Ez is, az is

Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált. Egyik levelében a következőket írta Ferenczy Béni szobrászművész feleségének, Erzsike asszonynak: „Ha a határtól Budapestig minden kilométeren szűz lányok várnak rám, akkor sem megyek többet Magyarországra.” Szerencsére nem tartotta be fogadalmát.

A fogadalom egy lánchoz hasonlítható, amely állandóan zörög az ember nyakán, és azt sugallja, hogy a fogadalomtevő nem szabad.

*

A villámcsapás ezen a nyáron többek életét kioltotta. Pedig már a gyerek is tudja, hogy a veszély legnagyobb forrása a fa. Bécsy László zoológus nemegyszer napokat tölt a fán, húsz méter magasságban, egy 90x90x120 centiméteres fémkalitkában, hogy olyan felvételeket készítsen, amelyeket még senki sem. Például az uráli bagoly hazai költéséről Hollóházán, vagy a Vértesben, a héja fotózásakor. Amikor ezekben szorgoskodott, látható távolságra tőle a villám két fába is belecsapott.

Könnyű bátornak lenni, ha a szenvedély irányítja az embert.

*

A neves budai tér piros lámpájánál munkakerülők ácsingóznak és forintokat kunyerálnak. A barátom kiszól az autóból a mellettünk sántikálók egyikéhez:

– Nem szégyelled magad, koldulni ahelyett, hogy dolgozni mennél?

– Uram – feleli a kéregető –, én néhány forintot reméltem, nem pedig tanácsot.

„Senki sem akar tanácsot – csupán támogatást.” (John Steinbeck)

*

A Sziget Fesztivál Európa egyik legnagyobb könnyűzenei és kulturális rendezvénye. Évről évre egyre sikeresebb és látogatottabb esemény az Óbudai szigeten. Fiatalok ezrei keresik fel itthonról és külföldről, hogy tapsoljanak a legjobb zenekarok képviselőinek. A szigetre a Duna mellékágán át, egy vashídon lehet eljutni. A vashíd azonban Óbuda szégyene. Tudniillik olyan rozsdás, hogy már rozsdásabb nem is lehet. Vajon miért nem gondolnak arra az illetékesek, hogy érdemes lenne lefesteni? És nemcsak zászlókkal ellátni. Pedig ez az első kép, amellyel a látogatók szembesülnek, és elviszik emlékbe…

Ahogy a lovat nem lehet arra kényszeríteni, hogy igyon, ugyanígy nem lehet a szemet sem arra bírni, hogy lássa, ami nem érdekli.

*

A börtönviselt emberek a kiszabadulásuk után – megszokásból – fogkefét vagy fésűt mindig tartanak maguknál, hogy a tárgyak emlékeztessék őket a rabságukra. A tárgyak szolgálnak. Titkos, átbocsátó jelszót tartogatnak.

A szokás tehetetlenségi nyomaték, és erősebb, mint a jog.

*

Ajánlom az Európai Unióban saját hazájuk ellen ágáló és hadonászó honfitársainknak Winston Churchill mondását, amely így szól: „Ha külföldön vagyok, sosem bírálom vagy támadom országom kormányát. Amikor aztán hazajövök, bepótolom a dolgot.” Megkérdezhetik az ágálók: ki az a Churchill?