Végre megtudjuk, miért élnek tovább a nők, mint a férfiak

A Science Advances-ben megjelent átfogó tanulmány több mint 1,176 madár- és emlősfaj élettartamát elemezte, hogy feltárja az öregedés nemi különbségeinek evolúciós eredetét.

A Johanna Stark által vezetett nemzetközi kutatócsoport az eddigi legátfogóbb elemzést végezte el az emlősök és madarak élettartamának nemi különbségeiről. Eredményeik új betekintést nyújtanak a biológia egyik régóta fennálló rejtvényébe: miért öregednek a hímek és a nőstények eltérően a fajok között. A tanulmány feltárja, hogy az emlősfajok 72 százalékában a nőstények átlagosan 12-13 százalékkal élnek tovább, mint a hímek, míg a madaraknál a minta megfordul, a hímek a fajok 68 százalékában körülbelül 5 százalékkal élik túl a nőstényeket.

A nemi kromoszómák evolúciós nyomokat tartalmaznak

A kutatás erősen alátámasztja a heterogametikus nemi hipotézist, amely azt sugallja, hogy a különböző nemi kromoszómák túlélési költségekkel járnak. Az emlősökben a nőstények két X kromoszómával rendelkeznek, amelyek védő tartalékot nyújtanak a káros mutációk ellen, míg a hímeknek csak egy X és egy Y kromoszómájuk van. Úgy tűnik, hogy ez a genetikai különbség jelentős túlélési előnyt biztosít a nőstények számára az emlősfajok között.

Ezzel szemben a madaraknál a nemi kromoszómarendszer fordított: a nőstények a Z és W kromoszómákkal rendelkező heterogametikus nem, míg a hímek két Z kromoszómával rendelkeznek. Ez a megfordítás tökéletesen megmagyarázza, hogy a hím madarak miért élnek tovább, mint a nőstények, meggyőző bizonyítékot szolgáltatva a hosszú élettartam különbségeinek kromoszóma-elméletére. A kutatók azonban figyelemre méltó kivételeket találtak, amelyek további evolúciós tényezőkre utaltak.

A csapat tagja, Fernando Colchero megjegyezte az adatok figyelemre méltó eltéréseit, és kijelentette, hogy "egyes fajok a várt mintázat ellenkezőjét mutatták". Például sok ragadozó madárnál a nőstények nagyobbak és hosszabb életűek, mint a hímek, ami arra utal, hogy a nemi kromoszómák csak egy részét képezik a hosszú élettartam különbségei mögött meghúzódó evolúciós történetnek.

A szexuális szelekció alakítja a túlélési stratégiákat

A kromoszómakülönbségeken túl a tanulmány feltárta, hogy a párzási rendszerek és a szexuális szelekció döntő szerepet játszanak a nemek közötti élettartam-különbségek meghatározásában. Az intenzív hímversengéssel rendelkező poligám emlősökben – például páviánokban, gorillákban és csimpánzokban – a hímek általában korábban pusztulnak el, mint a nőstények a versengő viselkedés költségei miatt.

A szexuális szelekció révén a hímek olyan feltűnő tulajdonságokat fejlesztenek ki, mint a színes tollazat, a fegyverek vagy a nagy testméret a szaporodási siker növelése érdekében, de ezeknek a tulajdonságoknak túlélési ára van. Az ezekbe a versenyelőnyökbe fektetett energia kevesebb erőforrást hagy rendelkezésre a hosszú távú túléléshez és fenntartáshoz. Ez a minta megmagyarázza, hogy a különbségek miért voltak a legkisebbek a monogám fajoknál, míg a poligámia és a kifejezett méretkülönbségek kifejezettebb női előnyökkel jártak.

Szülői befektetés és modern következmények

A kutatás bizonyítékot tárt fel arra is, hogy az utódgondozásba többet fektető szex általában tovább él. Az emlősöknél ez jellemzően a nőstény, és a hosszú életű fajoknál, például a főemlősöknél, ez egyértelmű evolúciós előnyt jelent. Azok a nőstények, akik túlélik, amíg utódaik el nem érik az ivarérettséget, hatékonyabban járulnak hozzá genetikai vonaluk folytatásához.

Érdekes módon, amikor a kutatók az állatkerti populációkat vizsgálták - ahol a környezeti terhelés, például a ragadozók és a betegségek minimálisra csökkentek -, az élettartam-különbségek továbbra is fennálltak, de gyakran csökkentek. Ez tükrözi az emberi állapotot, ahol az orvostudomány és az életkörülmények fejlődése csökkentette, de nem szüntette meg a férfiak és nők közötti hosszú élettartam közötti szakadékot. Az eredmények azt sugallják, hogy ezek a különbségek nem pusztán a környezet termékei, hanem alapvetően beágyazódnak evolúciós történelmünkbe.

A tanulmány következményei túlmutatnak a tudományos érdeklődésen, és olyan betekintést nyújtanak, amely tájékoztathatja az orvosi kutatást és az egészségügyi stratégiákat. Az öregedés nemi különbségeinek evolúciós alapjainak megértése segíthet célzottabb megközelítések kidolgozásában mindkét nem egészséges élettartamának meghosszabbítására, miközben felismerjük, hogy egyes különbségek biológiai örökségünk szerves részét képezhetik.

Ahogy Nicole Riddle társszerző kifejtette, a szexuális szelekció által előnyben részesített tulajdonságokkal kapcsolatos költségek azt jelentik, hogy az egyéneknek kevesebb erőforrásuk áll rendelkezésre saját hosszú távú túlélésükbe. Úgy tűnik, hogy ez az evolúciós kompromisszum a szaporodás és a hosszú élettartam között alapvető elvnek tűnik, amely szabályozza az élettartam-különbségeket a fajok között, az ősi emberektől a modern populációkig.