Szerencsés Károly

Vélemény és vita

Őrizni kincseinket

Egykori gyermeki kincseink hogyan maradnak velünk a hideg reszketésben?

Mint egy földrengés után a ház sarkában a zongora húrjai összekuporodva, árvíz után egy láda, amelyen átszivárgott a víz, a sár, a mocsok, s mégis derűt áraszt a benne megbúvó régi levél. Tudom, hogy sokan vagyunk úgy, hogy megmaradt valamink, s persze eltűnt, elpusztult, elveszett, elúszott mennyi minden!

A békeidőről beszélek. Nem ostromokról, pusztító és zabráló hadseregek idejéről. A magunk könnyelműségéről, oda nem figyeléséről, görcsös előreugrásairól. Emlékszem, az egyetemi „nehéz időkben” én is felajánlottam ezt a gyűjteményt egy hivatásos bélyegkereskedőnek (kis boltja volt valahol a Ferenciek terénél), de olyan megszégyenítően keveset ajánlott, hogy sértődötten magamnál tartottam az albumokat. Sokat nézegettem a kis műremekeket. Tanultam tőlük, talán többet, mint egynémely iskolai órán, s persze megnyílt a világ is általuk.

Itt egy sorozat, amely izmos munkást ábrázol, kezében kalapács, csuklóján leszakított bilincs, mellette a lerombolt Lánchíd. A címletei érdekesek: tizenkét pengő, száz pengő, ezer pengő, háromezer pengő. Egy Kossuth-címeres bélyeg: friss szellőben a szebb jövőbe menetelő férfi (kezén megint ott az elszakított bilincs), a lány fáklyát tart. A címlet: tizenötezer pengő. Nekem itt megállt az infláció. Tudtam-e akkor, tízévesen, hogy 1946-ban járunk, s mi is az infláció? Aligha, de valamit éreznem kellett. S lám azóta is irtózom a becsületes munkával, nehezen keresett pénzt tönkre tevő inflációtól. Bőrömön is tapasztaltam a nyolcvanas-kilencvenes években, s ma már azt is tudom, hogy ezen is keres valaki, nagyon sokat keres.

És mennyire örültem a három kis bélyegemnek, amelyen még Magyar Királyi Posta szerepelt, s Rákóczi, Hadik, Görgei portréi. A legnagyobb címlet is csak tizenkét fillér. Szöget ütött a fejembe: Rákóczi fejedelem szobra ott áll a Kossuth téren, Hadik Andrásé, „aki megsarcolta Berlint”, a Várban, de hol van Görgei?

Mintha azt tanultuk volna róla, hogy áruló volt. Éreztem, hogy itt valami nem stimmel. Úgy általában az árulással. Mert, ki is az áruló? Azt tudtuk, hogy Kádár. De hogyan is cserélődnek fel a szerepek? És a korból, lám itt megbújik egy román bélyeg: a párizsi békét dicsőíti. Legfelül az amerikai, utána a szovjet, brit, francia zászló. Hát igen, nekik volt mit ünnepelni. Hitler leglelkesebb szövetségesei voltak és egy ügyes mozdulattal – vesztesként – ünnepelhették a békét is. Övék maradt Erdély és Kelet-Magyarország. Hogy ez nincs rendben, azt már tudtam akkor is. Kolozsvár, Nagyvárad, a Székelyföld?

Aztán jött Rákosi (a magyar nép nagy vezére hatvan éves), Sztálin (a magyar nép nagy barátja hetven éves), villany és kultúra a falunak, százötvenezerrel több szarvasmar­ha a falunak, a párt biztosítéka a ragyogó jövőnek. Lenin-sorozatok. De volt bélyegem Kőrösi Csomáról, Apáczai Cseréről, Jedlikről, Semmelweisről, Irinyiről, Korányi­ról, Vámbéry Árminról, Puskás Tivadarról. Talán egy sor lehetett a könyvünkben róluk. Vagy csak nem nyitottam ki? Az 1972-es olimpiáról és Labdarúgó Európa-bajnokságról. Akkor lehettem a leglelkesebb gyűjtő, tizenkét évesen. Münchenben a XX. nyári játékok, Belgiumban a furcsa Európa Bajnokság, amit még Henri Delau­nay-kupának is hívtak. Három meccsen gyűrtük le a románokat, majd a négy között kikaptunk a Szovjetuniótól és a bronzmeccsen a belgáktól.

Erre mondta akkor Hofi Géza: „Kelet-belgák, vagy mi?” Mert, hogy elterjedt, hogy „lefeküdtünk” az oroszoknak. Hofi tehát – zseniáli­san – cáfolt. Ez volt a feladata. Ezt persze nem tudtam, csak önfeledten nevettem, mert azt hittem, értem a viccet. Pedig nem értettem semmit. De nevetni jó volt, s ezen együtt nevettünk apámmal. Vajon ő értette-e?

Szerettem a járművekről készült bélyegeket. A farmotoros Ikarus, a Pannónia motorok, a csuklós busz, ami állítólag magyar találmány. Csehszlovák bélyeg a 423-as gőzmozdonyról 1946-ból. Én csak a világhírű 424-est ismertem. S az a magyar ipar büszkesége volt, és Csehszlovákia sok 424-est követelt jóvátételként Magyarországtól 1945 után, annak ellenére, hogy a gyár romokban hevert. A szovjet bélyegeken atommeghajtású tengerjárók, repülők, űrhajók. A franciákon a gyönyörű Concorde repülő. Nagyon szerettem, csodáltam ezt a gépet, szerettem volna utazni rajta. Szép és gyors volt, az időeltolódás miatt előbb ért Amerikába, mint, hogy elindult. Tudom, hogy felrobbant egy Párizsban, de nem tudom, hova tűnt a Concorde? Ezt ma sem értem. Már soha nem ülhetek fel arra a gépre.

Pápua Új-Guinea lepkékkel lepett meg. Akkoriban egyáltalán nem hallottam Németh László híres mondatáról: Nem lehetne Új-Guinea a pápuáké? De ma már tudom mit jelent, s a pillangó is elvarázsol. A legtűnékenyebb élőlények egyike. Bolívia építkezésekkel, Togo egy kecses antiloppal, Francia Szomália pálmafás tengerparttal, a görögök a korinthoszi csatornával ámítottak, amelynek építését Türr István, a világon valaha élt legkalandosabb életű magyar szervezett. Szerettem volna azon a csatornán áthajózni, ez sem sikerült.

A kanadaiak hattyúi gyönyörűek, az egyiptomiak mecsetei titokza­tosak, Iránt még a sah képviseli, Szíriát Asszad (a mostani apja), Uruguay-t egy focista. Franciaország legszebb bélyege a pireneusi egyezménynek állít emléket. Alighanem innen datálható Franciaország meghatározó európai státusa, miután a spanyol ambíciókat letörte. Mindez 1659-ben történt. A bélyegen szép Bourbon liliomok. A Napkirály uralkodásának időszaka ez. Nálunk még a török terpeszkedik. Nicaragua a női „baseball” amatőr versenyéről tudósít 1948-ból, s a bélyeg mutatja a pálya mértani alaprajzát is. Akkor sem tudtam mi a fene lehet ez, ma sem értem a baseballt. Az én hibám. Miért nem játszottam soha egy baseball meccset? Csak úgy. Alighanem most már ez is kimarad.

Itt a monacói nagyherceg palotája, de Roosevelt amerikai elnök arcképével. Nincs évszám. Srác koromban azt hittem ő lehet a nagyherceg. S hallottam valamit, hogy egy gyönyörű amerikai színésznőt vett feleségül. Így is volt, s abban a világháború után fellélegző Európában, ez fontos is volt. Grace Kelly szépsége. Filmjeit nem láttuk, de csodálatos, hogy a szépség marad meg mindebből, és minden sallang kihullik a semmibe.

Itt jön Ausztrália, Új-Zéland. Az ifjú királynővel, aki ma is a Brit Birodalom uralkodója. Remélem, nem kell megélnie Nagy-Britannia teljes szétesését. II. Erzsébetet 1952-ben koronázták meg. Akkor Sztálin, Rákosi, Mao, Truman, Franco, Peron, Adenauer volt hatalmon. Emlékszik még valaki? Vannak „ritkaságaim” is. Én így tekintek erre a berlini bélyegre. A pecsét rajta: Sowjetische Besatzungs Zone. Szovjet megszállási zóna! De itt a Nagynémet Birodalom sassal és pici cseh címerrel, a „protektorátus” idejéből. Még érdekesebb az Itáliába települt lengyel királypártiak bélyege: nemzeted hív, hogy védd meg a lengyel korona országát. (Lengyelország köztársaság 1918-as újjászületésétől.) Aztán itt van az első Szlovák Köztársaság. Hlinka, Tiso. A címerünkből kihasított hármashalommal, kettős kereszttel. Itt mi ez? Négy filléres magyar királyi bélyeg felülbélyegezve: „Köztársaság”. És a felülbélyegzett román címlet: „Bani.” Ez 1918-as lehet. És itt a pofaszakállas király, de a bélyegen csak annyi: „Kaiserliche Königliche.”

Gyermeki kincseim most egy kis időre boldoggá tettek. Van a múltnak, történelemnek olyan áldásos, rejtett, tudományért, elemzésért nem kiáltó kellemes zuga, ahová olyan jó bebújni néha, mint gyermekként a szekrénybe, ágyneműtartóba, titokzatos barlangba, padlásra, szénaboglyába. Én elbújtam… Gyönyörködtem kincseimben. Együtt még jobb, úgy az igazi. Társsal, aki a szerelmünk, barátunk, aztán gyermekünk, unokánk. Üzenem mindenkinek, hogy őrizze kincseit, minden körülmények közepette, ha már itt hagyna „csapot, papot”, akkor is. Hogy a nemzet nem valami kitalált, elvont fogalom, jelzi, hogy amit mi elfáradó, elbújni vágyó, egykor szárnyaló emberek megteremtettünk, álmodtunk, éreztünk – s megőriztünk –, az a nemzet igazi öröksége.

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Slomó és a senkik

ĀFricska. Amikor a 444 szemlézi a Magyar Narancsot, akkor az Istenek féltérdre ereszkednek. S amikor ezek ketten decens zsidózásba kezdenek, akkor – Pilinszkyt idézve „felzúgnak a hamuszín egek”

Faggyas Sándor

Faggyas Sándor

Európa megtagadói (3.)

ĀAz Európai Parlament jogi bizottsága a csütörtöki meghallgatás keretében megtartott titkos szavazáson összeférhetetlenséget állapított meg Trócsányi László biztosi pozíciója, valamint a Nagy és Trócsányi ügyvédi iroda tevékenysége között