Nincsen „csodafegyver”

Két filozófia létezik: a háborús, „csodafegyveres” retorika (ma balliberálisnak mondjuk ezt az alakváltó filozófiát) és a valóságról árnyaltan gondolkodó és cselekvő polgári, konzervatív. Két súlyos, reakcióra késztető problémát vizsgáljunk meg a közelmúltból: az egyik a ciklikusan bekövetkező gazdasági, a másik a régóta magunkkal cipelt demográfiai válság.

Mit mondott és tett a gazdasági válsággal kapcsolatosan a balliberális elit Gyurcsányostul, Bokrosostul, Veresen át, Bajnaiig, Békesiig és vissza? Hogy nincs más megoldás, mint a megszorítások. „Fájni fog”, üzente Bajnai – miközben öngyilkosságba hajszolta a megkárosított libatenyésztőket – az egész országnak. Bokros csomagja és Bajnaié is szerintük „csodafegyver” volt, mindent elvettek, visszavágtak, ami ellen a lakosság semmit nem tehetett, sőt megetették velünk, hogy más megoldás márpedig nincsen. Punktum, a pisztoly a fejünkhöz szegezve... A balliberális oldal, a gazdasági válság bonyolult összetevőire egyszerű, lemeztelenített, a valóságot elfedő választ adott, amiről kiderült, hogy nemcsak rossz volt, de az is, hogy létezik más válasz is.

Ami sokkal nehezebb, mert fel kel tárni, meg kell vizsgálni az összes lehetséges szereplőt, a valamennyi szóba jöhető eszközt és azokból összeállítani egy olyan gyógymódot, rövid és hosszútávú kezelési tervet, ami hatásos lesz. Ez volt a Matolcsy György és munkatársai által kidolgozott „unortodoxnak” nevezett gazdaságpolitika (ami egyre több követőre talál, most éppen Olaszország szeretne ilyen eszközökkel kilábalni a gazdasági nehézségeiből), amely számtalan eszközzel vezette ki az országot a bajból. Ez még reaktív gazdaságpolitika volt, a mostani, Varga Mihály-féle akcióterv a jövőbeni nehézségekre készül fel, hogy ha valamilyen mértékű recesszió bekövetkezik, ne legyünk eszköztelenek. Ez a proaktív konzervatív gondolkodás. Bonyolult problémára adott reális és összetett válasz. A legújabb és már néhány hét alatt rendkívül sikeres eleme ennek például a Magyar Állampapír Plusz, amire az eddigi jegyzés meghaladja az ezermilliárd forintot. Több legyet ütve egy csapásra: az államadósság finanszírozhatóságát, a gazdaságélénkítés alapját teremtve meg és friss pénzt hozva a hitelezési piacra.

A demográfiai helyzetre mi a balliberális oldal szinte egyetlen válasza: a családi pótlék emelése. Ezzel nem oldana meg semmit, nem ösztönözne a gyermekvállalásra, a többletteljesítményre. Mi ezzel szemben a konzervatív, polgári válasz? Egy olyan összetett családvédelmi akciósorozat, ami egyre több elemmel rendelkezik, a folyamatosan bővülő családi adózási kedvezményektől kezdve az otthonteremtés számos eszközén át a babaváró támogatásig és az autóvásárlási kölcsönig. És közben bölcsődék épülnek, hogy minél könnyebb legyen összeegyeztetni a gyermek- és a munkavállalást. És jön a nagyszülői gyed, majd a négygyermekes édesanyák élethosszig tartó szja-mentessége. Sokrétű, többtényezős problémára összetett és minden elemre ható választ ad a polgári, konzervatív filozófiai alapon álló kormányzat. Ezt még számos más eszköz egészíti ki, amelyek szintén hatnak a közgondolkodásra, sőt inkább azt felismerve juthatunk el további lépésekig.

Az országban olyan gyermek- és családbarát közgondolkodás van kialakulóban, amely áthatja a társadalom jövőben hívő, pozitívan, nemzetben gondolkodó részét, le egészen a kisközösségekig, az egyénig. Azt látjuk, hogy a kormányzat figyeli az egyes elemek működését, hatását és kész a korrekcióra, változtatásra is. A médiát is egyre jobban át kell hassa ez a gondolkodás, az iskolákat, a gazdaságot, a munkahelyeket, az önkormányzatokat is. Reményeink szerint ezzel a gondolatmenettel, ezzel a komplex cselekvéssel bekövetkezhet – minden huhogás ellenére – a demográfiai fordulat! Mi hiszünk abban, amit József Attila ír Március című versében: „Mert mi teremtünk szép, okos lányt/ és bátor, értelmes fiút,/ ki őriz belőlünk egy foszlányt,/ mint nap fényéből a Tejút, –/ és ha csak pislog már a Nap,/ sarjaink bízóan csacsogva/ jó gépen tovább szállanak/ a művelhető csillagokba.”

Újra és újra beigazolódik tehát, hogy „csodafegyver” márpedig nincs. Csak a sokrétű valóságot megismerő gondolkodás, az emberekkel közösen kidolgozott, őket partnernek megnyert cselekvés az, ami hat, működik, tehát létezik.