Vélemény és vita

Szavak és jelszavak

Salvini olasz belügyminiszter a migrációpártiakkal küzd, és az EU fütyül arra, hogy a német kapitányt, aki illegálisan menti a migránsokat, nem érdeklik az olasz törvények. Bravó, jogállamokról papoló Európa!

Pár évtizede még a munka hadának lépése dobogott a létező szocializmus jelmondataként, kicsit később, a szintén létező marxizmus virágzásakor meg már csak ilyesmik jutottak a hatalom birtokosainak eszébe, mint hogy éljen és erősödjék szeretett hazánk, meg egy a jelszónk, a béke. Ez utóbbi kettővel lényegében egyet lehet érteni, bár úgy tűnik, annak idején nemigen erősödtünk, a békéről pedig, amely még mindig nem jött el a világ számára, jobb, ha nem is ejtünk szót.
A szavak, jelszavak, a kimondott szó mind elveszítette jelentőségét akkoriban, sőt többnyire nevetség, gúny tárgyává is vált. S megbecsülését bizony máig sem igen nyerte vissza a politikában. Az unióba való belépésünk után például azzal kellett szembenéznünk, hogy a szélsőbaloldaliak éppúgy jelen vannak az EU életében, mint ahogy nálunk voltak és vannak a rendszerváltoztatásnak elnevezett időszak óta. Persze könnyű a nyugat-európaiaknak, ők nem éltek kommunista, szocialista – vagy minek is nevezzem – rendben. Így aztán nem állítom, hogy könnyű eligazodni, mit is jelent ma a baloldal az unióban, mit a jobboldal, mitől ez az egyik, és mitől az a másik. Nem itthon elsősorban, hanem az Európai Unióban.

Éppen ezért csoda-e, ha a várva várt uniós szavazás után az jut eszébe az embernek, hogy világunkban változatlanul fogalmi katyvasz uralkodik? A szavazás óta eltelt pár napban is szavak és jelszavak tömegében „fürödhettünk”, csak éppen ezek nem segítették az eligazodást. Miközben állítólag formálódik az új európai uniós szerkezet, bölcselkedő nyilatkozatokban nincs hiány. Csakhogy a kicsit is figyelmesebb embernek sok a gyanús jel. Bármennyire is érdeklődik a politika iránt, nemigen tudja, mit jelent majd számára a több politikus által is kijelentett mondat, miszerint: némiképpen változtak az erőviszonyok az EU-ban. Rendben. És hogyan változtak? Mit jelent a „némiképp”? Milyen változások várhatók? Erről nem hallunk semmit. Értem én, hogy világunkban minden bizonytalan, látjuk, tapasztaljuk magunk is. Vajon miért súgja a hatodik érzékünk, hogy nem sok minden változott? A színfalak mögött ugyanis ott mosolyog a naiv, változást váró emberek arcába a régi gárda. A színfalak előtt meg az általuk küldött, állítólagos újak arcával ismerkedünk. Már amennyire módunk van megismerni őket. „Új műsorhoz új férfi kell.” Meg „új” nő, akikből van néhány. Például Christine Lagarde. Vajon miért kell neki örülnünk? Ki tudja? Csak nem azért, mert az IMF vezérigazgatójaként mélyen hitt a pénzvilág uralmában? Vagy netán azért, amit ezekben a napokban írnak róla, hogy mérsékelten liberális? Az vajon mit jelent az Európai Unió szempontjából? Pár éve Merkeltől kezdve még jó néhány nyugati politikusig sokaktól hallottuk: Több Európára van szükség! Szinte mind – vagy legalább a híveik – ott vannak most is az unió tisztségviselői között. Erről a gondolatról vajon most mit mondanak? Ma mit jelent számukra a több Európa? És mit jelent az európai liberálisok jelszava: újítsuk meg Európát! Hogyan, kérem szépen? Önökkel, azokkal a liberális képviselőkkel, akik közt ott van a Vatra Romanesca azon embere (EP-frakcióvezetője), a román Dacian Ciolos, aki nem oly régen még a magyarok kiirtására buzdított? Nyilván a liberalizmus jegyében. Vagy a mi abortuszpárti momentumos képviselőnk, aki netán majd a botmixeres magzatgyilkosság újító gondolatát viszi be az unióba?

A háttérben persze a „megújítás” tervei mellett folyik a harc is. Salvini olasz belügyminiszter éppen a migrációpártiakkal küzd, és az EU fütyül arra, hogy a német hajóskapitányt, aki illegálisan menti a migránsokat, nem érdeklik az olasz törvények. Ezért aztán belőle hirtelen hős lett. S a migránsokat nem a saját hazájába viszi, hanem máshol „rakja le”. Bravó, jogállamokról papoló Európa! Nekem tehát úgy tűnik, ez idő tájt nem áll jól a bevándorlásellenesek ügye. Aminek a legfontosabb választási témának kellett volna lennie az unióban. Nem lett az.

Ha elhajózunk a migránsokkal teli vizekről, gratulálnom kell Járóka Líviának. Örvendetes és úri viselkedésre utal, hogy gratulált Gyurcsányné Dobrev Klárának, aki éppúgy az egyik alelnöke lett az EP-nek, mint Járóka. Illemtanból tehát jeles. De vajon gondolt-e arra, amire itt, távol Brüsszeltől gondolunk nem kevesen, hogy egy olyan valakinek gratulál, aki nem a magyar érdekeket képviseli, egyébként bevallott migránspártiként? Tudniillik a magyarok többsége nem híve a nyílt társadalomnak. Tehát Dobrev és a DK Járóka pártjával teljesen ellentétes nézeteket képvisel. Vélem – meglehet, hibásan –, hogy Dobrevet leginkább az érdekli, hogy mindenben a kormánnyal ellentétes véleményt képviseljen. Keblükre is ölelik majd sokan. Már csak azért is, mert azt az erőt képviseli, amelyet az EU urainak és nem a nemzeteinek többsége képvisel. Magyarán bevándorláspárti. Ha erről nem győzte meg az embereket Salvini és a minapi migránshajó küzdelmét szó nélkül figyelő nyugat-európai államok hallgatása, akkor kár magyarázni bármit is.

Kapcsolódó írásaink

Ulicza Tamás

Ulicza Tamás

Balszárny, jobb esélyek

ĀSokan már temették az amerikai elnököt, miután felmérések szerint több demokrata jelölt is népszerűbb volt nála

Domonkos László

Domonkos László

A miniszter újra lép

ĀPécska nagyjából félúton Makó és Arad között fekszik, itt született gróf Klebelsberg Kuno

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom