Nemzet, gazdaság, anya

Az óvás főként annak szól, hogy a címben szereplő két szótól – nemzet és édesanya – esetleg eleve szívrohamot kapnak, hiszen értelmezésük szerint ezek a fogalmak már rég nincsenek használatban, elavultak, tartalmilag teljesen kiürültek.

Ami a nemzetet vagy annak említését illeti, az egyenest valamiféle elítélendő kirekesztést sugall szerintük. A számtalan lehetséges nemi identitás között pedig hol is lehetne az édesanyákat fellelni, amikor szerintük még az sem biztos, hogy férfinak vagy nőnek születtünk.

A gazdaságról ugyan hallunk tőlük, esetenként talán túl sokat is, de minden különösebb meghatározottság nélkül, a kérdés teljes mellőzésével, hogy a gazdaság produktumai kiknek a jólétét növelik, kiknek az érdekeit szolgálják. Kapcsolatot teremteni a három fogalom között (amelyek közül kettő szerintük már nem is létezik) eleve zsákutca.
Nos, e reménytelennek kikiáltott kísérletbe mégis belevágok, kezdve a nemzet és a gazdaság fogalompáros kapcsolatrendszerének bemutatásával. Nemzetnek azon emberi közösség tekinthető, amelyet összeköt a nyelv, a közös történelem, a kultúra és a hagyományok. Szerencsés esetben a terület is, ahol élnek, és nem elhanyagolhatóan ehhez az évezredes közösséghez tartozónak is érzik és vallják magukat, függetlenül hitbéli és eredetgenetikai különbözőségeiktől. Tehát mindenki a magyar nemzet része, aki annak érzi magát az ismérvek alapján.

Minden közösségnek – így a nemzetnek is – vannak másoktól jól elkülönülő érdekei. Az elkülönülő érdekek kiemelkedően legfontosabb terepe a gazdaság, főként annak eredményessége. A nemzetgazdasággal foglalkozó szakemberek,
a nemzetgazdászok a gazdasággal kapcsolatos történések kapcsán a kérdést mindig úgy teszik fel, hogy a világban végbemenő folyamatok növelik, vagy éppen veszélyeztetik a nemzet jólétét. (A nemzet és a gazdaság, valamint a nemzet és a (köz)gazdász szavunkból automatikusan adódnak a nemzetgazdaság és a nemzetgazdász szavak. Nem is túl régen még az NDK-ban is adtak ki Volkswirt, azaz nemzetgazdász diplomákat.) A nemzetgazdász tehát példának okáért nem azon kesereg, hogy a nyersolaj piaci áresése miatt a nagy olajkonszernek haszna csökken, ami esetleg tőzsdei eróziót indíthat meg, és magával ránthatja a finanszírozó bankszektort is, hanem azon gondolkodik, hogy az áresés egy energiaimportra szoruló országnak, mint hazánk, mennyi megtakarítást hozhat, milyen ágazatok működhetnek olcsóbb költségekkel, mennyivel jut több bérekre és az államkasszába emiatt. Számára másodlagos vizsgálati szempont a hazai bankrendszerre kifejtett hatás, figyelembe véve, hogy a nagy olajkonszernek máshol keresik a forrásokat. A nemzetgazdász nem fohászkodik kamatemelésért olyan helyzetben, amikor hazája által felvett hiteleket külföldről nyújtották, hiszen a kifizetett kamatokkal csökken a hazai jólét.

Nehezebb a dolgunk, hogy az édesanyák, a nemzet és főként a gazdaság közti kapcsolatrendszert megvilágítsuk. Ez azonban látszólagos, és azért van, mert ezt a nyilvánvaló kapcsolatot az elmúlt évtizedek a feledtetés jótékonynak éppen nem nevezhető ködével leplezik. A dominánsan paraszti társadalomban, de még akkor is, amikor a városiasodás tömegeket vonzott az iparba, természetes volt a többgyerekes család. A gyermektelen családok pedig ki voltak téve a közsajnálatnak. A paraszti családba született öt vagy több gyermek logikus értelmet nyert, részint azért, mert sajnos akkor még magas volt a gyermekhalandóság, a fő ok azonban sokkal gyakorlatiasabb volt: legyen, aki a gazdaságot tovább műveli, idősödő szüleit eltartja, esetleg az agglegény vagy pártában maradt testvért is gondozásba veszi. A korábban gyakori háborúskodás is sokakat idő előtt vitt el. A gazdaságban azonban szükség volt a gyerekek segítségére is, amit egész kicsi korban már gyakoroltak, és fokozatosan szoktak bele a napi rutinba. A gyermek akkor még áldás és az anya is áldott állapotú, és nem terhes volt. Ha saját felmenőimet veszem alapul, nagyapai ágon heten, nagyanyai ágon öten voltak testvérek, akik a felnőttkort is megérték.

A társadalom nőtagjainak alaprendeltetése, volt, hogy édesanyákká váljanak. Ha egy négy-ötéves kislányt ma megkérdezünk, hogy mi leszel, ha nagy leszel, sok esetben kapjuk a választ, hogy anyuka.

E példán látható, hogy milyen világos volt a nemzet, a gazdaság és az édesanyák kapcsolatrendszere. Szülőanyák nélkül ugyanis veszélyben a nemzet fennmaradása, és dolgos kezek fogytán elgyengül a nemzet gazdasága is. A nemzet fennmaradásához és a gazdaság egészséges fejlődéséhez a kulcs az édesanyáknak a kezében van. A kérdés, hogy mi történt az elmúlt évtizedekben, hogy a kulcs egyre kevésbé nyitja a zárat a gazdasághoz és a nemzethez? Miként történt a ma már kóros és kártékony eltérítés az anyai küldetéstől?

A válasz kézenfekvő: az anyai hivatást elutasítók módszeres ösztönzésével és az anyai hivatás mellett kitartók módszeres büntetésével. A velem hasonkorúak még emlékeznek a kocsi vagy kicsi évtizedekig hangoztatott hamis alternatívájára, a fék nélküli, legális magzatelhajtásokra, nem is beszélve az eszement feminista szólamokra, mint az egyedüllét mint életmód reklámozására. Járulékos programként a hivatástól eltérők életük során (beleértve nyugdíjba vonulásuk utáni időket is) anyagilag kifejezetten jobban járnak. Reklámok sokasága utalt az anyasággal járó testi adottságok előnytelen megváltozásának elkerülhetetlenségére. Röviden, akik semmit sem tettek és tesznek a szélesebb értelemben vett nemzet és a gazdaság szükséges és elégséges feltételei megújításának érdekében, határozottan jól jártak és járnak még ma is.

Ajánlatos a nemzet fennmaradása és a gazdaság működési zavarainak elkerülése érdekében, hogy a terhekben legalább illő módon őket is részesítsük, fordítsuk meg a trendet, hogy az anyasági hivatást választók kerüljenek előnybe. A családok érdekében sok minden történt és fog is történni, de most kifejezetten az anyákról lenne szó, az ő egyéni sorsuk alakulásáról. Az első bravúros lépés a négy gyermeket szült anyák élethosszig tartó szja-mentessége. Közismert, hogy életük során kevesebb szolgálati időt is gyűjtenek, és bérük is alacsonyabb gyermektelen nőtársaiknál. Az is közismert, hogy a nők gyakrabban özvegyülnek meg, mint a férfiak. Mindezeket az életút során begyűjtött, önként vállalt hátrányokat feltétlenül kompenzálni kell a nyugdíjba vonuláskor, hiszen a szülő anyák gyermekeinek befizetése fogja nyugdíjjal ellátni azokat is, akik a szülésétől távol tartották magukat. Eddig is sokat tettünk a nemzet és a gazdaság harmóniájának visszaállítására, de van még teendő bőven.