A déjà vu-t mindenki ismeri, de Jamais vu-t is?

Az ismerősség érzése helyett furcsa elidegenedés érzése van attól, amit nagyon jól ismerünk. Ebben az esetben egy jamais vu néven emlegetett helyzetről beszélünk. Ez a jelenség továbbra is az emberi elme egyik legérdekesebb, bár még mindig kevéssé feltárt jelensége.

Amikor a valóság elveszíti értelmét

A Jamais vu, ami franciául azt jelenti, hogy "soha nem látott", egy olyan állapot, amelyben a környezet jól ismert elemei hirtelen idegenné válnak. Ez nem memóriavesztés, mert a jelenséget átélő személy tökéletesen tudja, hogy valami ismerősre néz, ugyanakkor erős furcsaságot érez. A gyakorlatban ez így nézhet ki: hirtelen kételkedni kezdünk egy olyan szó helyesírásában, amelyet mindig is ismertünk. Vagy ránézünk egy szeretett személy arcára, és természetellenesnek tűnik, mintha egy idegené lenne. Évekig a jamais vu-t túl megfoghatatlannak tartották a laboratóriumi vizsgálatokhoz. Hogyan lehet igény szerint idegen érzéseket kiváltani? A válasz meglepően egyszerűnek bizonyult. Akira O'Connor és Christopher Moulin kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy írják át ugyanazokat a szavakat többször.

Az eredmények megdöbbentőek voltak: az alanyok körülbelül 70% -a abbahagyta a jamais vu miatt körülbelül egy perc gépelés után. A "the" szó esetében az emberek 55% -a tapasztalta ezt a jelenséget 27 ismétlés után. A résztvevők reakciói rendkívül szuggesztívek voltak. Egyikük így számolt be: "Úgy tűnt, hogy elvesztettem az uralmat a kezem felett... Nem tűnik helyesnek, szinte úgy tűnik, mintha egyáltalán nem is lenne szó, de valaki becsapott, hogy így gondoljam." Ehhez a kutatáshoz a kutatók megkapták az Ig Nobel irodalmi díjat. Érdekes módon akaratlanul is megismételték az 1907-es kísérleteket, amikor Margaret Floy Washburn a szavak "asszociatív erejének elvesztését" tanulmányozta.

Miért van szüksége agyunknak ilyen megtévesztésre?

Kiderült, hogy a jamais vu védekező mechanizmus lehet. A kutatók azt sugallják, hogy "valóságellenőrzőként" működik, segítve a kognitív rugalmasság fenntartását. Ez annak a jele, hogy valami túl automatikussá vált, és figyelmet igényel. Neurológiai szempontból az agy halántéklebenye kulcsszerepet játszik. Az ezen a területen epilepsziában szenvedő betegek és a migrénes aurát tapasztaló emberek nagyobb valószínűséggel számolnak be jamais vu epizódokról. Érdemes megjegyezni, hogy ez a jelenség gyakrabban érinti a fiatalokat, mint az idősebbeket. Az egészséges öregedés folyamatában mind a jamais vu, mind a déjà vu előfordulása ritkábbá válik.

A látszattal ellentétben a jamais vu megtapasztalásának képessége a hatékony elme jele lehet. Csakúgy, mint a felejtésnél, néha mindenki elfelejt valamit, ami nem jelenti azonnal az Alzheimer-kórt -írja a focus.pl.

Csak akkor válik problémává, ha a jelenség nagyon gyakran fordul elő, más aggasztó tünetekkel jár, vagy jelentősen akadályozza a mindennapi működést. A legtöbb esetben ez egyszerűen az agyunk működésének érdekes megnyilvánulása. A Jamais vu emlékeztet bennünket arra, hogy milyen összetett a valóság érzékelése. Agyunk folyamatosan egyensúlyoz az automatizmus és a tudatos figyelem között. Ez a jelenség, bár néha zavaró, tudatunk kifinomult mechanizmusairól tanúskodikál. Tehát talán érdemes értékelni azokat a pillanatokat, amikor elménk úgy dönt, hogy igazolja azt, ami nyilvánvalónak tűnik?