Boros Imre

Vélemény és vita

Obama utolsó ajándéka

Minden jel arra mutat, hogy direktbe kapcsol a világkereskedelmi háborúskodás

A második világháború utáni időszakot a világkereskedelemben az jellemezte, hogy gyors ütemben bontották le a kereskedelem akadályait, a vámokat, mennyiségi korlátozásokat és egyéb gátakat. Mára olyan állapotokat értünk el, hogy a világgazdaság döntő hányada szabadon adja-veszi áruit, nyújt szolgáltatásokat és a pénzek mozgása sem tűri a korlátozásokat.

A legtöbb valamire való nemzeti pénz konvertibilis, azaz szabadon átváltható más pénznemekre.

A nagy világpiaci nyitás legutolsó nagy lökete után – amit washingtoni konszenzus néven is emleget a szakma és a szakirodalom – eltelt három évtized, azóta a piacok mindenhatóságának bűvöletében, azaz a szabályok lebontásában (dereguláció), a közösségi tulajdonok magánosításában (privatizáció) élünk. Fukuyama pedig egyenesen arról áradozott, hogy vége a történelemnek, mert elértük az ideális felállást.

A mainstream mantra is úgy szól, hogy ezt a jól működő rendszert kívánja lebontani az Egyesült Államok elnöke. Lépéseivel bajba keveri a világgazdaságot, főként annak főbb szereplőit, elsősorban a nagy exportőröket, Kínát, Németországot és természetesen a „piac” emblematikus szereplőit, a világcégeket és bankokat. Tőlük kiindulva a baj gyűrűzik tovább, félő, hogy beáll a lassulás és több országban lesz nem kívánt recesszió vagy elhúzódó válság is. A felszínen az egész konfliktustömeg valóban országok kereskedelmi érdekellentéteiként jelenik meg, a bevett kommunikációs sémák szerint ideje, hogy a németek haragudjanak Trumpra és az amerikaiakra, a kínaiak nemkülönben.

Mielőtt azonban ebbe a sematikus kommunikációs csapdába belesétálnánk, érdemes szemügyre venni, hogyan is funkcionál ez a jól működő nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi rendszer, kik a haszonélvezők és kik a kárvallottak, hiszen utóbbiak­ról általában kevés szó esik. A jelenlegi kereskedelmi és pénzügyi világrend a második világháború után honosodott meg, illetve „szelíd erőfölény” birtokában honosították meg, a háború egyetlen kizárólagos anyagi, erkölcsi győztesének az Egyesült Államokat megtevők szája íze szerint. A korábbi aranyalapú elszámolások helyét visszavonhatatlanul a dollár, egy magánpénz vette át, amely egyetlen nemzetállam ellenőrzése alatt sem áll, a pénzteremtésre és –megsemmisítésre vonatkozó döntéseit autonóm módon hozza a személyeikben sem ismert tulajdonosi brigád – a magánbank (Fed) vezetői kinevezésében az amerikai államhatalom szerepe merő formalitás. A nemzetközi kereskedelem és pénzügyek területén pedig ez a magánpénz az egyeduralkodó a maga nyolcvan százalék körüli arányával.
A korlátlanul, aranyfék nélkül forgalomba hozható dollár elől az akadályok sorra elhárultak, a legfontosabb országokban a pénzek átválthatóvá váltak, lebontották az áru- és szolgáltatásforgalom gátjait is (vámok, mennyiségi korlátok). Utolsóként a nemzetállamok kezén lévő stratégiai cégeket kellett megszerezni (privatizáció), és a pénzmozgásba iktatott nemzeti szabályokat eltüntetni (dereguláció). A rendszer indulásától (1944) szinte napjainkig nagy volt az egyetértés, hogy ennek a nyomulásnak a segítésére nemzetközi intézmények is rendelkezésre álljanak (IMF, Világbank, WTO stb.).

A felületes szemlélőknek úgy tűnt, hogy mindennek egyetlen nemzetállam, az Egyesült Államok az egyértelmű haszonélvezője, hiszen a szovjet blokk bukása után egyedül maradt a világban mint főhatalom, gazdasági és katonai értelemben egyaránt. E mögé a nagy „világegyetértés” mögé tett egy nagy kérdőjelet Trump, és rántotta le a leplet a világgazdaság és elsősorban Amerika kettős szerkezetéről, azzal, hogy államát ismét naggyá kívánja tenni, az amerikai polgárok hasznára. A világnagyságának ugyanis meglátása szerint régóta nem az amerikaiak a legfőbb haszonélvezői, inkább csak a tehercipelői.

Sorozatban merültek fel a jogos kérdések. Ha a rendszer Amerikának jó, akkor miért adósodik el az állam minden határon túl? Hová jutnak a nagy hasznok utáni adók? Miért van hatalmas hadserege az Egyesült Államoknak, ha támadás két és fél évszázados történelme alatt – Pearl Harbor kivétel – nem érte a kontinensnyi országot? Ha a szövetségi rendszerben másokat is védenünk kell, azok miért nem szállnak be illendően a közös védelmi költségekbe? A kérdések ilyen újszerű felvetése azonnal megszülte a válaszokat is, amelyek sorozatban kerültek elő az eddig politikailag „korrekt” módon azoknak a rendszereiből, akik összeesküvés-elméletről fantáziáltak. Kiderült, hogy a nagy cégek (amelyeket jobb híján multinacionálisoknak neveznek) alig, vagy egyáltalán nem fizetnek adókat a nemzetállamoknak, ahol az értékek megtermelődnek. Világszerte több tucat olyan miniállam van, ahol a fő üzlet a multik számláinak befogadása és a továbbszámlázás. A kettő közötti rész tartalmazza a valóságos hasznot, amit az anyaországok elől eldugtak, és ezekbe az adóoptimalizált régiókba mentettek. (Ezt a kifejezést használják az adócsalásra.) Ráadásul sok munkahelyet tüntettek el az Egyesült Államokból és helyezték alacsony bérű országokba, az ott készült javakat pedig jó áron értékesítik az államokban, itt is haszonlefölöző miniállamok közbeiktatásával.

A világgazdaság legnagyobb és legbefolyásosabb multinacionális szektorainak utolsó nagy (egyelőre csődöt mondott) próbálkozása a TTIP, (Transatlantic Trade and Investment Partnership, azaz a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség) és ázsiai testvérintézményei lettek volna, amelyek végleg kivonták volna az országok joghatálya alól a nagy nemzetközi cégek műveleteit. Barack Obama nagyon igyekezett, hogy ezt az utolsó ajándékot még belevarrja
a világgazdaság bocskorába. Ezzel a nemzetállamok a domináns világkereskedelemnek már nem alakítói, hanem puszta közreműködői és elszenvedői lettek volna a multigazdaság, a hozzá társított multikultúra és a vágyott szabad népvándorlás legnagyobb dicsőségére. Trump úgy gondolja, hogy az ügyeket ismét nemzeti ellenőrzés alá kell rendelni, és biztosítani gazdasági ügyekben az egyébként agyonreklámozott átláthatóságot (transzparenciát). Azon felül, hogy az Egyesült Államok is szeretne részesülni a dugihaszonból.

Vannak már ismeretek arról is, hogy megközelítőleg mekkora összegben fölözi le a nemzetállamokban előállított hasznot a multivilág. A Tax Justice Network az adóoptimalizált miniállamokban lévő vagyont mintegy negyvenezermilliárd dollárra teszi, ami az Egyesült Államok több mint kétéves GDP-je. (Felmérések szerint csak hazánkból az elmúlt fél évszázadban majdnem háromszázmilliárd dollár került a miniállamokba.)

Az eddig elmondottakból következik, hogy Trumpnak nincs könnyű dolga. Részint azért, mert a fura helyzet (a hasznok lefölözése) elleni küzdelem nemzetállamok konfliktusaként jelenik meg, a valóságos haszonélvezők és valóságos ellenfelek rejtve maradnak. Azért is nehéz haladni, mert a nemzetállamok és nemzetközi intézmények egész sorába épültek be az arctalan haszonélvezők (WTO, IMF, Világbank, EKB és balliberális vezetésű kormányok, a nyugati világ vezető médiumai). Ott vannak a pártokban, a kormányokban és főként a „független” intézményekben, mint a jegybankok és bíróságok. Igaz, van miből ezt a hatalmas háttérhadoszlopot eltartani. Ha valaki véletlenül vagy feltámadt lelkiismerete okán rosszat húz, azonnal kiderül, hogy van offshore vagyona. Vannak azonban olyanok is, mint Gyurcsányné Dobrev Klára, akik nyíltan vallják, az informális világhatalom legalizálásáért, az európai egyesült államokért küzdenek. Mást nem is tehetnek, hiszen az informális kapcsolatrendszerben rájuk nincs szükség, de abban bíznak, hogy egy legalizáltban talán lehetnének tartományi helytartók.

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Réti bibircsók

ĀFricska. Életemet és véremet a réti bibircsókok fennmaradásáért, fele királyságomat adnám, hogy a szivárványos kókuszhalak ki ne haljanak, szeretném, ha a jéghegyek megmaradnának, a whiskyt is jéggel szeretem

Dippold Pál

Dippold Pál

Kultúrtaplók

ĀA legfontosabb politikai események idején, ezek a parlamenti és önkormányzati választások, rendkívüli módon megváltozik a sajtó működése

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom