Vélemény és vita

Remake

Nézegetem az április 22-én kezdődő 5. Magyar Filmhét programját – mint egykori filmkritikus és a nagy hagyományú, kiváló magyar dokumentarista iskola régi tisztelője, különös figyelemmel a dokumentumfilmek választékát

A sok izgalmasnak ígérkező alkotás között aztán olvasok egyről – és a döbbenettől már nem is igen tudom tovább olvasni a programot. „Gyilkosság a Hermina úton – (…) történelmi dokumentumfilm, amely narrátor elbeszélésével, eredeti helyszíneken, korabeli fotók, újságcímlapok, archív felvételek, szakértői magyarázatok, valamint dramatikus jelenetek segítségével mutatja be Tisza István egyéniségét, politikáját és végzetét.” Rendező: Pajer Róbert.

Két és fél éve sincs, 2016 végén volt a bemutatója Zsigmond Dezső Herminamező árnyai című filmjének. Ugyanerről.

A remake („újracsinálás”, „újrakészítés”) alatt általában egy korábban készült film (vagy egyéb alkotás) felújítását, újragondolását, esetleg adaptációját értjük. Mást nem. Íme, a remake magyar módra, mondhatnánk, és nézhetnénk fölfelé. A plafonra vagy az égre. De nem szakad le egyik sem.

Nem kell pénzügyi szakembernek lenni ahhoz, hogy az ember fogalmat alkothasson egy olyan történelmi dokumentumfilm költségeiről, amelyben játékfilmes elemek is vannak (színészekkel), szakértők, archív felvételek… Egyik sem olcsó, nem beszélve magáról a forgatásról. (A több mint hányatott sorsú és jelenű Hermina úti Róheim-villába sem éppen egyszerű bejutni, Zsigmond Dezső és Csere Péter, a Herminamező árnyaiban is közreműködő, a Tisza-gyilkosságról kiváló könyvet író szerzők mesélhetnének minderről.)

A régi, a mostanihoz nem is hasonlítható, legendás Élet és Irodalomban volt valaha egy vita boldog emlékezetű Mezei András kollégánk cikke nyomán. Ez volt a címe: Ilyen gazdagok vagyunk? Ezek szerint igen. Legalábbis filmgyártásban, ma és itt, a magyarok országában.

Hogy hány, máig fehér foltnak számító, izgalmas, feldolgozás után ordító históriai téma, igazi filmes – dokumentumfilmes! – csemegének számító „ziccer” akad körülöttünk, tekintsünk szét szinte bármerre a közelebbi és távolabbi magyar múlt zivataros terepein – felsorolni sem igen lehet. Erre mindezek helyett: remake. Magyar módra. (Pajer Róbertnek egyébként szerepel még egy filmje az 5. Magyar Filmhéten.)

Szegény jó Mezei András írta egykoron az említett vita kapcsán az irányítás és a szervezés felelősségéről: „Minden emberi pszichikum legsajátja: jólesik jól csinálni valamit. Így van az egyén és így van a nemzet. Mert nemcsak a zsebünk éhes. A jól szervezettség személyes biztonságérzetünket is növeli.”

Akkor – ha jól emlékszem – 1978-at írtak.

Kapcsolódó írásaink

Rab Irén

Rab Irén

Beethoven, az afronémet

ĀÖnfeladás, ahogy a németek az eltúlzott tolerancia jegyében felszámolják identitásukat

Sárdi Krisztina

Sárdi Krisztina

Fluctuat nec mergitur

ĀValahányszor visszavágyom Párizsba, a kedvenc helyeim mellett elsősorban a Notre-Dame hiányzik

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom