A Kerekerdő Könyve

A költészet erejéről is szól a mese, ezért már ott érlelődött benne a „hétfejű szeretet”, amely A Négyszögletű Kerek Erdő lakóinak is megmutatta, hogy van gyógyír a szomorúságra. Nemcsak a Kerekerdő Könyvének költőversenye, hanem a két cselekmény alaphelyzete is a párhuzam mellett szól. Meg az is, hogy maradt még a nyárból, a felnőtteknek sem késő fölfrissülni a házi olvasmányokban – higgyék el, egy Lázár Ervin-könyv megéri, hogy más értelmezési közegbe helyezzék a bosszúságukat, mert sokan tartós szabadságra küldték a józan eszüket!

Berzsián ki nem állhatta a rosszkedvet, a másokét és a magáét sem, s amikor olyan szomorú lett, mint egy elázott zászló, hirtelen rádöbbent, hogy „egy valamirevaló költő az emberek miatt szomorú!” Fölpattant az asztal tetejére, s onnan szavalta: „Az emberek lopnak, csalnak, hazudnak. Lustálkodnak. Vizezik a bort. Klórozzák a vizet. Egymásnak vermet ásnak. Részrehajlók, kárörvendők, önzők, zsugoriak, gyávák, pöffeszkedők, irigyek, kontárok, tohonyák. Ez az! Ezért vagyok én szomorú! Az emberiség miatt.” Berzsián hát „elhatározta, hogy megszakítja a kapcsolatot az emberiséggel”. A többi közt kiderül, hogy igazi jellempróba, ha nem kapcsoljuk be a televíziót, és amit Berzsián kimond, az mind beteljesül, meg hogy az a legnagyobb bűn, ha tehetnénk valamit, mégsem teszünk. Lázár Ervin minden sorának van áthallása (térben, időben, itthon és Európában – s ezt el is várjuk egy mesétől), ugyanúgy, mint a többi mágikus realista történetnek, mely „a jó elnyeri méltó büntetését” groteszk valóságától visszavisz a szeretet erkölcsi parancsáig. Ahogyan ez A Négyszögletű Kerek Erdőben történik, arra is okítva, hogy mindaddig sokat tanulhatunk a gyerekektől, amíg el nem rontjuk őket. Mikor az író is bekerül, a szomorúság elől menekülve, ebbe az allegorikus térbe, megismerkedik a lakókkal. Mindenki azért van ott, mert nem fogadták el vagy félreismerték őket, mert fölöslegessé váltak, csalódtak másokban – és önmagukban is, vagy azért, mert felismerték a soha nem viszonyító szeretet emberi viszonylagosságát.

Nagy az Isten állatkertje… címmel jelent meg a nyíregyházi Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület gondozásában az Állat(ság)ok a magyar irodalom- és művelődéstörténetben konferencia tanulmánykötete. Ennek egyik írása, a Gerliczki Andrásé, Lázár Ervin teremtményeit értelmezi, egymás mellé téve a két állítást: „Lázár Ervin világa színtiszta mese. Lázár Ervin világa színtiszta valóság.” Mindkettő igaz, főleg azért, mert Lázár azért írt meg egy-egy mesét, mert úgy érezte, utána könnyebb lesz léteznie, mert a mesében a saját valós problémáit is igyekezett megoldani. Meg a mi problémáinkat.

Látva a sok förtelmet körülöttünk, közel s távol, néha nekünk is eszünkbe jut, hogy megszakítjuk kapcsolatunkat az emberiséggel. Csakhogy a Kerekerdő Könyve úgy kerek, ha nem szakad belénk a „dömdödöm”, hanem kiállunk harcolni az igazságunkért. Lehet, hogy megcsalnak, megpofoznak, vermet ásnak; csak a jogokkal tömik tele a fejünket, és leszoktatnak a felelősségvállalásról; át akarnak festeni, teknősbékák tanítják a nyúlfutást… – nem szabad elhagyni az eszünket és bölcsességünket, tapasztalatunkat, kedvességünket, szívünket és becsületünket. Ezek a mi kincseink.