Vélemény és vita

Komprádorok

Emlékezzünk csak, meddig is volt az egyik közgazdasági vezérszólam, hogy gazdasági sikereink titka az olcsó munkabér? Más kérdés, hogy az alacsony bérekhez mégis negyedszázadig folyamatosan két számjegyű infláció társult

Azt a kifejezést, hogy komprádor, iskolai tanulmányaim alatt először Kínával kapcsolatban hallottam. Azokat a kínaikat jelölték meg ezzel a kevésbé hízelgő kifejezéssel az ópiumháborúk és az azt követő nyugati gyarmatszerű függés kialakítása kapcsán, akik hajlandóságot mutattak a nyugati, főleg angol és francia behatolókkal együttműködni a gazdasági haszon reményében. A comprar ige spanyolul azt jelenti, hogy vásárolni, aki comprador, az meg értelemszerűen megvásárolható.

Kevés szó esett ez idáig arról, hogy az állami vagyon magánosítása is kitűnően illeszthető ebbe a fogalomrendszerbe. Nem történt ugyanis más, mint hogy a valóságos piac megkerülésével, mindenféle bizalmas bizottságosdik keretében ítéltek oda külföldi vevőknek értékes vagyontesteket. Jó szerével éppen azokat, melyekre egy bizalmi külföldi partner éppen rámutatott, és éppen annyiért, amennyit hajlandó volt fizetni érte.

Annak ellenére, hogy a hatalomba lépő első demokratikusan választott kormány szinte első intézkedései közé tartozott 1990 nyarán a budapesti értéktőzsde megnyitása, oda valamit is érő magyar cég – az IBUSZ kivételével – nem került. Ott ugyanis a cégek részvényeire bárki (külföldről és belföldről egyaránt) ajánlatot tehetett volna, uram bocsá’, verseny alakulhatott volna ki. Márpedig a verseny mindenhatóságát hirdetők, a mostani ellenzék politikai felmenői éppen ettől fáztak igazán. Az IBUSZ esetében ugyanis láthatták, hogy a piac a céget sokkal többre tartotta, mint amennyit ők, a potenciális komprádorok gondoltak.

Igen, hazánkban nagyon rövid úton kialakult az a réteg, amely aztán a bizottságokban és a vagyonnal kapcsolatos állami bürokráciában megtalálta a helyét. Kialakultak a bizalmi körök, amelyeknek az is fontos volt, hogy ha lehet, hazaiak ne is jussanak sokat érő vagyonhoz. A Surányi vezette jegybank még a hétszázalékos egzisztencia hitelt is elirigyelte a potenciális hazai vállalkozóktól. Így mentek át külföldi tulajdonba a legmenőbb exportképes ipari cégeink, a kiskereskedelmi hálózatok és gáláns módon feltőkésített bankok is. Ami nem kellett, de a piaci terjeszkedés útjában állt, azt jogszabályi eszközökkel, például a csőd- és a felszámolási törvénnyel zúzták porrá.

A következő két évtized viszont már arról szólt, hogy a hazai pályára vetődött befektetőket illően ki kellett szolgálni, adókedvezményekkel, olcsó munkaerővel s a többi. Emlékezzünk, meddig is volt az egyik közgazdasági vezérszólam, hogy gazdasági sikereink titka az olcsó munkabér? Más kérdés, hogy az alacsony bérekhez mégis negyedszázadig folyamatosan két számjegyű infláció társult. A gazdaság magánosítását is illő dolog volt sikerágazatnak nevezni sokáig.

Megállapíthatjuk: a komprádoroknak hazánkban közel egy negyedszázada sikeres volt. Aztán 2010 változást hozott a komprádorvilágban, no nem abszolút radikálisat, de azért mégis érzékelhetőt. A kormánynak sikerült közvetlenül egyezségeket kötni a hazánkban működő külföldi nagy cégekkel, a „jut is, marad is” elv kapcsán. Mindezek alapján jó ideig úgy tűnt, a komprádorokra nincs is szükség. De ne higgyük, hogy akik ma is jó pénzt keresnek, ne szeretnének még többet keresni! Ezért minden szálat hajlandók megmozgatni, értelemszerűen a politikai szálakat is, különösen olyan európai közegben, ahol élünk, ahol ébredezik a nemzeti érdekekre épülő öntudat és az erre épülő politika. Így van ez hazánkban is.

Ezért itt az ideje a „kölcsönkenyér visszajár” alapú politikai üzletmenet beindításának, mondván, annak idején sokat tettek, itt az ideje a viszonzásnak, természetesen mindkét fél üdvére. Tennék mindezt nagyon is „demokratikusan”, a legfontosabb demokratikus törvényt, éppen a választásit, annak is az önkormányzati részét felhasználva.

Az Európai Unióval folytatott hosszú jogharmonizáció egyik tétele éppen az volt, hogy az egymás országaiban tartózkodó, más unióbeli országok polgárai is szavazhatnak. Nem kell borotvaéles észjárás rájönni arra, ezen polgárok legtöbbje éppen a fővárosban van. Talán az sem elképzelhetetlen, hogy mindegyikükről pontos nyilvántartást vezetnek országaik nagykövetségein. (Mi is gyakran kérjük polgárainkat, hogy külföldi tartózkodás esetén érdemes a követségen bejelentkezni.) Ma hazánkban mintegy száztizennégyezer EU-s állampolgár van, ahogy azt a 444.hu megírta, majd senki nem cáfolta.

Ezt egészíti ki további mintegy huszonhatezer külföldi, aki szintén különböző módon, de rendelkezik nálunk önkormányzati szavazati joggal. Ez együtt száznegyvenezer fő, csinos kis tömeg, és érdekalapon is megszólítható. Nem nehéz tehát megadni a választ arra kérdésre, hogy miért is járt Karácsony éppen pár hete Brüsszelben, és vizitált Soros első számú bizottsági szövetségesénél, Timmermansnál? Miért is üdvözölte Gyurcsányné Dobrev Klára férje Karácsonyt jóval a szavazás vége előtt, mint megválasztott főpolgármestert?

Tarlós a 2014-es eredményénél jó tizenötezer vokssal többet kapott, mégis veszített öt százalékkal. Úgy látszik, a száznegyvenezer fős potenciális komprádortartalékból pedig bőven kijött a negyvenhétezres többlet Karácsonynak.

A nyilvánvaló komprádorbuli mellett ne feledkezzünk meg a Borkai-ügyről sem, amely a fővárosban és a megyei jogú városokban is csorbította a kormánypárti jelöltek esélyeit. A vidék és Budapest közötti jelentős részvételi különbség ezúttal hibahatáron belüli volt, ergo a nemzetiek közül sokan otthon maradtak. Ezek szerint a baloldalon a botrány, legyen bár korrupciós vagy erkölcsi, nem gyengíti a jelölteket, hanem erősíti, ezzel szemben nálunk elbizonytalanítja. Ezen a választáson ezt is megtanulhattuk.

 

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Akik nem tudnak köszönni

ĀFricska. Legnagyobb vadliberális elleneim sem mondhatják, hogy nem voltam toleráns és türelmes

Őry Mariann

Őry Mariann

A szuverenisták és a nyugat hősei

ĀA rendszerváltozás utáni választások legnagyobb arányú győzelmét érte el vasárnap a lengyel Jog és Igazságosság, azaz a PiS a parlamenti voksoláson

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom