Kő András

Vélemény és vita

Objektivitás

Theodor Mommsen (1817–1903) egyike volt a 19. század legjelesebb ókortudósainak

A Római Birodalom történetéről szóló műveit a mai kutatók is alapvető fontosságúnak ítélik. Irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki 1902-ben, elsősorban a Römische Geschichte (Római Történelem) című könyve miatt. Műveire a tudományosság és az érdekes, érthető, világos stílus egyszerre jellemző. A Nobel-díj odaítélésekor külön meg kellett indokolni, miért kap irodalmi díjat egy történetíró; az indoklás külön az „ábrázolás művészi tökélyét” hangsúlyozta.

Mommsen Londonban, a Regent Street egyik saroképületében lakott, amelyhez sarokerkély is tartozott. Az erkélyről két egymásra merőleges utat lehetett belátni. Egy nap Mommsen kint állt az erkélyen, és látta, hogy két vágtázó lovas kocsi közeledett a kereszteződéshez. A következő pillanatban egymásba rohantak és felborultak. A tudós megfigyelte, hogy három különböző pontról három szemtanú követte az eseményeket. A szemtanúkat megkérdezte, mit láttak, és megállapította, hogy különbözőképpen írták le a balesetet. Övé volt a negyedik nézőpont. Mondhatjuk tehát, hogy az objektivitás nézőpont kérdése. Ezek után feltette a kérdést, hogy a kétezer évvel ezelőtti történéseket hogyan lehet objektíven megítélni és leírni?

Ehhez én még azt teszem hozzá, hogy nemcsak a nézőpont fontos, hanem lényeges szerepet játszik a vélemény kialakításában a megfigyelő képzettsége, szociális helyzete, érzelmi intelligenciája, hangulata, hogy csak a legfontosabbakról szóljak. Arról nem beszélve, hogy nagy különbség van az ítélkezés és az emberek véleménye között. Bartók Béla szerint: „Az emberek egyik gyöngéje, hogy csak olyan nézőpontot ismernek el helyesnek, amely a saját magukéval azonos.” Az objektivitás és a vélemény közti ellentmondással már Platón is foglalkozott. A fogalmak szembeállítása a filozófia alapjává vált a valóság, a létezés és az igazság kérdéseinek megválaszolásában. A tudomány tárgyilagossága arra irányul, hogy feltárja az igazságokat a természet világából azáltal, hogy kiküszöböli a személyes előítéleteket, érzelmeket és hamis vélekedéseket. Ebből következik, hogy a politika viszont ellensége az objektivitásnak. Egyes történészek állítják: a gyakorlati politika lényege nemegyszer az, hogy figyelmen kívül hagyja a tényeket.

Lássunk egy másik esetet a Kétéltű ember című szovjet filmből. Egy újságíró a barátját keresi a városban és egy cipőpucoló fiútól megkérdezi, nem látott-e egy magas, húsz év körüli, göndör fekete hajú fiatalembert. Mire a fiú visszakérdez: „Milyen cipő volt rajta, uram?”

Egy harmadik történet. A diák a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán vizsgázik. A professzora megkéri, menjen az ablakhoz, nézzen ki az utcára, és mondja meg, mit lát. A diák odalép az ablakhoz, kinéz és közli, hogy az utcán jogalanyokat és jogeseteket lát. Az, hogy mit látunk, attól is függ, mit keresünk.

Szilárd Leó tízparancsolata és Weöres Sándor Út a teljesség felé című kötete az elfogulatlan tisztánlátás, az objektivitás fontosságát hangsúlyozza.

De vajon képesek vagyunk-e elfogulatlan tisztánlátásra, objektivitásra?

Kapcsolódó írásaink

Faggyas Sándor

Faggyas Sándor

Európa megtagadói (2.)

ĀAz európai életmódot, a keresztény szabadságot szerintünk tényleg meg kell védeni, mégpedig nemcsak a messziről – hívatlanul – beözönlő és beilleszkedni nem tudó/akaró idegenektől, hanem az Európát megtagadó Lambertstől, barátaitól és üzletfeleitől is

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Visszavenni Budát

ĀBizonyos választási szereplők tudatosan ismételgetik, hogy vissza akarják venni Budapestet