Vélemény és vita

Az Út Könyve

A vándor, aki nem ismerte útjának a célját, elmesélte egy másik vándornak, aki vele szemből érkezett, hogy gyakran érezte magát szerelmesnek vándorlása közben – mert szerelmes akart lenni

Vágyait összekeverte a dolgokkal, a cél lebegett a szeme előtt, nem az út. Éjszaka föltekintett a teliholdra, s azon gondolkodott, hogy a túlvilágról vajon lehet-e látni a csillagokat, de nem tudott mit kezdeni azzal az ürességgel, amit az érzés teremtett benne. Rájött aztán, hogy nem is egy asszonyba szerelmes, hanem a mindenségbe. Magába az útba. Mikor a teljességet akarta átélni, helyette az ürességet kapta. Ha az utazást éli meg, a teljességet kapja. Lao-ce tanítását vitte magával, miszerint: aki ismeri az embereket, az okos, de akkor lehet bölcs, ha ismeri önmagát; és aki másokat legyőz, az erős, de aki önmagát győzi le, az hatalmas. Elkezdte összeállítani a leltárt, hogy a szerelem ugyan a másik megismerésének az illúzióját adja, ám az ember csak a csalódásban ismeri meg önmagát, és sokszor nem a győzelem, hanem a vereség kell ahhoz, hogy igazi hatalomra tegyen szert, önmaga legyőzésével.

Akkor hirtelen az elméjébe hasított, hogy a másik vándor épp abból az irányból jön, ahová ő igyekszik. Tudom, mit akarsz kérdezni, mondta a másik. Hogy miért jöttem el onnan, ahová te mész. Hogy mégsem lehet olyan jó az a hely, ha otthagyom. De ugyanezt kérdezhetném én is: miért megyek oda, ahol nem volt jó neked. A mesterem, akiről senki nem tudta, hogy merről érkezett, arról mesélt, hogy volt egy hegy, amin soha nem jutott át senki. A túloldalon úgy hitték, náluk lakik az Isten. A vándor is mesélt az ő mesteréről, akitől megkérdezték, hogy hol van az út, mire az így válaszolt: Ha kánya repül át a nagy égen, nincs utána semmi nyom.

Márai Sándor is föltette a kérdést, hogy mi az utazás. „Sokkal inkább az, hogy elmegyünk valahonnan, mint hogy megérkezünk valahová.” Nem a pillanatnyi boldogságot kell hajszolni, hanem át kell élni a pillanat boldogságát. Az „elmenni valahonnan” pontos kifejezése az utazás lényegének. Elmenni, poggyász nélkül, hogy ne cipeljük a terhet, a dolgokra aggatott vágyakat. S hogy hová érkezünk? Minden lépéssel közelebb egy kicsit. Mert az Út nem a célhoz, hanem önmagunkhoz visz egyre közelebb, mint a zarándokokat. Az úton van időnk – az úton levés az idő megélése. A közmondás szerint: akinek nincs ideje, annak nincs örökkévalósága sem. Az Út és Erény könyvében, Weöres Sándor verses átiratában így olvassuk: „Ezért a bölcs / sürgés nélkül működik, / szó nélkül tanít, / nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, / alkot, de művét nem birtokolja, / cselekszik, de nem ragaszkodik, / beteljesült művét nem félti, / s mert magának nem őrzi, / el se veszíti.”

A vándor folytatta útját, megbékélt csalódásaival, kitöltötte ürességét az út. Föltekintett az égre, és már nem a teliholdat látta, hanem a levegőt, melyet nemrég szelhetett át egy fecskefarkú kánya, éppen arra, amerre ő halad.

Kapcsolódó írásaink

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Páneurópa – álom és valóság

ĀNagy-Britannia várható kilépése az Európai Unióból ismét, immáron sokadszorra napirendre tűzte az Európa jövőjéről való gondolkodást

Bencze Izabella

Bencze Izabella

Magyarellenes propagandák

ĀFeltételezhető, nem a győri polgármester videója a horvát politika centrális kérdése, és feltételezhetően csak attól lett fontos, hogy a momentumos fiúk kérésére azzá tették

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom