Követek

Angyal szavunk – amely értelme szerint tulajdonképpen Isten követét jelenti – már régen bevonult az ember nyelvébe és olyan gyűjtőfogalommá vált, amely utólagosan számos, egészen különböző lényeket feltételez. Kétségtelen: titokzatos világot alkotnak. Nem definiálhatók. Semmilyen módon nem tudjuk birtokba venni őket. Bárhol kerülnek elő a Bibliában, gondolkodásunk és képzeletünk határait érezzük, de fogalmaink határait is. Sajátosan lebegnek. Jönnek és mennek. Semmilyen képbe nem szoríthatók bele. De amíg ember él a földön, a csodálatos, mennyei élményt mindig így fogjuk kifejezni: „Olyan volt, mintha angyal érkezett volna meg”. Vagy: „Egy angyal ment át a termen”. Vagy a szólás szerint: „Látja az angyalkáját”, azaz az álmában mosolyog a kisgyerek. Ha egy nő kiemelkedik a szépségével, azt mondjuk rá: „Olyan szép, mint egy angyal”.

Az angyal a képzeletben szárnyat kap, amely mondhatni az uniformisa. A lebegő, szárnyas angyalok alakjával először a negyedik századi ábrázolásokon találkozunk. Az egyik legfurcsább dolog bennük, hogy általában ruha van rajtuk, ami egyáltalán nem illik hozzájuk. A ruha színe pedig Jézus feltámadásának történetében: „ az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó” (Mt 28,3). A 16. század énekei és a 20. század börtönlevelei ugyanazzal az egyszerűséggel és ugyanazzal a csöndes bizonysággal szólnak az őrzőangyalokról, akikről sokunknak megvannak a személyes történetei. Az őrzőangyalok a talizmánokhoz képest sokkal modernebb, sokkal szellemibb elképzelésnek felelnek meg. „Az angyalok egyrészt láthatatlanok, másrészt közöttünk élnek, álruhában – írja Müller Péter. – Ezzel egy idő óta komolyan számolni kell. Nem tudod, ki a gyereked, a barátod vagy az idegen, aki leül melléd a villamoson. Lehet, hogy angyal.” Az őrzőangyalok segíthetik a jámbort élete sorsfordulói közben, de csak akkor, ha a jámbor – az angyalhoz hasonlóan – felelősséget érez a tetteiért. Dosztojevszkij gyönyörű mondata simul ide: „Élj úgy, hogy az angyalok visszatapsoljanak!” Azt a kertet, amelyből az első emberpárt kivezették, angyal őrzi, tüzes karddal. Ez a kard azok miatt is van, akik a parancsokat kiadják, és akik egy gombnyomással működésbe hozzák a fegyverek mechanizmusát. Ha Matthias Grünewald festményeire gondolunk, éneklő és muzsikáló angyalok jelennek meg. „A művészet az angyalok összeesküvése a világ feje fölött” – vallotta Ottlik Géza.

Nem az a legfontosabb, hogy elhisszük-e vagy sem az angyalok bibliai történeteit, hanem az, hogy hallgatólagosan felszólítanak bennünket, legyünk készek a Teremtő üzeneteinek fogadására. A Teremtő dolga, hogyan jutnak el ezek az üzenetek hozzánk. Az angyalok kódjait nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert mi emberek itt a földön, vándorlásunk során és otthonunkban nem vagyunk egyedül. Az angyalok ugyanis az üzenetekkel így, vagy úgy, felkeresnek minket. Paulo Coelho is megerősít bennünket ebbéli hitünkben: „Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek angyalok, elég, ha szüksége van rájuk. És akkor megmutatkoznak és ragyognak, mint a hajnal első fényei.”