A megérzések valóban léteznek

A neurológusok és a parapsychológusok egyre meggyőzőbb érveket hoznak fel az úgynevezett előérzet létezésére vonatkozóan. Felfedezéseik alapvetően megváltoztathatják a tudat és az idő természetéről alkotott elképzeléseinket.

Úttörő kutatás EEG segítségével. Az agy reagál a jövőbeli eseményekre

Az 1990-es évek közepén Dean Radin, a Nevadai Egyetem kutatója egy máig is vitatott agyi aktivitásmérő kísérletet végzett. A tanulmány rendkívüli eredményt hozott: a résztvevők agya öt másodperccel azelőtt reagált a negatív képekre, hogy azok megjelentek a képernyőn. A résztvevők véletlenszerűen kiválasztott, különböző érzelmi tartalmú képeket néztek. Amikor egy negatív kép megjelenése előtt állt, az agyi aktivitás még a megjelenés előtt hirtelen megnőtt. Pozitív képek esetén a reakció sokkal gyengébb volt. Röviden: amikor a résztvevők pozitív képet várták, nagyon gyengén reagáltak, de az agyi aktivitásuk hirtelen megnőtt, amikor negatív képet várták.

Fontos, hogy Radin eredményeit független kutatók több tucatszor megismételték. Minden alkalommal az eredmények statisztikailag szignifikánsak voltak, ami a tudományos módszertanban kizárja a véletlen lehetőségét. 1995-ben a CIA nyilvánosságra hozta saját előrejelzési elemzéseit. Az ügynökség független statisztikusokat bízott meg az eredmények ellenőrzésével. Ők megerősítették azok megbízhatóságát. Ez azt mutatja, hogy az érdeklődés e jelenség iránt túlmutat az akadémiai körökön. Julia Mossbridge, a Centre for the Future Mind munkatársa gyermekkora óta tapasztal előrejelző álmokat. Ahelyett, hogy figyelmen kívül hagyta volna őket, úgy döntött, hogy tudományosan tanulmányozza őket. Felfedezései megkérdőjelezik az idő hagyományos értelmezését.

Nem értjük, hogyan működik az idő. Még a fizikusok is beismerik, hogy valójában nem tudják, hogyan működik. Abba a gondolkodásmódba vagyunk bezárva, hogy ha valaki tudós, akkor lineárisan gondolkodik az időről, de vajon valóban lineáris-e? – ismeri el Mossbridge

Radin még tovább megy elméletében. Szerinte a kvantummechanikában az idő nem feltétlenül a fizikai valóság eleme. A tudat képes „túllépni” a szokásos időbeli tapasztalatokon, és információkat fogadni a jövőből. Ez a forradalmi nézőpont arra utal, hogy mindennapi időérzékelésünk, mint egyirányú folytonosság, illúzió lehet. A tudatosság sokkal komplexebb módon működik, mint korábban feltételezték.

A kvantum-összefonódás mint magyarázat. „Emlék a jövőből”

Mossbridge rámutat a tudományos közösség előre látás elfogadásának pszichológiai akadályaira. A szkepticizmus nagy része egy alapvető félelemből fakad: az ismeretlentől való félelem, vagy attól, hogy a valóság nem az, aminek látszik. A kutató úgy véli, hogy a legtöbb ember rendelkezik valamilyen szintű előre látási képességgel, de a társadalom gyakran téveszmének tekinti ezt. Ez a kulturális hozzáállás gátolja a jelenség további kutatását. Jon Taylor a Contact with the Future: The Astonishing Power of Intuition and Precognition (Kapcsolat a jövővel: az intuíció és az előre látás elképesztő ereje) című könyvében egy érdekes elméletet mutat be. Az előérzet magában foglalhatja a „jövőbeli emlékek” visszahívását, amikor az információ a jövőbeli agyi állapotból a jelenbe kerül átvitelre.

Taylor David Bohm kvantummechanikai értelmezésére támaszkodik, amely szerint összefüggés van az agy jelenbeli és jövőbeli állapota között. Bohm elméletét, amelyet a fizikusok sokáig figyelmen kívül hagytak, ma több laboratóriumban is új érdeklődés övezi. Az egyik legérdekesebb hipotézis a kvantum-összefonódással kapcsolatos. Radin elmagyarázza, hogy az agy a jövőben összefonódhat önmagával. A kvantum-összefonódás nem korlátozódik a térben elválasztott tárgyakra. Ehelyett összekapcsolhatja az időben elválasztott állapotokat is. Ez magyarázhatja olyan gyakori jelenségeket, mint a déjà vu vagy a hirtelen inspiráció. Az előre látás gyakran álmokban vagy intuitív érzésekben nyilvánul meg, amelyeket a hagyományos tudomány nehezen tud megmagyarázni. Az előre látás kutatása új perspektívákat nyit meg a tudat és az idő természetének megértésében. Bár sok kérdés még megválaszolatlan, egyre több statisztikai bizonyíték utal arra, hogy a jövő előrejelzése reálisabb lehet, mint korábban gondoltuk - írja a focus.pl.