok, amiknek változniuk kellene, de mégsem változnak, mert akik a változatlanságban érdekeltek, elég befolyással bírnak, hogy ne történjen semmi

Tamáska Péter

Tamáska Péter

Szovjet vérnyomok

ĀElfogadott tétel közember s többnyire a történész számára is, hogy a második világháborút a Szovjetunióval együtt kirobbantó náci Németország tudatosan, a felsőbbrendű faj nevében készült fel a keleti területeken a népirtásra

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom