Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Az Álom Könyve

„Nincsen rossz álom – írta Krúdy az Álmoskönyv 1925-ös második kiadásának bevezetőjében. Mert amikor álmodunk: azt jelenti, hogy még élünk. A halottak nem álmodnak, mert hiszen ők már mindent tudnak”

Tehát még a legrosszabb álom is arra figyelmeztet, hogy van tennivalónk a földön. Az 1920-ban született Álmoskönyv a legtöbbször kinyomtatott Krúdy-mű, Krúdy Zsuzsa szavaival „a világ egyetlen irodalmi álomfejtője”.

Pedig nem valamilyen magasabb irodalmi cél vezérelte az írót, hanem egyszerűen a pénzhiány.

A család egyetlen vagyona az író tolla volt – és vajon ki ne szeretné megtudni jövőjét az álmokból? A szigetlakó álmai c., 1923-as cikke szerint álmukat hozták neki ismerősök–ismeretlenek, a Magányos Ember sem a háború, sem a forradalom kedvéért nem óhajtott megválni az álmaitól.

Itt a jó idő, meglehet, kevesebbet álmodunk, mint télen. Ám abban a kevésben egyre gyakoribbak a rémálmok. Vonuló emberáradat, gőgös ripacsok színjátékai, merényletek, katasztrófák, trombitás angyalok, fenevadak és hamis próféták, patkányok és egyéb állatfajták, lángoló templomok, Quasimodo csontváza, amely porrá omlott, mikor leválasztották arról a fehér ruhás női csontvázról, amit halálában is ölelt. Az ember felébred, rájön, hogy nem is álmodott. Végigélte a „kis halálokat”. Kosztolányi a Kínai és japán versek fordításának bevezetőjében írta, hogy keleten az álmot kis halálnak nevezik. Reggel feltámad az ember – s még álmában sem gondolta volna, hogy feltámadáshitét egyszer húsvétimádatnak fogják nevezni. Álom és halál gyakran foglalkoztatta Kosztolányit. A bús férfi panaszai 1924-es ciklusában olvassuk: „Mit hallasz itt? Az álmot hallod itt, / a halmokig / halkan motoz, az éjjel álmodik. // Egy távol mozdony hortyog valahol, / mert áll a tor, / vértől zabáltan lassan zakatol.”

Az álmoknak a bibliai időktől máig fontos szerepe van az irodalmi művekben, sokszor magát a dramaturgiát is az álom szervezi. „Óh, nem vagyunk mi boldogok, se tiszták, se jók, se bölcsek” – szól Babits fájdalmas panaszsóhaja Az álom kusza kertjeiről című 1930-as verséből, amely folytatása az 1906-os Az örök folyosó című költeménynek.

A valósággá kettőzött álomban az önmagát álmodó tudat mindig a félúton marad, nem képes a Sors elől menekülni. „Álmodtam én és az álom, az álom én magam voltam. / Kertben bolygtam, és magam voltam a kert, ahol bolygtam.” Babitsot is gyötörték a szorongásos, nyomasztó álmok. A motívum nemcsak verseiben jelent meg, hanem tudományos írást közölt róla, s találunk rá példát szépprózájában is. Álmai zaklatják a Halálfiai főhősét, az álom és valóság kettős világa szervezi az 1912-ben megjelent A gólyakalifa című regényt. A korabeli közönség a fantasztikus irodalom remekét látta benne, s választ keresett az 1900-as freudi álomtanra.

Gólyává változott az Ezeregyéjszaka kalifája is, ám elfelejtette a varázsszót, ezért az örök gólyalét várt volna rá, ha a bagolyhercegnő nem segít neki. A gólyakalifát Babitsnál Tábory Elemérnek hívják, az átváltozáshoz azonban nem varázsszó kell, hanem az elalvás. Van egy alteregója, aki alvás közben jelenik meg. Nemcsak álmodja, hogy ő valaki más, hanem tényleg. A másik pedig épp az igazi ellentéte. Elemérnek vannak emlékképei arról, hogy mi történt az álomban, ám a névtelen inasnak nincs semmilyen emléke a másikról. Mindenki fél az ismétlődő (különösképp a folytatólagos) rossz álmoktól. Ilyenkor menekülést jelent az ébredés. Táboryt eleinte csak azért zavarja folytatódó álma, mert az inas élete unalmas. Ha mégis változik valami, annak iránya negatív. Nem optimizmus, hanem kilátástalanság, nem harmónia, hanem káosz, környezete lehúzza fülledt ösztönvilágába. Gyűlölet, bosszúállás, türelmetlenség, a munka megvetése, csak a bűn ösztönzi – és a büntetéstől való félelem. Elemér élete erkölcsös, az inasé erkölcstelen, ezért ítéletét mind inkább az undor uralja. Viszont nemsokára a csaló inasnak is átjárása lesz Elemér világába. A fölemelkedés lehetősége helyett dühöt érez. Nem az önmegvalósítás szépségét, hanem a hatalomvágyat.

Egy normális világban a rossz megjavul, ám Babitsnál a jóság a morális hitványság hatása alá kerül. Tábory elutazik, menekülve a rossz elől, amit nem tud megváltoztatni, ám minden csak rosszabb lesz. Fölismeri, hogy a rablógyilkossá lett alteregó élete (az ő álma) erkölcsösnek hitt valóságának erkölcstelen tükörképe. Mindkét élet egyformán álom – vagy (Kardos Pál szavaival) mindkét álom egyformán valóság. Az álombeli alteregó a büntetés elkerülésére egyetlen kiutat lát: az öngyilkosságot. És Elemér is meg akarja ölni másik énjét, akit már nem képes elviselni. De nem lehet feloldás egyik bűn alól a másik, így a regény sem ad megoldást.

Nem éppen optimista lélekrajz bontakozik ki a jóságról az erkölcs mélyrétegeibe tett nyomozásból. Igaza van Krúdynak: még a legrosszabb álom is arra figyelmeztet, hogy van tennivalónk a földön.
Főleg ha rájövünk, hogy nem is álom.

Kapcsolódó írásaink

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Civil Európa

ĀMa Magyarországon az éles politikai viták következtében Brüsszelt egy monolit egységnek képzelik el, holott az belülről nagyon is különböző

Kasznár Attila

Kasznár Attila

Egy találkozó margójára

ĀNagy nemzetközi figyelem mellett zajlott Vlagyivosztokban Vlagyimir Putyin orosz elnök, valamint Kim Dzsongun észak-koreai vezető egyeztető jellegű találkozója