Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

A Gyermekcipő Könyve

Bizonyára több gyerekcipőre lesz szükségünk a közeljövőben, és bár a fogyasztói társadalom cipői már nem bírják ki addig, hogy belenőjön a testvérek lába, a családtámogatási rendszerbe a cipők ára is bele van kalkulálva

A rendszer maga is gyerekcipőben jár, de már sokfelől érdeklődnek a magyar gyártmány iránt (egyébként vannak jó minőségű magyar lábbelik is, csak a sok külföldi név közt nehéz észrevenni őket). De nem a cipőkről, nem is a gyerekcipőről gyűjtök jegyzeteket – maradok az irodalomnál. Szerb Antal posztumusz kötetét a Petőfi Irodalmi Múzeum Szerb Antal-hagyatékában lévő, 1934–41 közötti rádióelőadásokból állította össze Kovács Attila Zoltán. A címe: Nagy emberek gyermekcipőben, s azok az irodalmi, művelődéstörténeti esszék olvashatók benne, melyeket Szerb a rádió irodalmi osztályának vezetője, Cs. Szabó László fölkérésére írt. Meglepően aktuális észrevételeket találunk, már 1934-ből is. A hirtelen a civilizációnkba csöppent Szimbolikus Idegen, a józan ész szavát követve, két dolog fölött csodálkozik: „a technika fejlődésén és az emberek gonosz, harcias ostobaságán”. Mítoszi borzongást érez az előbbi, és fölháborodik az utóbbi miatt. Ez a Szimbolikus Idegen 85 év múltán se nem borzongana, se föl nem háborodna, hanem rögtön elbujdokolna, vagy visszamenne oda, ahonnan jött. Ám az író nem a fejlődő technikáról vagy a har­cias ostobaságról elmélkedik, hanem a regényről, így az Idegen azon is csodálkozna, hogy az emberek regényt olvasnak, képesek egy bizonyos sablon szerint bonyolódó, kitalált történettel, tehát az elejétől a végéig hazugságok olvasásával tölteni idejüket. Bizony, a regényolvasó ma is csodaváró, akik pedig a regényeken túli hazugságokat olvassák, azokból lesznek a harcias ostobák.

Szerb Antal ír még a romantikáról: nem a korstílusról, hanem a romantikus gondolkodás- és viselkedésmódról. Eszembe jut Krúdy, aki szerint a romantikus szerelmes csalódását még a szomszéd faluban is lehetett hallani; Szerb fölfogásában pedig a romantikus ember nemcsak érzelmes és ösztönös, hanem magányos és vágyakozó is. Visszavágyik a természetbe, a múlthoz, a néphez, ami „megerősíti a nemzeti önérzetet” és felébreszti a hazaszeretetet. Ebben az értelemben a mai magyarok többsége is romantikus. Szerb a keresztülvihetetlennek tartott tervet „romantikus elgondolásnak” becézi, mi pedig tele vagyunk ilyen romantikus elgondolásokkal, melyekről előbb-utóbb kiderül, hogy nem is keresztülvihetetlenek, mert azért a józan észnek sem vagyunk híján.

Olvasunk még költőkről, pénzről, hősökről és utópistákról, de térjünk vissza a gyermekcipőhöz. Egy Bernard Shaw-ról szóló könyvből való az idézet, hogy az életrajzoknak csak az eleje érdekes, a gyermekkor, „mert a nagy ember, mikor felnövekszik, nagy ember lesz, és a nagy emberek mind hasonlítanak egymásra”. E tréfás túlzásban van némi igazság, William Wordsworth írta: „A gyermek a férfi apja” – tehát ott lappang benne az a személyiség, akivé később válik. Elgondolkodtató, hogy a nagy írók, művészek, tudósok gyermekkora általában nem boldog. Gyakran lázadnak az apa ellen, és fontos számukra az anya kedélye; az iskolában találkoznak a társadalommal, kicsinyített formában; és már ekkor magányosak, álmodozók, búskomorak vagy éppen kiszámíthatatlanok.

Szerb Antal példáit a klasszikus költők és írók közül veszi, s közben önkéntelenül megkísért a gondolat, hogy utána nézzünk néhány mai „nagy ember” gyermekkorának.

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Ígéretek helyett

Ā„Sosem szavaztam a Ligára, de legközelebb fogok. Salvini az egyetlen politikus, aki úgy beszél és úgy is cselekszik, mint mi” – idézett a Politico a minap egy harmincas éveiben járó olasz gyári munkást

Rab Irén

Rab Irén

Az élet császárai

ĀAz élet császára, vagy ahogyan ő nevezi magát, King Abode a nagy menekülthullám idején érkezett Németországba