Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Az Uborka Könyve

Hiába rakják már el a háziasszonyok az uborkát és a többi savanyúságot télire, a mostani nyár nem igazán „eseménytelen időszak a közéletben”, nem kell szezonális kacsákat világ(háló)ba röppenteni

Vannak izgalmasabb témák az egyenes uborkánál, és van annyi manipuláció, elhallgatás, hogy a jámbor ember számára egyáltalán ne derüljön ki, mi a valós, és mi az álhír. A parlamenti ülésszünet ellenére mindenütt folynak az ideoló­giai és pozícióharcok; a sajtónak van mivel foglalkoznia. Ráadásul állandó kampány van – és éppen zajlik egy szinte láthatatlan háború, amelyből a határkerítés miatt egyelőre valóban keveset látunk –, folyik tehát a német és francia gyökerek újragondolása. Ez a hatalmak és szövetségek szempontjából is értelmezhető ugyan, de most az etimológiai vonatkozásokra gondoltam.

Az uborkaszezon a német Sauergurkenzeit, a „savanyúuborka-időszak” mintájára került nyelvünkbe, árnyalva a kifejezést a hasonló értelmű francia „saison morte”, a holtszezon jelentésével. A franciák a „halott” jelzőt sok mindenhez odaillesztik: a csendélet például „halott természet”, a rőzse „halott fa”; ha valakinek zsibbad a keze, annak „halott a karja”; ha a gerincén hideg futkározik, akkor „van egy kis halál a hátában”. Ezek a gallicizmusok nem adnak magyarázatot arra, miért nyilvánítják „halottnak” a kereszténységet, miért halódik a szebb időket élt nemzeti ethoszuk, miért nem tud mit kezdeni önmagával, Európával és a világgal általában az „istentelen” nyugati ember. Hogy az „istenes” iszlamisták tudnának mit kezdeni velünk, abba még belegondolni is rossz.

Miért „halott” az Isten? – erre nem a franciák adtak választ, hanem a németek. Még a katolicizmust erősen támadó Voltaire is azt vallotta, hogy világmagyarázat nem létezhet Isten nélkül, s az embereknek szükségük van a vallásra. A legtöbbeknek erről Marx jut az eszébe. A hegeli jogfilozófia kritikájához írt, szállóigévé lett mondata: „A vallás a nép ópiuma”; „A szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke.” Marx szerint „a vallás annak az embernek az öntudata és az önérzete, aki még vagy nem szerezte meg önmagát, vagy már ismét elvesztette.” A vallás egy „visszájára fordított világ […] általános elmélete, enciklopédikus összefoglalása, népszerű formába öntött logikája, spiritualista becsületügye, lelkesedése, erkölcsi szentesítése, ünnepélyes kiegészítése, általános vigasztaló és igazoló alapja.” Tegyük hozzá, hogy nálunk a jogrendek nem a kereszténység vallási törvényei szerint épülnek föl, de ismerünk olyan vallást, ahol ez így történik.

Egy másik német, Nietzsche szövegeiben „halott” a tragédia, a törvény, az Isten. A szintén szállóigei „Isten halott” azt üzente, hogy az európai ember új korszak előtt áll, amelyben nem ismeri el a földi létezésnél magasabb értéket. Nietzsche őrültje Istent keresi a hitetlenek közt, s mikor azok gúnyolódnak rajta, kijelenti: „Isten halott”; „és mi öltük meg őt! Mivel vigasztaljuk magunkat mi, minden gyilkosok gyilkosai?” A körben állók bár nem hisznek Istenben, nem tudnak haláláról. Ezért mondja az őrült, hogy „túl korán jövök”, még „útban van ez az iszonytató esemény, még vándorol – még nem jutott el az emberek fülébe”. Isten él – Nietzsche halott, 119 éve, de már valóban vándorol felénk, és már itt van köztünk ez az ENSZ által is támogatott iszonytató maffiaesemény. Nietzsche azt írta, hogy Isten a mi késszúrásaink által, lassú halállal vérzik el. Nézzük csak a londoni statisztikákat vagy az iszlamista gyökerű, migrációs hátterű terror- és egyéb bűncselekményeket! Egyik sem illik az „uborkakönyvbe”, még ha kitartott pártok és NGO-szervezetek előszeretettel sorolják is oda azokat.
Nem téli „csemege” a Zarathustrában feltűnő istengyilkos gondolata sem, inkább az abszurd gondolat mögötti realitáson kellene gondolkodnunk, szezontól függetlenül. Az emberré lett Isten képes rá, hogy betekintsen az emberi lét mélyrétegeibe, szemtanúja lett a takargatott emberi ocsmányságnak, s mivel az ember ezt nem tudta elviselni: megölte. Igaz, ezt az ocsmányságot sokan már nem takargatják, hanem hivalkodnak vele, de a bugyor attól még bugyor marad. Az emberi ocsmányságnak, szülessék az a zsigerekben vagy az agyakban, Isten helyett „uborkacsákra” van szüksége, mely hibrid prototípusát Nagy Lajos is leírta a Képtelen természetrajz búvárhencserében. S ha az ember hisz Istenben és egy emberinél magasabb elrendelésben, egy abszolútumban, akkor elvágyódik. Létének metafizikai súlypontja kívül esik fizikai létezésén. Az ég és föld közötti lebegésből Isten halálával visszazuhan a valós létbe.

Nem készül el az Uborka Könyve sem, de egy-két nyári szalagcímet följegyzek hozzá: A szociális ügyekért felelős svéd miniszter hármas ikreket vár, és javasolja a magyar családtámogatási akcióterv svédországi bevezetését. Dobrev Klára keresi az Apró-villa egykori tulajdonosának örököseit, hogy visszaszolgáltassa az ingatlant, Járóka Líviától pedig bocsánatot kér. Timmermans összeveszett Sorossal. Visszavonulása után Juncker lemondott az isiászról. Az egykori gyarmatosítók a „Fenntartható Afrika” terven dolgoznak. Lehet folytatni.

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

A liberalizmus alkonya

ĀOrbán Viktor tusványosi beszéde után idén sem a hazai, inkább a nemzetközi reakciókat érdemes figyelni

Bogár László

Bogár László

A nép uralma

ĀChurchill szerint a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma – nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik