Kő András

Vélemény és vita

Fényképek

Gyönyörű albummal örvendeztetett meg bécsi barátom

Gyönyörű albummal örvendeztetett meg bécsi barátom. A Sigmund Freud Berggasse 19. alatt lévő egykori lakásáról készített fényképek árulkodnak a tudós gyönyörű otthonáról, ahol negyvenkét évet töltött, s amely múzeumként hirdeti ma a pszichoanalízis megszületésének bölcsőjét. A fotók megmaradásának története a rendkívüli kategóriába tartozik.

Sorsszerű, hogy 1938-ban, néhány nappal azelőtt, hogy Freudnak – az „igazság fanatikusának”, ahogy Stefan Zweig nevezte – engedélyezték, elhagyhatja Bécset, és londoni emigrációba mehet, egy fiatal fotóművész, Edmund Engelman megörökítette azt a helyet, ahol a tudós élt és dolgozott. Bátor tett volt ez, miközben a Gestapo őrizte és figyelte az épületet. August Aichhorn, maga is pszichoanalitikus, meg tarokkpartnere is Freudnak, kérte meg Engelmant a fényképek elkészítésére.

Lélegzetelállító, ahogy Engelman emlékirataiban felidézi azt a néhány napot, amit Freudéknál töltött, amikor a családdal először találkozott. Csak egy vérbeli fotóművész figyelme terjedhet ki olyan részletekre, amelyek megragadták Engelmant is. Ahogy a 82 éves, már nagyon beteg tudós felteszi a szemüvegét, ahogy elmosolyodik, ahogy Einsteinről, a „csodálatos emberről” beszél, ahogy megjegyzi: „Ich danke Ihnen herzlich. Das wird für mich viel bedeuten.” (Nagyon köszönöm önnek. Ez sokat fog jelenteni nekem. – Mármint a fényképek a lakásáról.)

Freud 1926-ban Berlinben találkozott első ízben Albert Einsteinnel. Két óra hosszat beszélgettek, minekutána Freud a következőket jegyezte fel: „Vidám természetű, magabiztos, szeretetre méltó. Nagyjából annyit konyít a pszichológiához, mint én a fizikához, így hát nagyon jól elbeszélgettünk.”

Sorsszerű, hogy mi lesz a negatívokkal: 1939 elején Engelman is emigrál, és a végén az Egyesült Államokban köt ki. Túl nagy rizikó lenne, ha magával vinné a negatívokat, ezért inkább Aichhornnál hagyja. A háború után azonban hosszas keresés után kiderül, hogy Aichhorn 1949-ben meghalt. A család viszont egykori titkárának, Miss Regelének adta át a negatívokat, ő pedig Londonba, Freud lányához, Annához juttatta el őket. (Freud 1939 szeptemberében hunyt el.) Engelman elutazik Londonba, és meghatottan veszi vissza a történelmi dokumentumokat. Ekkor mesélik el neki, hogy Freud előszeretettel játszadozott el a Maresfield Gardens-i házukban azzal a szlogennel, hogy: „Wir danken unserem Führer.” Köszönjük a mi Führerünknek. (Ezt a csodálatos helyet.)

Ernest Jones – a leghűségesebb barátok egyike – írja Freud életéről szóló, magyarul is megjelent könyvében, hogy a kilépési engedély egyik előfeltételeként a tudósnak alá kellett írnia egy nyilatkozatot, amelyben tanúsítja, hogy a német hatóságok, mindenekelőtt a Gestapo, tudományos hírnevének kijáró megbecsüléssel és tisztelettel kezelték, teljes szabadságban élhetett. S amikor az okiratot Freud aláírja, utólag még a következő szatirikus mondatot biggyeszti hozzá: „Mindenkinek őszintén ajánlhatom a Gestapót.”

Ábel mondja Sütő András drámájában: „Nem tudom: az egyik ember titka jó helyt van-e a másik ember birtokában? A vadat hálóval, csapdával fogják. Az embert a titkaival.” Edmund Engelman 2000-ben halt meg. Titkai azonban szerencsére kitudódtak, és fényképei vallanak.

Kapcsolódó írásaink

Faggyas Sándor

Faggyas Sándor

Európa megtagadói

ĀElső pillantásra logikus, hogy az Európai Bizottság megválasztott elnöke Görögország biztosjelöltjére akarja bízni az európai életmód védelme nevű új portfóliót

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

A lázadás epigonjai

ĀNincsenek véres istenek. Csak tévelygő lelkek, akiknek a lába alól kicsúszik a talaj

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom