Vélemény és vita

Van mááásik!

Úri viselkedésről és acsarkodásmentes világról aligha ábrándozhatunk. Bangóné meg örülhet. Nincs egyedül, és van honnan mintát venni. Mármint negatív mintát. Előtte tehát újabb távlatok nyílnak

Három a magyar igazság, tartja a mondás. Bangónéé is ennyi. Fetreng, patkányozik és betör. Először – a tisztességes politikai magatartást bemutatandó – fetrengett egy kicsit többedmagával a közszolgálati televízió székházában, ahová ugyan nem feltétlenül jogosan hatoltak be, és azt kívánták, közleményüket nyomban olvassák be az éppen folyó műsorban. A fetrengés közösségi volt, mert az összes hívatlan vendég egyszerre fetrengett egy kicsit, hogy sanyarú sorsukra felhívják a figyelmet.

A következő stáció, a patkányozás egy televíziós fellépése közben történt, amikor is főhősünk lepatkányozta mindazokat az embereket, akik nem az ő és pártja szekerét tolják. A politikus eddigi fejlődésének csúcspontját pedig múlt pénteken érte el. Éppen elkezdődött a hétvége, mindenki elhagyta a munkahelyét, Bangóné viszont sosem pihen. Kollégájával, a csepeli ellenzéki pártok kampányfőnökével (a csoportos elkövetést jobban szereti) közönségesen betört a helyi Fidesz-irodába, és videófelvételeket készített. Arról sajnos nem szólt a híradás, hogy mit videózott. A luxusberendezést? Azt, hogy milyen képek, plakátok vannak a falon? Netán, hogy van-e már közös (hímnem, nőnem stb.) illemhely? Azt mégsem feltételezem, hogy iratokat akartak lopni. Bár nem is tudom, miért nem feltételezem. Végtére is egy betörésnek ez ugyancsak célja lehet, a napjainkban elterjedt „úri modor” megtestesítői pedig a lopást is legalizálhatják, miként tették ezt a trágár beszéddel, a parlamenti csinn-bumm cirkusszal, s immár a betöréssel is.

Sajnálom, hogy a zseniális Eötvös Gábor artista- és zenebohóctól „loptam” írásom címét. Ő nagy művész volt, nem mérhető össze a hétköznapokban bohóckodókkal. A fiatalabbak kedvéért csak annyit, hogy Eötvösnek volt egy magánszáma, amelyben zenélni kezdett, ám a nála jóval erősebb társa mindig elvette a hangszerét. Erre Eötvös úgy válaszolt, hogy ruhája legkülönbözőbb „tárhelyeiről” mindig előhúzott egy másik hangszert, s utánakiáltott a nagy embernek: „Van mááásik”, és folytatta a zenélést.

Bangónéból ugyan aligha lesz magas kitüntetésekkel többszörösen elismert művész, ám valószínű ő is elmondhatja, van másik. Eddig legalábbis volt. Mert Bukfenc mindent tud. A magánszámok meg sajnos nemcsak a magyar parlamentben, hanem szerte a világon elharapóztak a politikai életben, meg a parlamentekben is. Csak néhányat tudok emlékezetembe idézni, a mi parlamentünkben lezajlott, ellenzék által megrendezett szembefújásos, ordibálós balhét nem említve, hiszen erre nyilván mindenki emlékszik, de van más példa elég.

Volt videóbotrány Ausztriában, verekedtek a padsorok között Chávez elnök hívei és ellenségei Venezuelában, dulakodtak az orvosok által segített öngyilkosságról szóló törvénytervezet miatt Kanadában, ahol maga a miniszterelnök, Justin Trudeau is kiosztott egy-két maflást, miközben csúnya szavakat ordibált. Ukrajnában tojásokat dobáltak egymásra az ellenfelek, s Bulgáriában is birokra keltek bizonyos korrupciós cselekedetek miatt, de nem maradt parlamenti balhé nélkül a közelmúltban Irán, Japán és Dél-Korea sem.

Hiába írták-írják le sokan, hogy a stílus maga az ember, a tisztességes úri modor eltűnt, vagy legalábbis kihalóban van szerte a világon. S ettől bizony nem vagyunk boldogok. Mindennapos az alpári szóhasználat, az ordibálás, s az indulatok bántóan elszabadultak. Nem beszélve az egyik legbosszantóbb jelenségről, nevezetesen, hogy minden ellen lehet obstruálni, mindent és mindenkit lehet ordítva szidni, világgá lehet kiabálni, mi nem jó, mi a hiba, de hogy miért nem jó és miképpen lenne, lehetne jobb, arról képtelenek meggyőzően, érveket felsorakoztatva beszélni. Hol van már az az idő, amikor Kövér László házelnök azt szerette volna elérni – sajnos nem sikerült neki –, hogy ne lehessen táplálkozni Parlamentünk üléstermében? Bizony messze van ez az idő. Ma már lehet, őt is tojással dobálnák meg, ha újból előállna valami hasonló ötlettel a nagy múltú és gyönyörű Parlamentünk eleganciájának érdekében.

A világot elnézve, úri viselkedésről és acsarkodásmentes világról aligha ábrándozhatunk. Ban­góné meg örülhet. Nincs egyedül, és van honnan mintát venni. Mármint negatív mintát. Bangóné előtt tehát újabb távlatok nyílnak.
 

Kapcsolódó írásaink

Kiss Antal

Kiss Antal

Hit nélkül nincs ház, nincs haza 2.

ĀEgy értékelvű politikai gondolkodásmód, amely a keresztény szabadságot, tehát az evangéliumi értékrendet tűzi zászlajára nagy feladatot vállal: „a mindenkinek tetszik és megfelel” világába kell evangéliumi értékeket elhelyeznie

Dippold Pál

Dippold Pál

Mocsok

ĀRáfordulva az önkormányzati választások előtti hétre, egyre töményebben élhetjük meg azt az alantas gyűlölettel teli, mocskos kampányt, amit a balliberális ellenzék szított fel

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom