Tudomány

A világ legnagyobb majma több mint 800 egyedből álló "hordákban" kóborol az erdőben

A páviánokkal rokonságban álló faj az emberszabásúak után a legnagyobb termetű majom

A gaboni Lopé Nemzeti Park rossz erdőjébe menve, több mint 800 főemlősből álló csapat veheti körül magát.

A világ legnagyobb majma több mint 800 egyedből álló "hordákban" kóborol az erdőben
Mandrillus sphinx
Fotó: NorthFoto

A közép-afrikai esőerdőkben őshonos mandrillok (Mandrillus sphinx) a világ legnagyobb majmai. Lehet, hogy összetévesztik őket a majmokkal, mert nyilvánvalóan nincs farkuk (a legegyszerűbb módja annak, hogy megkülönböztessük a majmot a majomtól, ha megnézzük, van-e farka), de a mandrillok óvilági majmok, és valójában tömzsi kis farkuk van. Meglehetősen szélsőséges szexuális dimorfizmust is mutatnak, ami azt jelenti, hogy a hímek nagyon különböznek a nőstényektől.

Nem nehéz észrevenni a különbséget. A hímek arcát meglehetősen drámai kék, piros és sárga szín borítja (ha Oroszlánkirály rajongó vagy, akkor igen, ez valóban Rafiki faja). Nemcsak hatalmasak, de az Africa Geographic jelentése szerint a főemlősfajok legnagyobb ismert csoportjaiban összpontosulnak.

A mandrill hímek tátongó szájukkal és hatalmas fogaikkal is kiemelkednek a nőstények közül. A legnagyobb csikorgatójuk több mint 5 centiméter (2 hüvelyk) hosszú lehet (és amikor baba mandrillek készítéséről van szó, a fogméret a legfontosabb). Tehát ez a lenyűgöző fogászat azt jelenti, hogy falánk húsevők? Nem igazán.

A faj mindenevő, a gyümölcsöktől kezdve a gombákon és rovarokon át a kis hüllőkig szinte mindent elfogyaszt, de ritkább esetben akár nagyobb emlősöket is elejthet.

A mandrillek egyik érdekessége, hogy ha fenyegetve érzik magukat vagy ha erőforrásokért és párért versenyeznek, hajlamosak fajtársaikat és más állatokat is megtámadni. A hímek akár 50 kilogrammosak is lehetnek, méretük miatt eleve komoly sérüléseket tudnak okozni, de a kisebb csapatokat alkotó a nőstények is veszélyesek.

Ugyan a faj alapvetően kerül minket, bizonyos körülmények között potenciálisan komoly fenyegetést jelenthetnek egyedei egy-egy magányos emberre.

A mandrillek agresszivitását jól szemlélteti egy 2006-os tanulmány, amely egy pórul járt hímről szólt: az egyed egy vetélytárssal való küzdelem után mozgásképtelenné vált, majd egy csapat nőstény is megtámadta. Érdekes módon, amikor egy másik hím is megpróbált bekapcsolódni, a nőstények elűzték, ami azt jelzi, hogy csoportjaik képesek távol tartani a nem kívánt hímeket.

Kapcsolódó írásaink