Vélemény és vita

A Harmat Könyve

Kékszakáll titkos szobájában, Kurt Vonnegut regényében ugyanúgy egy „szörnyű” titokról van szó, mint az eredeti történetben

Az Amerikába szakadt félszemű örmény festő krumplitároló hodályban őrzött képe egy monumentális festmény az élet titkáról. Ami nem is titok: a Boldog Völgy arról szól, hogy boldogok legyünk.

Mi teszi boldoggá az embert? A siker? A szerelem vagy a pénz? Ha kielégíti a vágyait, vagy maga a hajsza a kielégülés után? A hétköznapok nyugalma, amikor nem vágyik semmire, csak érzi, hogy rendben mennek a dolgok körülötte? Nem keveri vajon össze a boldogságot a megelégedéssel? Volt-e már boldog egyszerűen attól, hogy él, hogy létezik? Volt-e már boldog attól, hogy felismerte a feladatát? Mi az, hogy boldognak lenni?

De ugye azt is tudjuk, hogy egyedül nem lehet boldognak lenni? Mindig kell hozzá még valaki. Egy másik ember, akit boldoggá tehetünk. Vagy Isten. Vigyázzunk azért: soha ne keverjük össze Őt a véletlennel!

Olvastam néhány idevágó idézetet: „Véletlen az, amikor Isten úgy dönt, hogy névtelen kíván maradni.” Ugyanez így hangzik más megfogalmazásban: „A véletlen Isten művészneve.” Einstein is hitt Istenben, ő ezt mondta: „Véletlennek azt nevezzük, amikor a számításaink kudarcot vallanak.” A számítások feltételeznek valamilyen szabályosságot. Ha mégis véletlennek tűnik egy esemény bekövetkezte, az nem azt jelzi, hogy nem működik a szabály, hanem azt, hogy nem ismertük jól a szabályt. Nem volt elegendő információnk, hogy „megjósoljuk” az eredményt, vagy az emberi ész nem képes fölfogni a szükségszerűséget az esemény mögött.

A magyar nyelv csodája: véletlen az, ami „nem vélt”. Vél-etlen. Az ember nem gondolta volna – és mégis. Megtervezi a napját. Bosszankodik, ha valami nem a terve szerint történik. Vajon rossz volt a terv? Nem. Bár az is lehet, hogy igen. Ha a feltételek nem adottak, matematikailag sincs rá esélye, hogy a terve valóra váljon. A kis herceg királya csak akkor parancsol naplementét, ha már közeledik annak ideje. Ha kockát vetünk, még véletlenül sem lehet egy vagy tizenhárom a két kocka számjegyeinek összege. Két halból és öt kenyérből azonban meg lehet vendégelni ötezer embert. Még maradék is lesz. A kenyérszaporítás nem véletlen, nem is csoda. A Gondviselés és Megváltás allegóriája a példázat. Az Élet Kenyeréből mindenkinek jut. Véletlenül soha nem maradunk éhesek.

Ézsaiás prófétától tudjuk, hogy az égből hullott manna nemcsak a Kánaán földjére igyekvő népet táplálta, hanem a mennyei kenyér a megtestesülő Igét, Jézust jelképezi. „Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassatok győzelmet! Nyíljék meg a föld, és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is.”

A harmatozó égi magasok föltűnnek az adventi időben, és nemcsak karácsonyra, hanem húsvétra vagy pünkösdre várva is. A manna tehát egyszerre jelentheti az elindulást és a várakozást. Ha csak várunk a mannára, de nem indulunk el felé, lehet, hogy tápláló harmat nélkül maradunk.

Szent György-napon varázsoltak, gonoszt űztek, zöld ággal hajtották ki a mezőre az állatokat, a lányok harmatot szedtek a kötényükbe és a frissen fejt tejbe csavarták, hogy sok vajuk legyen; ha a harmatot megitták, áldottak lettek a szerelemmel. Ez a harmat minden tavasszal új kezdet, új reménység az elinduláshoz, az élethez.

Egy rendhagyó idézetkönyv (Útravaló gyermekeimnek – D. Kiss Manyi válogatása) több mint nyolcvan citátumot tartalmaz. Mindegyik külön oldalon áll, alatta ott van az előre megvonalazott hely: ide kell írnia a szülőnek az útravalót. Nem direkt tanítást, hanem megosztani a saját élettapasztalatot. A gyermeknek szóló útravaló így valamilyen önnapló is: a gyermekszem tükrében tulajdonképpen saját útját tekinti végig a felnőtt.

Az első idézet Mark Twaintől: „A két legfontosabb nap az életedben: amikor megszülettél és amikor ráébredsz, miért.” Eötvös József ezt üzeni: „Minden ember saját boldogsága után fárad, de azt mindenki csak másban találhatja fel.” Megfontolandó Katona József tanácsa: „Munkálkodó légy, ne panaszkodó”; Jókai igazsága: „A hazugság a gyöngék fegyvere” és Arisztotelész maximája: „A kezdet az egésznek a fele.”

Arisztotelész számtana szerint a négy fele nem kettő, hanem egy. A folyamatot négy lépcsőre osztva (kezdet, növekedés, kiteljesedés, lezárás), a kezdésnek ugyanolyan szerepe van, mint a másik háromnak. Ez már nem matematika, hanem filozófia. A kezdet Platónnál is létfilozófiai fogalom. Phaidrosz című művében írja, hogy a kezdet nem keletkezik, belőle származik minden keletkező; „mert ha a kezdet valamiből eredne, kezdet már nem lehetne”; és mivel nem keletkezik, így elpusztíthatatlan is.

Maradjunk ezért kezdet helyett a kezdésnél, a cselekvéssé vált döntésnél. Belefogni valamibe: tényleg ez a legnehezebb. Az első lépések megtétele határozza meg az összes többi kimenetelét. Márai Marcus Aurelius nyomán írta, hogy az ember negyvenéves kora után felelős a saját arcáért. Ekkorra már tud járni, elindult valamilyen irányban. S ez már valóban az egésznek a fele. Már tudod, hogy mit jelent harmatozni.

Kapcsolódó írásaink

Ulicza Tamás

Ulicza Tamás

Abszurdból sikertörténet

ĀÚj fejezet. Mérföldkő. Új kezdet. Ilyen címekkel találkozhatunk annak kapcsán, hogy majdnem másfél évtized után járhatott újra magyar miniszterelnök a Fehér Házban

Bogár László

Bogár László

Gyakorlat a javából

ĀAz elmúlt néhány év során a globális politikai kommunikáció egyik legismertebb kifejezésévé a „deep state”, vagyis „mély állam” szókapcsolat vált

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom