Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Az Ellenzék Könyve

Azt írta Mikszáth, százhúsz évvel ezelőtt a Széll Kálmánról szóló karcolatában, hogy az idő elbánik mindennel, s leghamarabb a közepes dolgokkal

A kiváló politikusok közül is csak a vezetők neve marad fönn, „de a legegyszerűbb mamlaszok egy közbeszólásért, vagy annyiért sem, egy esetleg rájuk alkalmazott bon mot-ért élni fognak”.
A nagy bolondságok és nagy bölcsességek halhatatlanok – a többi a papírkosárban végzi. A vitákat, a szép beszédeket, aggodalmakat, reményeket letörli egy láthatatlan szivacs, de megmarad az abnormitás. A fékezhetetlen agyvelejű abszurdumok kiváltsága, hogy a józan észnél emlékezetesebb az eszement hangoskodás. Ez a hangoskodás egyúttal ágyúzaj, mert az „ellenzék – Mikszáth szavaival – kegyetlen hadjáratban bombázza előbb a hajlékot, amelybe aztán beköltözik lakni”.

Csakhogy a törvényhozás szent hajlékát a mai ellenzék összekeveri a kocsmával vagy a pszichésen sérültek intézetével. Az Európai Parlamentben még rosszabb a helyzet: még azt sem lehet tudni, ki van hatalmon és ki az ellenzék, s valamilyen különös oknál fogva arrafelé sokkal népszerűbb a kreténség, mint nálunk, ami bizonyára összefügg a nyugati társadalmak mentális állapotával is. A félreértések elkerülése végett szögezzük le: ez nem az általános elhülyülést jelenti, hanem részben a palástolt bűntudatot, a fogyasztói kényelmet, a civilizációs alkonyodással összefüggő egzisztenciális szenilitás felgyorsulását, a legnagyobb részt és összességében pedig az agymosást, az ostobasággal szembeni immunitás elvesztését. Még egy olyan gyanúm is van, hogy a Gonosz munkál a háttérben, aki amúgy meglehetősen intelligens, mert egyébként nem tudná fölvenni a harcot a Teremtéssel és a biológiai törvényszerűségekkel szemben. S nem tudná a liberális, illetve a vörösből zöldbe váltó kaméleonideológiával, az értelmes létezés tényeit semmibe vevő koholmányokkal és az élő fegyverként bevetett migránsáradattal bombázni a hajlékot, amelybe be kíván költözni. A „nemzet bőrén” is tapasztalhattuk, hogy nemcsak az ostobaság és a pénzuralom, hanem az arcátlanság és az abnormitás sem ismer határokat.

Maradjunk is itthon: az Ellenzék Könyvében minden fejezet, sőt, minden bekezdés úgy kezdődik, hogy „Orbán Viktor…” – mert a Gonosz is meg akarja nevezni a maga „gonoszát”, aki ellen harcol. S visszatérve az 1899-es Mikszáthoz, egy másik cikkében vízkeresztkor azt jegyezte föl, hogy „bolondos, tréfás, farsangi hangulat uralkodott” az Országgyűlésben. „Az ellenzék magára öltötte Pierot csörgősapkáját és gondoskodott az ország mulattatásáról. Mily kacagás lesz ebből holnap országszerte!” Lennie kell valahol egy ilyen csörgősipka-gyárnak, egyébként csak a kereskedelmi televíziók tudnának ennyi bohócot kitermelni. Amíg nem derül ki, hol állítják elő a csörgősipkákat, addig is kacagás helyett szomorúan állapítjuk meg, hogy mifelénk nem érdekli az ellenzéket, hogy éppen farsang van-e vagy ünnep, tragédia vagy összetartozás, mely kettő egyébként általában erősíteni szokta egymást. Nem érdekli, hogy kampány van-e, ahol nagyot lehet mondani, ahol most épp a valóságtól független újságírók és mókás emberek stand upolnak, s mindenfélét össze lehet hazudozni, vagy a munkának kellene folynia. A munkának, hogy egyszerre legyünk vonzók turistának, befektetőnek és itt élőnek, gyereknek, nyugdíjasnak, családnak, betegnek és sportembernek, kétkezi munkásnak és értelmiséginek, de még az egyetemistának is, aki valahol mindig az összes többi között, illetve fölött áll – ezt persze, felsőoktatási intézménye is válogatja, már ha van módja válogatni.

Csak egy momentumot említsünk, amely régies latin jelentése szerint „pillanat, perc, szempillantás”, de lehet „mozzanat, részlet, tünet” is, a tudományban „tényező, elem”, a fizikában „nyomaték” a jelentése, a zenében a nyolcad szünetjelet is így jelölik, ritkábban az indítékot értjük alatta. Nálunk is van ilyen Momentum, az olimpia elleni tiltakozás volt az indítéka, de tünet is, amely mögött valamilyen betegséget kell keresnünk. A hívei néha nyomatéknak érzik magukat, akik még a fizikai erőtől sem riadnak vissza, noha rájuk férne egy kis katonai alapkiképzés. A fizika azonban egy szempillantás alatt legyőzi a részletet, és jöhet a szünetjel.

Az Alkudozások című karcolatban Mikszáth arról is beszél, hogy az ellenzék tiszta választást követel – de nem magának, mert ő „tisztátalanul került a parlamentbe”, hanem a jövő számára, „de emellett megölik a jelent”. Százhúsz év alatt az állítás úgy módosult, hogy a pillanat mámorában feláldozzák a jövőt. Szemkilövetős társszerzőjüktől azt is eltanulhatják, hogyan lehet a mámort sok-sok momentumban átélni. „Kompromisszumot pedig azért nem tudnak kötni – írja megint Mikszáth –, mert az ellenzék szervezetében van a veszedelem”. Bár azt hiszem, Mikszáthtól függetlenül én most ebben a cikkben tévedek, mert az ellenzéknek nincs is könyve. Mert hogyan lehetne bármije is annak, ami nincs?

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

Nyakravaló

ĀBelecsöppentem a napokban egy érsebészeti kongresszusba Washingtonban, lévén, hogy a barátom ennek a szakágnak a világhírű képviselője

Tamáska Péter

Tamáska Péter

May Károly és a zöldek

ĀA liberálisok az indiánokat is átneveznék az afroamerikai alapján, de még nem tudják, mire

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom