Egy levél nyomában

És milyen volt a nemzeti emlékezet az egyik legsúlyosabb sorstragédiánkkal kapcsolatban: megszakadt, elfojtott, így nem lehet se tiszta, se hű. Természetesen Trianonról van szó, aminek a tragédiája ’45 után belefulladt a szocializmus emlékezetpusztító mocsarába.

A 2010-ben alakult parlament egyik első lépése a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény elfogadása volt.

Kaptam 1998-ban egy belgiumi, vallon házaspártól egy könyvet azzal a hozzáfűzött mondattal, hogy „ez a könyv valójában a tiétek, furcsa nyelvű, távoli országbeli magyaroké”. Ezt azért mondta, mert egy sokat látott vallon számára érthetetlen volt az, hogy van egy európai nemzet, amelynek a szomszédságában lévő államokban is magyarok élnek, és ők nem odaköltöztek, hanem mindig is ott éltek. Az ajándékba kapott könyv címe franciául Justice pour la Hongrie!, magyarul Igazságot Magyarországnak!

Kinyitottam, és egy felbontatlan, lezárt boríték volt benne, a címzett a vallon ismerősünk nagyapja, aki akkor Genfben volt újságíró. Előttük kibontottam a borítékot, és a következő levél hullott ki belőle tökéletes állapotban, olvasatlanul: „A Pesti Hírlap főszerkesztője, Budapest, 1930. szeptember 10. René Gerard szerkesztő úr részére – Genf, 42, Boulevard des Tranchées.

Engedje meg, hogy átadjuk Önnek az Igazságot Magyarországnak! című album tiszteletpéldányát, melyet a Pesti Hírlap adott ki. Kérjük, lapozza végig figyelmesen ezt a művet, amely leírja és bemutatja táblázatok, térképek és grafikonok segítségével a trianoni szerződés Magyarországgal szemben elkövetett igazságtalanságait. Meg vagyunk győződve róla, hogy mindazok, akik megismerik a trianoni szerződés megmagyarázhatatlan rendelkezéseit, őszinte barátaivá válnak szerencsétlen sorsú országunknak, amelyet minden elfogadható indok nélkül csonkítottak meg. Nagyon hálásak lennénk, ha megosztaná velünk ezen mű által keltett gondolatait és meglátásait. Legmélyebb tisztelettel: Légrády Ottó, a Pesti Hírlap főszerkesztője. Válaszboríték csatolva.” Elindult egy levél 1930-ban Magyarországról Genfbe, ez a vallon család csodával határos módon megőrizte, a felbontatlan boríték ott lapult benne 68 évig, és ekkor Belgiumból visszatért Magyarországra és 2010-ben bemutattam a nemzeti összetartozás melletti kiállásról szóló törvény vitájában a magyar parlamentben.

Ez egy különös palackposta, ami mindig kiszámíthatatlan, kalandos úton halad, de a legritkább eset, hogy kvázi a feladóhoz ér vissza. Trianon kapcsán mindig az anyaország, a szomszédos államok, a határon túlra szakadt magyarság hármas összefüggésrendszerében gondolkodunk, holott ez európai kérdés is. Európa nemzetei az öntudatos nemzeteket becsülik, számukra nemcsak érthetetlen, hanem lenézés tárgya is az a magyarság, amelyik megtagadta a határon túlra rekedt nemzettársait 2004. december 5-én.

Elindult egy nemzetegyesítő folyamat, 2010 óta nemcsak a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvénnyel, de új nemzeti közmegegyezéssel, aminek újabb szép példája a minapi EP-választás kiugró sikere. Ez együtt jár egy olyan nagyszabású nemzeti megújulással is, aminek az alapja és egyben bizonyítéka az a gazdasági fellendülés, ami anyagilag biztosítja a nemzeti emlékhelyek védelmét, felújítását, azokat a millenniumi időket is meghaladó nemzeti kulturális beruházásokat, a határon túli magyar közösségek sokrétű támogatását is. A magyarság az elmúlt tíz évben megbecsülést szerzett magának Európában és a nagyvilágban a nemzeti érdek melletti bátor kiállásával, gazdasági, kulturális, sportbéli teljesítményével egyaránt.

Ha ma elküld egy magyar újságíró a mai magyar országimázsról egy levelet, mondjuk, egy genfi újságírónak, az illető azt nem fogja néhány évtized múlva felbontatlanul visszaküldeni.

Egy dolgot viszont ne feledjünk! Meg kell írni és el kell küldeni ezeket a leveleket Genfbe, Párizsba, Londonba, Brüsszelbe, Berlinbe, Prágába, Milánóba, Rómába, Madridba, Lisszabonba, Koppenhágába, Stockholmba, Helsinkibe, mindenüvé, ahol az európai véleményt formálják! Ezek a levelek arról szóljanak, kik vagyunk mi, 21. századi magyarok saját magunk, Európa és a világ számára! Írjuk meg ezt a 21. századi könyvünket, benne az egész magyar történelemmel, minden értékünkkel, kincsünkkel, amit csak mi, magyarok adhatunk a nagyvilágnak!