Kondor Katalin

Vélemény és vita

Törököt fogtam...

Miféle demokrácia az, ahol a bajokat, például a migránsbűnözést évek óta eltitkolják, ahol kiátkozzák azt az újságírót, aki leírja és bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy megvásárolják az újságírókat

Gyerekkoromban nemigen értettem, mit is jelent pontosan a törököt fogtam, de nem ereszt mondás. Mára persze már nagyon is megértettem, kivált, amikor sajnálatos módon naponta kényszerülünk a magasságos Európai Unió ilyen-olyan csalárdságaival foglalkozni. A mondás ugyebár azt jelenti, hogy sikerült ugyan elérni, megszerezni, amire vágytunk, ám csalódtunk benne, s már megszabadulnánk tőle, de nem tudunk. Valószínű sokan vagyunk így az unióval kapcsolatban is. Ám mivel már rég benne vagyunk, rákényszerülünk arra, hogy naponta velük foglalkozzunk. Mert az unió – és cseppet sem a török – nem ereszt.

Pár napja keserű mosollyal fogadhattuk azokat a bizakodó nyilatkozatokat, amelyek az újonnan felállt Európai Parlament és intézményei kapcsán születtek. Maga Von der Leyen, az Európai Bizottság megválasztott elnöke a Die Welt című lapnak írt cikkében fejtette ki, mit gondol az új felállásról. Mivel a legnagyobb támadást az európai életmód védelméért felelős biztosi pozíció létrehozásáért kapta, hát ennek lényegéről próbált meg magyarázatot adni. A magyar újságok által közöltekből annyit megtudhattunk, az elnök asszony szerint az európai közös értékek jelentik az európai életmódot. Ennek lényege pedig, idézem őt: „Az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is – tiszteletben tartása.”

Szép gondolatok, csakhogy ezekkel cseppet sem jutottunk előbbre. Hiányzik ugyanis a magyarázat. Azok őrzik az európai értékeket, akik ész nélkül befogadják a migránsokat, vagy azok, akik helyben segítenének a nyomorban élőkön, és a szülőföldjükön nem szeretnének migránsokat látni? Hogyan beszélhetünk szabadságról, ha az emberek félnek az utcán, a vonaton, a templomokban? Létezik-e emberi méltóság abban az Európában, amelyben egy Sargentini nevű tudatlan és felületes alak összevissza hazudozhat? Miféle demokrácia az, ahol a bajokat, például a migránsbűnözést eltitkolják, ahol kiátkozzák azt az újságírót, aki leírja, és bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy megvásárolják az újságírókat (Udo Ulfkotte, Németország). Ahol Oriana Fallaci, a különös tehetségű újságírónő jövőbe látó, az arab inváziót előre vetítő könyvéről még csak vitatkozni sem mernek (Olaszország).

Ursula von der Leyen arra is kitért cikkében, hogy ezt az életmódot nap mint nap támadják Európa ellenségei. Támadják külföldről mindazok, akik beleavatkoznak választásainkba, és támadják belföldön a nacionalista populisták, akik destabilizálni akarják Európát. Ettől az utóbbi mondattól aztán végképp elbizonytalanodtam. Mert sajnos – bár már régen várunk rá – most sem tudtuk meg, kik Európa ellenségei? A migránsáradat és annak szervezői ezek szerint nem ellenségek. Mint ahogy azzal is adós az európai elit, hogy világosan megfogalmazza, mit ért populizmuson, és kik azok a populisták? Egyszer már őket is illene néven nevezni. Hogy világosan lássuk végre az európai értékeket.

Nos, a szép gondolatok megvalósításának receptje egyelőre hiányzik. Mindenesetre az értelmező szótárban megnéztem újból, mit jelent a populista szó. Első jelentése: népszerű. Rendben. Tehát, aki népszerű, az nekünk, európaiaknak ellenségünk. Bővebben pedig – így a szótár – „A nép többségi akaratával összhangban tett erőfeszítések – esetlegesen a választók bizalmának megszerzé­séért, gyakran kivitelezhetetlen ígéretekkel operáló irányzat.”

Hoppá! Tisztelt uniós elit! Mintha el tetszettek volna tekinteni a nép többségi akaratától, mintha erőfeszítéseik kizárólag karrierjük megerősítésére irányulnának, a kivitelezhetetlen ígéreteikről pedig egész Európa árulkodik. S mert valódi szándékaikat, terveiket nyilvánvalóan kezdettől fogva titkolják, hát ennek az a következménye, hogy nincs biztonság, nincs jövőkép, nincs a bajokra megoldási javaslat. Van viszont bizalomvesztés, újból van kvóta-erőltetés és tombolnak, sőt teret kapnak az őrültek, az emberhúsevésre biztató környezetvédők, meg a magukba nem néző, másokat viszont folyton pellengérre állító hitvány alakok.

Most akkor mit is jelent a populizmus önök szerint?
 

Kapcsolódó írásaink

Kelemen András

Kelemen András

Az Erturul-jelenség

ĀMilyen történelmi film kell? Olyan képi mese, amely értéket és magatartásmintát ad. Ez lehet az oka annak a jelenségnek, amit John Lukacs a történelem iránti éhségnek nevez

Őry Mariann

Őry Mariann

Di Maio szégyene

ĀKiverte a biztosítékot az olasz kormányban Orbán Viktor római látogatása