Vélemény és vita

Mit hagy örökül Angela Merkel?

Angela Merkel politikai pályafutása a végéhez közeledik, még akkor is, ha esetleg kitölti hivatali idejét

Vannak olyan német és más európai politikai szereplők, akik szívesen „átmentenék” a kancellárt az EU valamelyik meghatározó posztjára, és erre már születtek is különböző mestertervek. Ideje tehát, hogy számot vessünk arról, mit hagy örökül Merkel a több mint egy évtizedes német kancellári tevékenysége és ennél is hosszabb CDU-csúcsvezetői karrierje után a németeknek és részben Európának.

Angela Merkel Helmut Kohl személyes kiválasztottja volt. Annak a Helmut Kohlnak, aki erejét végsőkig megfeszítve érte el a németek nagy része által hőn óhajtott újraegyesítést (Wiedervereinigung). Kohl tehát igazi európaiként gondolkodott nemzetben, értelemszerűen a német nemzetben, és annak egységét szorgalmazta. Kohlnak sok ellenlábasa volt törekvései megvalósításakor. Az Egyesült Királyság és Franciaország nem rajongott az egyesítő ötletért. Francois Mitterrand francia szocialista elnök szarkasztikusan azt mondta, hogy olyan mértékben imádja a németeket, hogy szeretne továbbra is két országot látni belőlük.

Az egyesülésnek bőven voltak ellenzői az NSZK-ban és az NDK-ban egyaránt. A jelentős politikai reformokat bevezető akkori szovjet pártvezér, Mihail Gorbacsov viszont kifejezetten támogatta Kohl törekvéseit. Az együttműködéstől a szovjet katonai terhek csökkentését és kifejezetten német tőkét várt, amire az akkori Szovjetunió igencsak rászorult. Az amerikaiaknak sem jött rosszul az oroszok európai visszaszorulása. Kohl tehát több malomkő között őrlődve hozta létre művét, az újraegyesülő Németországot.

Nem véletlen, hogy Kohl az egyesülési forgatagban felfedezte a keleti egyesüléspárti reformerek soraiban lévő és az FDJ-ban (Freie Deutsche Jugend, azaz Szabad Német Ifjúság, az NDK ifjúsági tömegszervezete) évekig a politikai retorika művészetével foglalkozó fiatal és eszes Angela Merkelt. És rögvest útjára is indította, biztosítva a hátteret politikai pályájához. (Angela Merkel ezt hamarosan „meg is hálálta” volt főnöke és más riválisai bemószerolásával.) Merkel rövid időn belül mégis mindenki Muttija lett, és viszonylag fiatal kora ellenére nagyon sikeresen manőverezett. A CDU főtitkára lesz 1999-ben, 2000-ben az elnöke, 2002-ben ügyesen jegeli Stoibert, a valóban konzervatív bajor miniszterelnököt, majd 2005-ben létrehozza az első nagykoalí­ciós kormányát a szocikkal. Négy év múlva, 2009-ben azonban vált, és az FDP-t hívja be a kabinetjébe, a 2013-as év pedig ismét a nagykoa­líciónak kedvez. Újabb négy évre rá, 2017-ben már annyira összenőttek a szocikkal, hogy próbálkozása az összefogásra a zöldekkel és az FDP-vel kudarcot vallott, tehát visszatért a megszokott verklihez, a nagykoa­lícióhoz a szocikkal. Időközben viszont a CDU hagyományos választói közönsége fokozatosan kiszeretett a merkeli vonalból. A választási csúcseredmény 2013-ban még 41,5 százalék, ami 2017-re 32,9 százalékra olvadt, jelenleg pedig a felmérések szerint 29 százalék körül van. Ahogy mondani szokás, összenő – ha lassan is –, ami összetartozik, esetünkben a volt NDK-s Merkel és a szocik. Miközben a felek közül az erősebb (az NDK-s múlt és a szoci eszme) maga alá gyűrte az érdekből felvett konzervatív érzésvilágot.

Az igazi válaszúthoz – ehhez nem fér semmi kétség – 2015-ben, a Willkommenskultur meghirdetésekor ért el Merkel. Végleg a globalisták (ami nem européerséget jelent) mellett tette le a voksát, végleg és nyilvánosan is felhagyott mentora, Helmuth Kohl patrióta örökségével. Ráadásul a bajt egész Európára rászabadította, amit azóta is erőltet. Többen – én nem tartozom közéjük – éppen ezért látnák őt szívesen vezető európai uniós tisztség(ek)ben.

Megválaszolásra vár még azonban a kérdés, hogy miért is volt ő hosszú ideig a németek Muttija. Ennek az az egyszerű oka, hogy a német gazdaság változatlanul jól működött, és kisebb zökkenőktől eltekintve még mindig kielégítően működik. A jólét sok mindent feledtet. De nem mindent. Az eleinte erőltetett, ám 2015-re ellenőrizetlenné vált migrációt például már nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Itt bicsaklott meg végleg és helyrehozhatatlanul a merkeli diadalmenet. A bajok jöttek sorra, romlott a közbiztonság, ezt leplezte a „rendelt” médiaterror. Legutóbb már jelentkeztek a gazdasági problémák is, egyebek mellett a rakétaszerűen emelkedő lakbérek miatt, főként a nagyvárosokban. A migránsbűnözés az egekig ér. A bebörtönzöttek fele a nagyvárosokban közülük kerül ki. Nincs az a média, amelyik ezt a szőnyeg alá tudná söpörni.

A „muttiság” záloga, a jól működő gazdaság is fokozatosan veszélybe sodródik azzal, hogy fő hadállásai kikerülnek a német rendelkezés alól. Angela Merkel ezzel vajmi keveset törődött az elmúlt évtizedben. Hogyan is tehette volna, hiszen liberalizálódott, teljesen globalista lett, letett a hajdanán Adenauer és Kohl által követett, hazafias erényeket csillogtató európaiságról, a nemzetek Európája vízióról. Hagyta, hogy a német ipar és kereskedelem fellegvárát, a többségi német tulajdonban lévő Volkswagen-csoportot botrányba keverjék, pedig ez megakadályozható lett volna.

Ennél is aggasztóbb azonban, ami a német bankszektorban történik. Szinte évszázados hagyománya volt a három német nagybank – a Deutsche Bank, a Commerzbank és a Dresdner Bank – gazdasági dominanciájának. Róluk és gazdasági erejükről már Lenin is cikkezett. De hol van már a tavalyi hó? A Dresdner Bank eltűnt. A második legnagyobb bank, a Commerz piaci értéke alatta van a mi OTP Bankunk értékének, noha méretük a törpéhez és az óriáshoz hasonlítható – természetesen a Commerz javára. És a maradék két nagybank egyesülési kísérlete csődöt mondott. A vadászatot rájuk már el is kezdték az igazán nagy, ismeretlen tulajdoni háttérrel rendelkező nemzetközi pénzintézetek. Az OTP-t még mi is meg tudtuk védeni többszöri, barátságosnak éppen nem mondható kivásárlási kísérletektől, de Merkelnek ez nem sikerült a „saját” bankjaival, talán nem is tett erre kísérletet. Ám a német állampolgár ha lassan is, de észlel, a 2017-es választást már intésnek szánta, és azóta is tovább büntet. Kíváncsian várjuk, mit mond a hónap végén az európai parlamenti és az azt követő tartományi voksolásokon. Végül is Angela Merelt is a választók emelték fel, de vajon ki tudják e szabadítani Németországot a merkeli örökségből? Rövidesen ebből is kapunk egy kis ízelítőt.

Kapcsolódó írásaink

Jobbágyi Zsófia

Jobbágyi Zsófia

Szemtelen hazugságok

ĀHiába kiáltanak a baloldalon szörnyű orbáni diktatúrát, annak nincs nyoma

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Tévedések szomorújátéka

ĀHogy mi itt a tévedés? Hát sok minden. A címben szereplő két szó arra vonatkozik, ami a világban mostanság folyik. Ami a tévedéseket illeti, másból sem állunk ki

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom