Tudomány
A Bermuda-háromszögről szóló igazság ijesztőbb mint a legenda
Az óceán, amely évszázadokig hazudott
A legenda szerint a hajók és repülőgépek eltűnnek, az iránytűket összezavarodnak és „az űr anomáliái” jelennek meg. Ezt a területet Bermuda-háromszögnek hívták – és a huszadik század egyik legtöbbet vitatott jelenségévé vált.
De tényleg történik ott valami, ami túlmutat a tudományon? A modern kutatások szerint a válasz sokkal prózaibb, mint a rejtélyek rajongói szeretnék.
Hogyan született a legenda
Először Kolumbusz Kristóf jegyezett fel furcsa dolgokat ezen a területen. Naplójában az „iránytű táncoló tűjéről” és az „égből hulló fényekről” írt. Azóta a régiót veszélyesnek tartják a navigálásra.
De a Bermuda-háromszög csak 1964-ben szerzett világhírnevet, amikor Vincent Gaddis amerikai író cikket tett közzé a „19-es járat” titokzatos eltűnéséről – egy katonai repülőgép-csoportról, amely Florida partjainál eltűnt a gyakorlatok során.
„Azt mondani, hogy jó néhány hajó és repülőgép eltűnt ott, olyan, mintha azt mondanánk, hogy sok baleset történik a New Jersey-i autópályán” – mondta John Reilly, a Haditengerészeti Alapítvány történésze.
Azóta több tucat hipotetikus magyarázat látott napvilágot, az idegen víz alatti bázisoktól az óriás tintahalakig. A természeteseket kivéve azonban egyetlen változat sem kapott tudományos megerősítést.
19-es járat: Legendás gyakorlórepülés
1945. december 5-én öt TBM Avenger torpedóbombázó szállt fel a floridai Fort Lauderdale-ből egy rutin kiképzési küldetésre. A csoportot egy oktató, Charles Taylor hadnagy vezette. Egy órával később iránytű meghibásodásáról és tájékozódási zavarokról számolt be. A rádiókommunikáció megszakadt, az időjárás romlott, és az üzemanyag-készletek kifogytak. Hamarosan a gépek eltűntek a radarról.
Sem akkor, sem később nem találták meg őket, bár a keresési művelet az egyik legnagyobb volt az amerikai haditengerészet történetében. Sőt, ugyanazon a napon a PBM Mariner mentőhajó is eltűnt 13 fős legénységgel – feltehetően üzemanyag-robbanás miatt.
A vizsgálat eredménye: emberi hiba, amelyet az időjárási viszonyok és a navigációs nehézségek felerősítenek. A tömegtudatban azonban a tragédia „eltűnéssé vált a Bermuda-háromszögben”.
Földrajz és természeti tényezők
A modern oceanográfia azt mutatja, hogy a Bermuda-háromszög nem misztikus hely, hanem különleges éghajlati és hidrológiai adottságokkal rendelkező zóna.
Az Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légköri Hivatala (NOAA) szerint ebben a régióban a legtöbb baleset az időjárásnak, a mérnöki hibáknak vagy a hajók túlterhelésének tulajdonítható.
Mélységek és áramlatok
A Bermuda-háromszög egy olyan területet foglal magában, ahol az óceán eléri a 8,000 méter mélységet. Itt az aláramlatok és a turbulencia olyan erős, hogy a hajóroncsok azonnal eltűnhetnek a felszínről.
Az oceanográfusok megjegyzik, hogy a régió alja összetett, éles szélekkel és sok víz alatti barlanggal. Itt még modern berendezéssel is nehéz elsüllyedt tárgyakat találni.
Ezenkívül a Golf-áramlat, az óceánban lévő „folyó”, amely meleg vizet szállít a Mexikói-öbölből, áthalad a háromszögön. Ez a folyamat képes hirtelen nyomáseséseket és tornádókat okozni a tenger felett.
„Ha az áramon kívül 2,5 méteres hullám van, akkor belül elérheti a hatot. Ez elégségesen képes megsemmisíteni egy kis repülőgépet ” – mondta Dave Feith, a NOAA előrejelzője.
Miért él tovább a mítosz?
A több tucat tudományos cáfolata ellenére a Bermuda-háromszög mítosza továbbra is inspirálja az írókat, filmeseket és anomáliák szószólóit. Az ok egyszerű – a földrajz, az időjárási kockázatok és a tragikus egybeesések kombinációja tökéletes anyagot teremt a legendákhoz.
Ezenkívül ez a régió ősidők óta forgalmas kereskedelmi útvonal: Európából a Karib-térségbe hajók haladtak át rajta. Minél nagyobb a mozgás, annál magasabb a katasztrófastatisztika.
És mi van, ha ez nem miszticizmus, hanem tudomány
A modern tengeri kockázati modellek azt mutatják, hogy a Bermuda-háromszögben az incidensek sűrűsége nem magasabb, mint más, aktív hajózású területeken. Összehasonlításképpen: a Dél-kínai-tengeren évente 3-szor több incidens történik, de ezek nem keltenek misztikus érdeklődést.
A tudósok ezt a jelenséget a kognitív torzítás példájának nevezik – amikor az emberek figyelme a véletlenekre összpontosul, nem pedig a statisztikákra.
