Vélemény és vita

Globális energiaháború?

Az ember brutálisan, felelőtlenül rugdalja lefelé saját élőhelyét, a Földet az entropikus lejtőn

A világ egyre inkább belépni látszik a globális hatalomgyakorlás radikálisan megváltozó rendszerébe. Az elmúlt csaknem hatszáz év során hat nyugatias nemzetállam követte egymást a világbirodalom „trónusán”: Portugália, Spanyolország, Hollandia, Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok. Ha a százéves ciklus folytatódik, akkor egy-két évtizeden belül lehanyatlik az amerikai világbirodalom.

A helyét vagy egy újabb nemzetállam - ez egyelőre csak Kínáról feltételezhető -, vagy egy olyan „új szövetség” vehetné át, mint amilyen Euró­pa, Oroszország és Kína eurázsiai együttműködési rendszere lehetne. Ha egyik sem következik be viszonylag békés úton, akkor a következő évszázad egy minden eddiginél pusztítóbb „százéves háború” színterévé válhat, annak valamennyi iszonyú következményével együtt. Teljesen érthető tehát, hogy a 21. század egész globális konfliktusterét ez az összefüggés határozza meg, és persze az is logikus, hogy a hanyatló amerikai birodalom mindent igyekszik megtenni, hogy potenciális riválisa, az imént említett eur­ázsiai új szövetség létrejöttét megakadályozza. Ennek legcélszerűbb módja a leendő szövetség részvevőinek, Európának, Oroszországnak és Kínának a meggyengítése, illetve a köztük felépülni látszó együttműködési rendszer szétzilálása. Az elmúlt évtized is már ennek jegyében telt, Európát a migrációs nyomás „rávezetésével”, Oroszországot a „színes forradalmakkal”, például leginkább az ukrán permanens polgárháború szításával, Kínát pedig a kereskedelmi háborúval, illetve egy hongkongi polgárháború szervezésével.

Ennek a többdimenziós globális háborúnak egyik legérzékenyebb harctere kétségkívül az energetika. A nyugatias modernitás társadalom- és gazdaságszerveződési módja az állandó növekedési kényszerre épül, és ennek elengedhetetlen feltétele az energia. Az energiatermelés kifejezés azért félrevezető, mert energiát nem lehet „termelni”, a világegyetemben egymásra szabadon átváltható anyag és energia öröktől fogva (de legalábbis az ősrobbanás óta) van, így azt nem lehet termelni. Amit a nyugatias modernitás emberi társadalmai tesznek, az nem egyéb, mint az energia kötött és rendezett formáinak a felbontása és „rendezetlenné” tevése, és az így felszabaduló különbözetnek emberi célokra (fűtés, világítás, mozgás, gépek hajtása stb.) való felhasználása. Ennek a hétköznapi megfogalmazás számára talánkicsit elméletieskedőnek látszó meghatározásnak oka van. És ez az ok az, hogy ezzel az átalakítással az ember mindenképpen fokozza az entrópiát, vagyis a világ rendezetlenség felé taszítását, és legfeljebb azt hozhatja fel mentségéül, hogy a világ rendezetlenné tevése ellenértékeként szépen megformált, harmonikus és méltóságteljes életet él. (Igazából persze mentség nincs, csak magyarázat, de ha már magyarázat kell, az a fenti logika lehetne.)

Ami azonban ténylegesen végbemegy, az ennek éppen az ellenkezője, az ember brutálisan és felelőtlenül rugdalja lefelé saját élőhelyét, a Földet ezen az entropikus lejtőn, és közben ezt a valóban súlyos létkérdést cinikus, ócska és pusztító hatalmi játszmák játékszerévé teszi. Nem meglepő tehát, hogy a bevezetőben leírt világhelyzet, illetve az ebből egyre inkább kinőni látszó permanens globális háború az energiafronton is zajlik. Ha megvizsgáljuk a négy főszereplő pozícióját, mindjárt érthetőbbé válik ennek a gigantikus hatalmi játszmának a tétje.

A világ legnagyobb energiatermelője és -fogyasztója ma már Kína. Energiatermelése 20 százalékkal, -fogyasztása viszont csaknem 50 százalékkal haladja meg a második helyen álló amerikai birodalomét. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a fogyasztásának nagyjából 20 százalékát ebből a globális háborús külső térből kell beszereznie. Az amerikai birodalom, hála az új kitermelési technológiáknak, ma már nagyjából egyensúlyban tudja tartani energiamérlegét, fogyasztása legfeljebb egy-két százalékkal haladja meg a termelést. Bár ennek a függetlenségnek ára van, de óriási hozadéka is, hiszen a 21. században várható gigantikus utódlási háborúk során ez a függetlenség döntő tényezőnek bizonyulhat. Oroszország a harmadik legnagyobb energiatermelő (Kína és az Egyesült Államok után), de csak a negyedik legnagyobb -fogyasztó, mert India energiafogyasztása már meghaladja Oroszországét. Energiatermelésének alig több mint felét használja fel, így az exportált energiamennyiséget illetően Oroszország abszolút világelső, az utána következő Szaúd-Arábia értéke alig fele az övének. Ez az energiatömeg nagyjából akkora, hogy ha csak Kínának exportálna, akkor ezzel ki is elégítené Kína energiaimport-igényét. És majdnem akkora, hogy akár a negyedik főszereplő, Európa importigénye is kielégíthető lenne belőle. Energiafüggés terén ugyanis Európa van a legkiszolgáltatottabb helyzetben, mert energiafogyasztásának alig több mint felét képes saját termelésből biztosítani.

Ez tehát az induló pozíció, és erre a helyzetre épül rá a négy főszereplő bonyolult, kölcsönös függésekre, együttműködési kényszerekre és összeütközésekre épülő rendszere. Az eurázsiai új szövetség, tehát Európa, Oroszország és Kína teljes energiaszükségletük 85 százalékát lennének képesek saját, tehát a szövetségen belüli forrásokból kielégíteni, míg ellenfele, az amerikai birodalom lényegében önellátó. Ez az aszimmetria teszi lehetővé számára, hogy mind az energiafüggő Kína és főként Európa, mind pedig a világ legnagyobb exportálható energiafeleslegével rendelkező Oroszország ellen egyszerre indítson energiaháborút. Az „új szövetség” tehát nagy próbatételek előtt áll.

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

A semmi mértéke

ĀFricska. Napjainkra tagadhatatlanul etalon lett Tamás Gáspár Miklósból. Olyan ő, mint a Párizs melletti Sèvres-ben őrzött ősméter vagy őskilogramm – lassan minden hozzá viszonyítható, ami a magyar közéletben zajlik

Dippold Pál

Dippold Pál

Bűzborzék

ĀA balliberális sajtó, mint minden komolyabb politikai esemény előtt, most, az önkormányzati választáskor is igyekszik a lényegi ügyek helyett a közvélemény figyelmét valahová egészen máshová terelni

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom