Vélemény és vita

Nárcisz

A Dunakanyar településein, Szentendrén túl, Visegrád felé, a tavasz hírnökeként nárciszt árulnak az autóút szélén

A nárcisz enyhe illatú, gyenge szálacska, de kétféle sárga színe rabul ejti a tekintetet. Mintha üdvözölné a tavaszt, és figyelmeztetne: egyesítsük erőinket, mert minden változik, alakul ezekben a hetekben. Márai Sándor írja: „Nem hat át téged is, tested és lelked, nem alakít, nem öl és épít benned valamit? Élj nagy figyelemmel tavasszal.” Ezt üzeni a sárga nárcisz is az út porában tündökölve. Az asztalomra pillantva: tisztítja a szememet.

A drámaköltők királya, Shakespeare rajongott a tavaszi virágokért. A falu szülötte volt, de hajlama is rokonságban állt a vidéki emberek életfelfogásával. Warwickshire-t nem feledhette sosem. Megszámlálhatatlan sok részlet bizonyítja, mennyire ismerte a virágokat. Idilli jelenetei, színes természetleírásai, az évszakok változásainak csodái mind-mind arra vallanak: rokonságban állt a kertekkel (Stratford-upon-Avonban és Londonban is), a vadon növő vagy termesztett növényekkel. Szülei földműves családból származtak, akik Stratford-upon-Avontól néhány mérföldre laktak, attól a szülő-, illetve mezővárostól, amely Anglia szívének csücskében található.

Északon erdők, fák, délen nyitott mezők; ebben a környezetben nőtt fel Shakespeare, s bár elhagyta a szülőföldet, hogy nevet szerezzen magának, sohasem maradt hűtlen ahhoz a vidékhez, ahol nevelkedett. Ide vonult vissza később, hogy élvezze gyümölcsösét és kertjét. Növényismerete nem hasonlítható a botanikus vagy a kertész virágismeretéhez, inkább annak a falusi embernek a látásmódjához, akinek kitűnő érzéke van az illatok, formák és színek iránt. Mi több, képes volt arra, hogy különböző tulajdonságokkal ruházza fel a virágokat és az emberi élettel hozza párhuzamba őket. Műveinek nem kevesebb, mint huszonkilenc jelenete (képe) kertben vagy gyümölcsösben játszódik. Különösen kedvelte a tavaszelő virágait, melyek az évszak hírnökei. Ugyanakkor szerette a buja, lonc borította kertet is. A virágágyak pompáját szintúgy megörökítette napfelkeltekor, mint holdfényben, a rózsák, kerti szegfűk, körömvirágok, haranglábak stb. színgazdagságát és illatát. Ismerte a növények gyógyító vagy mérgező hatását, a metszés és az oltás művészetét. Senki sem tudta a Tudor korabeli kertek légkörét és karakterét olyan költői érzékekkel és biztonsággal ábrázolni, mint Shakespeare. Egyetlen drámaíró se hagyott olyan gazdag virágköltészetet örökül, mint ő. Természetesen a sárga nárcisszal is érzékelteti a tavasz frissességét, az élet élvezetét és a fiatalság örömét: „Hogyha a nárcisz, a sárga virág kél, / Áj, a leányka a völgyre kijő, / Vér pirosul, szökik a halovány tél, / Ez csak a kellemes-édes idő.” (Téli rege, IV, 3. Kosztolányi Dezső ford.)

A drámaköltő születésnapja április 23-án van, egy nappal Szent György napja előtt. Lehet-e csodálkozni azon, hogy aki ekkor született, annyira szerette a virágokat? S köztük a tavasziakat… Kosztolányi Dezső még úgy jellemezte az asztalán található hóvirágot: „Minta, érték nélkül.” Magyarán: a reggeli fagy még nem engedi a kertek alá a tavaszt, de a nárcisz megjelenése már azt jelzi: a korona a tavasz fején van, ahonnan senki és semmi le nem ütheti.

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Rózsakedv és acélerő

ĀEzek a sorok már a nyomdában voltak, amikor hazafelé vettem az utam az extravagáns épületből, ahol lelkes hallgatóság előtt programot hirdetett az országot kormányzó politikai pártszövetség

Faggyas Sándor

Faggyas Sándor

Európa az európaiaké

ĀA címben megfogalmazott állítás első pillantásra épp olyan evidensnek látszik, mint az a mondás, hogy Amerika az amerikaiaké

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom