Semjén Zsolt: Érdemes és büszkeség ehhez a nemzethez tartozni!

A történelmi példák szerinte mind ezt mutatják. Szent István idejében a szuverén magyar állam létrehozása és a kereszténység felvétele volt a feladat, 1848-ban a haza és haladás jelszava tükrözte a nemzeti függetlenség kivívásának és a polgári átalakulásnak a szükségességét. 1956-ban pedig az ország szuverenitásának visszaszerzése és a kommunista diktatúra felszámolása volt a cél. Bár mind a szabadságharcot, mind a forradalmat leverte az aktuális hatalom, Semjén szerint mégis történelmi távlatból nézve győztünk. „Hol van ma a Szovjetunió? A történelem szemétdombján” – mondta, kiemelve, hogy a magyar megmaradás szempontjából 1848 és 1956 sem tekinthető vereségnek, mert értékeik és üzenetük ma is él; ezek hozzáadtak valamit a nemzet megtartó erejéhez.

A díjátadón a miniszterelnök-helyettes arra is rámutatott, hogy a kitüntetések történelmileg mély gyökerekből táplálkoznak. A társadalmak minden korban szükségét érezték annak, hogy a rendkívüli teljesítményeket látható módon is elismerjék. A római korban külön szalagokat viseltek a hősök, a görögök babérkoszorúval jutalmazták a kiválóságot, a modern államok pedig kitüntetésekkel fejezik ki megbecsülésüket. Magyarországon az állami érdemrend hagyománya 1848-ra nyúlik vissza, és a két világháború közötti időszakban Bethlen István és Klebelsberg Kuno is ennek szellemében formálta az érdemrendeket. Az 1990-es rendszerváltozás után Antall József tudatosan tért vissza ehhez a hagyományhoz, elvetve a szocialista korszak kitüntetési rendszerét.

Semjén szerint egy kitüntetés több mint egyéni elismerés. Azok a kiválóságok, akiket ma díjaznak, nemcsak a múlt nagy alakjaihoz hasonlíthatók, hanem a jelen közösségének büszkeségei is. „Ahhoz, hogy egy nemzet meg tudjon maradni, az kell, hogy a tagjaiban benne éljen az a tudat, hogy érdemes és büszkeség ehhez a nemzethez tartozni” – hangsúlyozta.

A miniszterelnök-helyettes hozzátette: a valódi teljesítmények nem protokolláris természetűek, hanem időtálló értékek.