Bogár László

Vélemény és vita

Elfogyó Európa

Németországban a német etnikumú népesség valójában már a hetvenes évek óta csökken

Minden emberi közösség legmélyebb létfeladata az, hogy világra hozza és testi-lelki egészségben felnevelje a jövő nemzedéket. Ha egy emberi közösség erre nem képes, vagy talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy erre sem képes, akkor lehet egyébként objektíve a világtörténelem legkiválóbb emberi közössége, egy idő után nem lesz, és csupán az emléke marad fenn – késői koroknak okulásul.

Most akkor először ebből a megközelítésből vegyük szemügyre az Eurostat legfrissebb demográfiai jelentését, majd töprengjünk el kicsit a lehetséges jövőnkön. Egy év alatt több mint 1,1 millióval nőtt az unió lélekszáma, amely 2019. január 1-jén 513,481 millió volt a becslések szerint. A növekedés a pozitív migrációs egyenlegnek tudható be. Tavaly már a második egymást követő évben nem volt természetes népességnövekedés, ötmillió születésre 5,3 millió elhalálozás jutott, így a lakosok számának növekedése egyér­tel­műen a bevándorlásból fakadt. A legnagyobb népességszám-emelkedést Máltán, Luxemburgban, Írországban, Cipruson és Svédországban regisztrálták, míg a skála másik végén Lettország, Bulgária, Horvátország, Románia és Litvánia áll. Lakosságarányosan a legtöbben Írországban születtek (ezer főre jutóan átlagosan 12,5), majd Svédország (11,4), Franciaország és Nagy-Britannia  következik (egyaránt 11). A sor végén szinte csak dél-európai államok állnak, Olaszország (7,3), Spanyolország (7,9), Görögország (8,1), Portugália (8,5), Finnország (8,6), Bulgária (8,9) és Horvátország (9). A halálozási arány Írországban a legalacsonyabb, ahol tavaly 6,4 haláleset jutott ezer lakosra, ezt Ciprus (6,6 ezrelék), Luxemburg (7,1), Málta (7,6), Hollandia (8,9), illetve Spanyolország és Svédország (9,1) követi. Ez az arány Bulgáriában (15,4), Lettországban (15), Litvániában (14,1), Romániában (13,5) és Magyarországon (13,4) volt a legmagasabb. Az EU átlagában ezer lakosra átlagosan 10,4 elhalálozás jutott. Ezekből adódóan a legmagasabb természetes növekedési rátát Írország (6,1 ezrelék), Ciprus (4,1), Luxemburg (3,2), valamint Svédország (2,3) és Franciaország (2,2) produkált. A természetes fogyás Bulgáriában (6,6 ezrelék) volt a legnagyobb, majd Lettország (4,9), Litvánia (4,1), Horvátország, Magyarország és Románia (egyaránt 3,9) következik.

Eddig a hosszúra nyúlt, de talán nem felesleges adatidézés, most próbáljuk értelmezni ezeket a nem túl szívderítő híreket. Az egyelőre huszonnyolc tagországból álló Európai Unió tizenöt tagországában tehát még növekszik ugyan a népesség, de ezek között van az a Franciaország, Nagy-Britannia, Svédország, valamint Ciprus és Málta is, ahol ez a népességnövekedés már egyértelműen és kizárólag a bevándorlási többletből ered. És van néhány olyan ország, például Spanyolország, Szlovénia és Szlovákia, ahol a szerény népességnövekedés csak azért áll még fenn, mert a születéskor várható élettartam viszonylag gyors növekedése még elfedi a termékenységi mutatók végzetesen alacsony szintre süllyedését. A termékenység árulja el a lényeget, ennek a mutatónak kellene legalább 2,1-nek de inkább 2,2-nek lennie. Ám Európában ma legfeljebb Írország képes ehhez hasonló teljesítményre a „saját erejéből”, mert Franciaország vagy Svédország „teljesítménye” inkább a migrációt jelentő „importból” származik. A legtragikusabb helyzetben a németek, illetve a közép- és kelet-európai országok vannak.

Németországban a német etnikumú népesség valójában már a hetvenes évek óta csökken, és ezt a csökkenést az 1990-es újraegyesítés nemhogy nem fékezte, de egyenesen gyorsította. Különösen Kelet-Németországban, amelynek sorsa mindenféle szempontból megpecsételődni látszik. Itt ugyanis nem csupán a katasztrofális szintre süllyedő termékenységi ráta, de a továbbra is dinamikus elvándorlás is tovább rontja a helyzetet. Kelet-Németország népessége ma nagyjából a százhúsz évvel ezelőtti szinten áll, és ez mindent elmond arról, hogy mit hozhat a jövő.

Aligha meglepő, hogy ezekben a tartományokban a politikai paletta gyökeresen átalakult. Az első helyeken a szélsőjobb és szélsőbal pártjai állnak, a két klasszikus uralkodó párt, a CDU és az SDP hanyatlása megállíthatatlannak látszik. Az ok egyszerű, a hagyományos politikai és médiaelitnek semmiféle mondanivalója nincs a lezajló történésekről, narratívájuk alkalmatlan a helyzet elemi szintű elbeszélésére is, a kialakult helyzet kezelése és a stratégiai megoldások megtalálása már nem is értelmezhető számukra.

Kelet- és Közép-Európában a legsúlyosabb helyzetben a balkáni országok vannak, különösen Románia és Bulgária, ahol a népesség a 21. század végén az 1950-es érték egyharmadára is csökkenhet, amiben itt is mind a termékenységcsökkenés, mind az elvándorlás döntő szerepet játszik. Magyarország az utóbbi években hatalmas erőfeszítésekkel növelte termékenységi rátáit, de mivel a szülőképes korú nemzedékek létszáma vészesen fogyóban van, mindezzel legfeljebb a születésszám további csökkenését képes megállítani, érzékelhető növelése már a szó szoros értelmében emberfeletti teljesítmény lenne.

A 21. század igazi tétje az, hogy Európa képes lesz-e visszafordulni erről az önfelszámoló lejtőről. Hogy lesz-e földrészünk népének lelki, erkölcsi, szellemi energiája ahhoz, hogy mindezt felismerje, értelmezze, és képes legyen felépíteni és véghez vinni a megoldást jelentő lépéseket, intézkedéseket. Ez dől el az előttünk álló évtized során.

Kapcsolódó írásaink

Kasznár Attila

Kasznár Attila

Az Iszlám Állam és ami utána jön

ĀKevés bátorság kell ahhoz, hogy az Iszlám Állammal kapcsolatban kijelentsük: mára a terrorszervezet Irakban és Szíriában is vereséget szenvedett

Veczán Zoltán

Veczán Zoltán

Óvatos optimizmus

ĀAhhoz a kétségtelen örömhírhez, miszerint a magyarfaló Petro Porosenko exelnök sleppje sejthetően megint nagyot bukott, tartozik egy rossz is: Brenzovics László kiesésével úgy néz ki, megszűnik a magyar képviselet az ukrán parlamentben