Domonkos László

Vélemény és vita

Farkasok közt védtelen

A találkozások tudvalevően gyakran meglepetéseket tartogatnak: egykori Duna tévés kollégámat, Csáky Zoltánt legalább tíz éve nem láttam, arról meg pláne nem tudtam, hogy könyvben tette közzé valamikori televíziós beszélgetéseit

Ám a Nyomomban kék farkasok című Püski-kötet igazi izgalma, hogy Csáky néhány éve Bukarestben négyszáz oldalnyi anyagot kapott kézhez az őt (is) figyelő Securitate tevékenységéről. Ezek egy részét publikálta most.

A kék farkasok azok a ki tudja, miért, többnyire kék öltönyt viselő urak valának, akik ott vizslattak Erdélyben mindenfelé – itt Magyarországon, pedig, meglehet, kéknek nem kék, de igazi (vér)farkasokként, nagyjából ugyanígy. Hogy azután mára jól menő és kenetteljesen mosolygó üzletemberekké, menedzserekké és hasonlóvá váljanak, akik kedvesen integetve köszöntenek szülővárosomban egy Tisza-parti sétán, és dehogyis emlékeznek az egykori mondatra, hogy „Lacikám, jó, ha tudomásul veszel dolgokat, mert aki nem, annak alányúlunk”.

Bruno Apitz magyarul 1963-ban megjelent könyvének címe jut eszembe: Farkasok közt védtelen. Védtelenül, farkasok között, Erdélyben és Magyarországon, a délszláv megszállás alatti titói Délvidéken és a Csehszlovákiának kinevezett államalakulat fennhatóságát nyögő Felvidéken, nem is beszélve a nagy és mindenható Szovjetunió által bekebelezett Kárpátaljáról. Szeku vagy Udba, kádári „belügy” vagy a rettegett KGB: tulajdonképpen mindegy. Egyre ment, hogy bácskai nagynéném rémült halálra, midőn hazaindulásom után rögvest utánam érdeklődtek az illetékes elvtársak, vagy Csáky Zoltán borult ki, hogy az ügynök, beférkőzve idős édesanyja bizalmába, senki másra nem tartozó családi ügyek sorát ismerte meg.

Farkasok – mondjuk kék farkasok – közt védtelen. Védtelenül, kiszolgáltatva. Alapállapot. „Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek / Aktákba írják, miről álmodoztam / s azt is, ki érti meg. / És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg” – ezek a József Attila-i sorok nemzedékek alapközérzetének, mindennapjainak elemi meghatározói voltak, hosszú-hosszú évtizedeken keresztül. (És gyengébbek kedvéért: jóval a vers születése, 1935 után.) És aki manapság lazán könnyed sóhajtással intézi el az egészet: „ugyan, elmúlt”, az hatalmasat téved. Mert Santayana igaza, hogy aki elfelejti a múltat, arra ítéltetik, hogy újra átélje azt, tényleg megcáfolhatatlan.

Merthogy semmi sem múlt el.

Tessék körülnézni Nyugaton szólás-, sajtó- és egyéb szabadság-ügyekben – főleg ha szegény, ártalmatlan migránsokról van szó – a „szabad”, a nem is oly régen olyannyira vágyott, irigyelt Nyugaton. A farkasok, úgy lehet, gondoltak egy nagyot s merészet, csatlakoztak a migránsokhoz, és átvették az egykori nagy amerikai pionír-jelszót: „Menj nyugatra, fiatalember!” És nekiindultak… És úgy lehet, máris farkasok közt védtelen a német AfD-s, a Marine Le Pen-párti francia vagy – reméljük, nem sokáig – a Salviniért rajongó olasz. Akkor?

Csáky Zoltán könyvében olvasom: Romániában a Securitate, a több mint hírhedett szeku utódjaként már 1990. március 20-án megalakult a Romániai Hírszerző Szolgálat, a SRI. Első főnöke az az Asztalos Imreként Szatmár megyében született Virgil Magureanu volt, aki Ceausescu nyugatra szökött kémfőnöke, Ion Mihai Pacepa szerint századosként a régi szeku kollaboránsa volt. „Kolozsvárott (…) befejeztük vacsoránkat, és távozáskor az üresnek vélt teremben még két férfi gubbasztott. Marosvásárhelyen ugyanezt a két alakot fedeztük fel szállodánk étkezőjében. Sepsiszentgyörgyön a Bodok szálló halljában ugyanazzal a két bőrkabátossal futottunk össze. Már nem kék farkasok voltak, hanem bőrkabátosok. Sajtóértesülések szerint Romániában a jelenlegi titkosszolgálatnak több ügynöke van, mint amennyi Ceausescu hírhedt Securitatéjának.” A köznyelvben kékszeműeknek (ochii albastri) nevezik őket.

Ennyi új van a nap alatt.

Kapcsolódó írásaink

Kacsoh Dániel

Kacsoh Dániel

Valóban humanitárius

ĀEurópa ugyanis nem merülhet el a liberálisok gyilkos és öngyilkos széplelkűségében, nem válhat az embercsempészek cinkosává

Boros Imre

Boros Imre

Kilépni még nehezebb

ĀTanulmányozni lehet a Brexiten, mi fán is terem a legendás nyugati demokrácia