Kondor Katalin

Vélemény és vita

Csalódások kora

Nem kell már bizonygatni, hogy a migránsbiznisz figurái minden cselekedetük magyarázatát hazugságra építik, ha egyáltalán veszik a fáradságot arra, hogy bármit is mondjanak

Alig több mint egyhetes külföldi távollét után hazaérkezve azt olvasom az újságokban, hogy a hazai ellenzék rendkívül csalódottan fogadta Angela Merkel Magyarországot dicsérő szavait. A dicséret a Páneurópai Piknik harmincadik évfordulóján hangzott el. A kancellár elismerő szavakkal méltatta az orbáni gazdasági stratégiát, emlegette az uniós források megfelelő felhasználását, és persze a hajdani magyar határnyitásért is köszönetet mondott. Természetesen az ellenzéknek szíve joga csalódni. Annak sincs értelme, hogy a folytonos verbális és nagyon is tárgyiasult hazaárulásukat elemezgesse az ember. De hadd tegyem hozzá, én is csalódtam. Éspedig már jóval korábban.

Nem kellett hozzá Páneurópai Piknik, pusztán az, hogy az ember figyelje a politikai élet színeváltozását. Márpedig abból van bőven. Merkel asszonytól például az volt a közelmúlt legmegdöbbentőbb kijelentése, miszerint – a migránshelyzetet illetően – helyben kell segíteni. És nem szakadt rá az ég! A világ füle hallatára mantrát változtatott. Mintha nem ő lett volna az, aki burkolt vagy nagyon is nyílt hadjáratot indított a magyar migránspolitika ellen – ebben persze nem volt és nincs is egyedül –, aki folytonosan bírálta Magyarországot, kvótákról szónokolt, s aki máig közömbösen nézi, hogy a határőrizetet saját pénzünkből tartjuk fenn, holott nem ezt ígérték, s aki éveken át fennen hirdette, hogy „megcsináljuk”. Meg is csinálták. Csak éppen nem a migránspolitikájukat rázták gatyába, hanem megcsinálták, pontosabban elérték, hogy Európa kizökkenjen a tengelyéből, és merényletek, ádáz politikai viták és bizonytalan jövő legyen osztályrésze.

Tényleg, tegye fel a kezét az, aki ez idő tájt migránsügyben valami pozitív változást tapasztalt a politikában! Merkelt sem látjuk „helyben segíteni”. Mi több, az uniós szavazás eredményének pozitív következményeit sem látjuk. Ezen közben Salvinit ütik-vágják, a migránsok újfent ellepik és tönkreteszik a keleti görög szigeteket, Bosznia életét szintén tönkreteszik, az NGO-k virágoznak, s azt merik állítani, nem az ő „segítségüknek köszönhetően” fullad a tengerbe számos úgymond „menekült”. A politikusok többsége okoskodik és mellébeszél, s manapság csak a titkosszolgálati szakértők merik a szemünkbe nézve kijelenteni, hogy bizony háború zajlik. Nehéz időket élünk. Persze az ő szavaik sem számítanak. Csak az ostoba nem tudja, hogy a következő háború mindig más módon zajlik, mint az előző. Nem az előzőre kell tehát készülniük a védekezőknek, hanem a jelenlegit kell, azaz kellene megfékezni, megállítani, rendet teremteni. Ja, hogy az új uniós felállásra várunk? Viccnek is rossz.

Igen, a csalódások korát éljük. Nem kell már bizonygatni, hogy a migránsbiznisz figurái minden cselekedetük magyarázatát hazugságra építik, ha egyáltalán veszik a fáradságot arra, hogy bármit is mondjanak. Ugyanis többnyire eszük ágában sincs magyarázgatni. Megtehetik. Így jutottunk oda, hogy a demokrácia bősz harcosai, akik hosszú évek óta harcolnak a demokráciáért, a leginkább demokráciaellenesek. Az egyik legnagyobb hazugság, miszerint a nyugati országok munkaerőhiánnyal küzdenek, ezért kellenek a tanulatlan migránsok. Nem vitatva a munkaerőhiányt (elnézést, büdös a nehéz munka nekik, jobb azt „rabszolgákkal” elvégeztetni), a tanulatlanok behozatalát megoldásként emlegetni már oly ostoba indok, hogy szóra sem lenne érdemes, ha nem éreznénk azt folyton, hogy – finoman szólva – baleknak néznek bennünket. Mert ha kell a munkáskéz, akkor vajon miért nem repülnek értük a migránskibocsátó országokba, és szállítják őket haza, a munkát kínáló helyszínekre? Minek kell összevissza hajózgatni? Továbbá szuverén országok törvényeit megszegni? Miért éppen ez idő tájt jöttek rá vajon, hogy a bevándorlás emberi jog? Amikor éppen a gyarmattartó és gyarmatrabló politikájukat folytatták, nem volt fontos az emberi jog?

Nos, vég nélkül sorolhatnánk az abszurditásokat, normális ember nem juthat más következtetésre, mint hogy Európa vezető politikusainak többsége rendre csődöt mondott. Semmilyen problémát nem tudtak megoldani. És ha valaki még olyan naiv, hogy elhiszi az európai egyesült államok hagymázas tervét, akkor vajon miért nem kérdezi meg, hogy vajon kivel akar egyesülni Európa? A kontinens országaival vagy azokkal is, akik rendre ideérkeznek szerte a világból? Ha velük is, akkor miért nem az egyesült világ vagy földgolyó tervét dédelgetik? S vajon miért nem számolnak be elgondolásaik, terveik részleteiről? Megmondom. A háború titkairól, a stratégiáról sohasem szabad beszélni kívülállóknak. Ez alapszabály. Tehát az is biztos, hogy mi, csalódottak és naponta csalódók egyelőre ne is álmodjunk arról, hogy bármiről is tájékoztatnak bennünket. Egy biztos: zajlik a civilizációk összecsapása. De a kimenetelről fogalmunk sincs. Mint ahogy őszintén szólva arról sem, hogyan kellene harcolni egy új rendért, amely a jogon alapul.

A sorsom úgy hozta, hogy az idén nyáron Dániába és Svédországba szólított a munkám, valamint megfordultam Ausztriában és Görögországban is. Vajon miért történt, hogy aki megtudta, honnan jöttem, meleg szavakkal, olykor meg könnyes szemmel gratulált? No, nem nekem. Magyarországnak.

Kapcsolódó írásaink

Kacsoh Dániel

Kacsoh Dániel

Liberálisok a népakarat ellen

Ā„Nem rombolhatod szét azt a szabadságot, amiért a nagyapám két világháborúban is megküzdött. B..szd meg, te túlértékelt gumikacsa” – üzente Boris Johnson brit miniszterelnöknek a híres-neves angol úr, Hugh Grant

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Magyar tudja, de nem mondja

ĀFricska. Azért az Isten valahol a tenyerén hordozza honunk ellenzéki pártjait, még ha ez elsőre nem is látszik