Vélemény és vita

Férfiszerepek, női szerepek

Novák Katalin államtitkár a Fidesz XXVIII. Kongresszusán beszédét a következő gondolatokkal kezdte: „Büszke vagyok arra, hogy a szüleim lánya, a bátyám húga, a férjem felesége és a gyermekeim édesanyja lehetek”

Ez a vallomás hitelesíti a világon egyedülálló, családvédelmet szolgáló, gyermekvállalást segítő kormányprogramot – egy hiteles és hívő személyiség fémjelzi mindezt. Egyben megmutatja azt is, hogy nagy tettekre az képes, akinek a személyes háttere stabil. Azok a jegyek, amikre Novák Katalin büszke, női mivoltának kiteljesedését mutatják.

A női szerepek ezekből fakadnak, ezen alapok nélkül nagy tettek nem születhetnek. Anyaként a nők sok olyan képességre tesznek szert, amelyek az élet más területén is kamatoztathatók: ilyen a határozottság, a problémamegoldás, a szervezési képesség, a kitartás, a lényegre figyelés, de természetesen az anyai gondoskodás, szeretet, gyógyítás képessége is. Ezek a tulajdonságok a gyermekes anyákat kitüntetetten alkalmassá teszik a közéletben, a gazdasági életben való szerepvállalásra is. A lényeg az, hogy ne kényszerüljenek a nők az eredendő képességeikkel ellentétes, kizárólagos választások elé.
Hogy állunk a férfiakkal ugyanezen szemüvegen keresztül nézve őket? Mire büszkék a magyar (és az európai) férfiak? Azt érzékeljük, hogy a férfiminta hiánya egyre vészesebb a családban, az iskolában, de a közéletben is. Ez összefügg a nemi identitás elbizonytalanodásával (sőt elbizonytalanításával), a felelősségvállalás elsorvadásával a házasságban és a családban, a fiúk és a férfiak infantilizálódásával, hiszterizálódásával.

Mindez szorosan összefügg a férfiak korai – sok esetben középkorú – halálozásával is. Ennek az lehet az oka, hogy a férfiak nincsenek a „helyükön” a családban, a különféle közösségekben – amelyek egyébként is vészesen hiányoznak! James Dobson Fiúk nevelése című – a 2000-es évek elején az Egyesült Államokban megjelent – könyvében egészen riasztó elemzést adott közre. „A fiúk ma a lányoknál is nagyobb bajban vannak. Évtizedek óta azt halljuk, hogy a lányokat hátrányosan megkülönböztetik, szexuálisan zaklatják, tiszteletlenül bánnak velük, és lekezelik őket az iskolában. Ezekben az állításokban van igazság, a problémákat meg kell oldani. (…) Azonban a társadalomtudósok valóságos kórusa figyelmeztet a fiúk és férfiak olyan válságára, amelyhez foghatót még nem látott a világ. (…) A fiúknak hatszoros az esélyük a lányokhoz képest a tanulási alkalmatlanságra, háromszor olyan gyakran szerepelnek a kábítószerfüggők nyilvántartásában, és négyszer akkora valószínűséggel állapítják meg róluk, hogy érzelmileg zavartak. Jobban ki vannak téve a tudathasadás, az autizmus, a szexuális függőség, az alkoholizmus… valamint az összes antiszociális viselkedés és bűnözés veszélyének. Tizenkétszer gyakrabban gyilkolnak… a bíróságon tárgyalt bűntények 77%-át férfiak követik el. (…) A tizenöt évesnél fiatalabb fiúk kétszer akkora valószínűséggel kerülnek elmegyógyintézetbe, és ötször gyakrabban követnek el öngyilkosságot, mint a lányok. Az összes öngyilkosság 80%-át huszonöt évesnél fiatalabb fiúk követik el. A fiúk tanácstalansága és elégedetlensége különösen nyilvánvaló a közoktatásban. (…) A fiúk nehezebben tudnak alkalmazkodni az iskolához, a lányoknál tízszer gyakrabban szenvednek hiperaktivitásban.”

Ezek amerikai adatok, hasonló magyar kutatásról nem hallani, pedig nagy szükség volna rá. Véleményem szerint hazánkban a helyzet sajnálatosan halad az elemzésben vázolthoz. Ezek a jelenségek, adatok is magyarázhatják – a számtalan pozitív jel ellenére – a házassági válságokat, a párkapcsolatokban megmutatkozó felelőtlenségeket, a meneküléseket, a páros önzés számtalan formáját, a nők magára maradását a családban. A fiúk nevelése e jelenségek tükrében egészen különleges módszereket igényelne – ennek a csírái itt-ott megjelennek már a magyar szakirodalomban. A témát a KINCS-nek (Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért) fel kellene karolni és programokat kellene indítania e téren.

Egyházi közösségekben vannak már férfikörök, férfiszemináriumok, ismert Richard Rohr ferences szerzetes A férfi útja című előadás-sorozata, amely a férfi mivoltunk mélységeit és lényegét ismerteti. Rendkívül fontos a férfierő, férfienergia helyes értelmezése, a férfiak sebezhetőségének, érzéseinek bevallása, az autoritással kapcsolatos viszonyuk, az apa megelőző szeretetének adása és elfogadása és ezen az úton az igazi apává válás, az áldozatkészség, a jelen pillanatból a jövőbe nyúló hűség, az igazság mindenekfelett való hirdetése, a felelősségvállalás, a bátorság, a férfias „vadság” is, ha arra van szükség.

Richard Rohr szerint: „A férfiasság azt jelenti, hogy úton vagyunk valami új felé.

A »férfinak« hegyeket kell megmásznia, fel kell fedeznie azt, ami ismeretlen. A férfi tekintete mindig messzebbre irányul saját magánál, saját otthonánál”. Ezzel mutat példát fiai és persze lányai számára is. Ugyanő mondja, hogy „nehéz olyan embereket találni, akik nem a pénzért, a hatalomért, vagy a szexért élnek, hanem az igazságért. Akik nem azért élnek, hogy sikereket érjenek el, hanem azért, hogy szeressenek és Isten hangját kövessék.”

A keresztény szabadság jegyében ezeknek a gondolatoknak utat kell találni a férfijaink – és természetesen az asszonyaink – szívébe. Mert a gyermek csak a férfi és nő szövetségé­ben – a házasságban – lesz képes a személyiségét kibontakoztatni, testi-lelki-szellemi téren növekedni. Meg kell tapasztalnia a szülei egymás iránti szeretetét, hogy egyikük sem viselkedik a másikkal „szülőként” vagy „gyermekként”, hanem minden esetben felelősségteljes felnőttként. Rita Süssmuth (Helmuth Kohl kancellársága idején a német parlament elnöke) így vall erről: „A megbízhatóság, felelősségtudat, együttműködési készség, kölcsönös segítés, egymással törődés, megbocsátókészég és bizalom erényei különösen a szülői szeretet gyümölcsei, s így a gyermek, az ifjú (s majd a felnőtt) szeretet-képességének fontos feltételei. Ebből kell a gyermeknek a számára életfontosságú dolgokat megtapasztalnia: hogy az életét akarják; a feléje irányuló szeretet megbízható és állandó. (…) Ugyanez érvényes a felnőttek egymás közötti szeretetére is: elfogadni a másik életét, időt adni neki, az eltérő és idegen érdekek között érvényesülni hagyni, a másik javára visszahúzódni. A tartós partneri kapcsolatoknak szüksége van a mindennapi kötöttség ilyen tapasztalataira. (…) Ha a kötöttség nem jön létre, lelkileg, de gyakran még testileg sem bontakozhat ki az emberi élet. (…) Azok az emberek, akiknek kötöttségigényét semmibe veszik, nem képesek értékelni önmagukat. Egy kapcsolatot tartósan megélni nagy és nehezen megoldható feladat, nélküle viszont nincs értelme a szeretetnek. Ezért nem az igényt kell megszüntetni, hanem a sikeres, tartós kötöttségekért kell dolgozni.” Ez pedig a férfiak és nők kölcsönös és egyenjogú hivatása és küldetése.

Amennyiben ezen az úton haladunk, akkor egy következő Fidesz-kongresszuson feláll majd egy férfi, és ara lesz büszke, hogy szüleinek fia, nővéreinek öccse, húgának bátyja, feleségének férje, gyermekeinek apja, unokáinak nagypapája. Ez a vallomás még inkább hitelesítheti a sikeres kormányzást, gazdasági előmenetelt, gyarapodó nemzetet, családbarát fordulatot.

Kapcsolódó írásaink

Csizmadia László

Csizmadia László

A vágy villamosa

ĀA DK, az MSZP, a Momentum és uniós képviselőik a magyarok többségi akaratát próbálják lenini módszerekkel fellazítani. Teszik ezt polgáraink adóiból, miközben száz százalékig megélhetési politikusokká váltak

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom