A régészek legújabb felfedezése átírja Amerika történelmét

2025 júliusában Dr. Ruth Shady perui régész felfedte Peñicót, Peru ősi caral civilizációjának 3800 éves városát. Az újonnan feltárt helyszínen 18 építményt találtak, köztük ünnepi templomokat és lakóépületeket. A legfontosabb, hogy új bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a caral nép háború nélkül alkalmazkodott a klímakatasztrófához – ez egy olyan túlélési stratégia, amely ma is ugyanolyan rendkívülinek tűnik, mint amilyen évezredekkel ezelőtt lehetett.

„Peñico folytatja a Caral civilizáció konfliktusok nélküli életről alkotott elképzelését” – mondta Shady, aki három évtizede vezeti a völgyben folytatott kutatásokat.

Jóval az aztékok, maják vagy inkák előtt Peru száraz partvidéke adott otthont a caraloknak, a világ egyik legősibb és legbékésebb társadalmának. Fő településük, Caral-Supe – amelyet Amerika civilizációjának bölcsőjének tartanak, és 2009 óta az UNESCO világörökségi listáján szerepel – 5000 évvel ezelőtt virágzott, párhuzamosan a világ másik felén található Mezopotámia és Egyiptom legkorábbi városi központjaival. „Caralt Kr. e. 3000-től Kr. e. 1800-ig lakták” – magyarázza Shady.

De óvilági társaival ellentétben Caralnak nem voltak védőfalai, és a kutatók nem találtak bizonyítékot fegyverekre. Amikor Shady 1994-ben elkezdte az ásatásokat, egy kereskedelemre, zenére, rituálékra és konszenzusra épülő társadalmat fedezett fel.

Shady megállapításai szerint körülbelül 3000 ember élt Caralban, valamint számos kisebb közeli faluban. A Supe-völgy stratégiai elhelyezkedése összekötötte a csendes-óceáni partvidéket a termékeny Andok-völgyekkel és a távoli Amazonasszal, ami kulturális és kereskedelmi csere hálózatot hozott létre. A caral nép gyapotot, édesburgonyát, tököt, gyümölcsöt és chilipaprikát termesztett, ásványi anyagokat szerezve a hegyekből, valamint mókusmajmokat és arákat háziállatként az Amazonasból. A part mentén kagylókat, tengeri moszatot és halat gyűjtöttek.

„Kulturális kapcsolatokat ápoltak a dzsungel, a hegyek és egészen Ecuadorig és Bolíviáig terjedő nagy távolságok népeivel, de mindig békésen” – mondta Shady. Ezzel szemben az aztékok, maják és inkák militarista államok voltak, amelyek gyakran hosszú hadjáratokat folytattak a szomszédos csoportok ellen.

Társadalmi sikerei ellenére Caral komoly kihívással nézett szembe: az éghajlattal. Körülbelül 4000 évvel ezelőtt egy 130 éves aszály – egy szélesebb körű globális változás részeként, amely Mezopotámiát, Egyiptomot és Kínát is megrengette – terméskieséshez és éhínséghez vezetett. Caral monumentális tereit és piramisait a sivatag pusztította el.

„A klímaváltozás válságot okozott Caralban” – mondja Shady. „A folyók és a mezők kiszáradtak. El kellett hagyniuk a városi központokat, ami Mezopotámiában is megtörtént”.

Shady csapata évekig azt az elméletet vallotta, hogy az éhező túlélők teljes mértékben a partra menekültek, ahol kagylókat és halakat gyűjthettek. A szomszédos Huaura-völgyben található Vichama-i ásatások alátámasztani látszottak ezt az elképzelést.

Caraltól felfelé, 600 méterrel a tengerszint felett, mindössze 10 km-re Caral-Supe-tól épült Peñico jól mutatja, hogyan alkalmazkodtak egyes caral népek a gleccserek táplálta vízforrásokhoz közelebb költözve. Egy olyan völgyben, ahol a folyók kiszáradtak, a hegyi olvadékvíz közelsége jelentette a túlélést.

Ami ezt figyelemre méltóvá teszi, az nem csak maga az áthelyezés, hanem az is, ahogyan a társadalom reagált. Peñicóban nincsenek bizonyítékok hadviselésről, fegyverekről vagy megerősített falakról – ami ritka esemény a szűkös időkben.

„Peñico folytatja Caral hagyományát, miszerint harmóniában él a természettel, és tisztelettel viszonyul más kultúrákhoz” – mondta Shady.

Az ásatások a művészet és a rituálék terén is feltárták a fejlődést. Shady csapata kifinomult agyagfigurákat, gyöngyös nyakláncokat és faragott csontokat tárt fel – köztük egyet, amely emberi koponya alakúra volt formálva. Egy feltűnő szobor egy gondosan kidolgozott frizurával díszített nő fejét ábrázolja, arcát hematit pigmenttel pirosra festve. Ezek a tárgyak arra utalnak, hogy még a csökkent népesség ellenére is a közösség befektetett a kulturális kifejezésbe az identitás és az összetartás fenntartásának egyik módjaként.

A helyszín már nyitva áll a látogatók előtt, akik felfedezhetik a szertartásos templomokat és lakóépületeket. Az új látogatóközpont kör alakú kialakítása, amely Caral és Peñico legérdekesebb jellegzetességét idézi: a kerek központi tereket. Ezek a terek a városok azon részein találhatók, amelyek a régészek elmélete szerint közigazgatási területek voltak, bizonyítékként szolgálva egy olyan társadalomra, amely esetleg konszenzuson alapult, esetleg hasonló demokratikus struktúrával, mint Görögországban, mintegy 2000 évvel később.

Gaspar Sihue, a Caral idegenvezetője arra ösztönzi az utazókat, hogy még azelőtt tegyék meg az utat, mielőtt a helyszínek széles körben ismertté válnának. „Szeretek a Supe-völgyben idegenvezetőként dolgozni, mert olyan messze van a fő turistaútvonaltól” – mondja.

Shady ugyanakkor óvatosságra int, hogy a peñicoi ásatások viszonylag új keletűek, és sok épületet még mindig a sivatag borít. „Még sok mindent kell tanulnunk” – mondja.

Peñico terei között állva lenyűgöző belegondolni, hogyan reagált egy ősi társadalom a válságokra inkább alkalmazkodással, mint hódítással. Túlélési stratégiája – a vízhez közelebb költözés, a kereskedelmi hálózatok fenntartása, valamint a művészet és a rituálék fenntartása – 3800 éves emlékeztető arra, hogy az együttműködés hogyan tarthat fenn még a szélsőséges stressz idején is.

Ez az üzenet ma sürgetőnek tűnik. Peru továbbra is az andoki gleccserekre támaszkodik vízellátása terén, mégis trópusi jégének 56%-át elvesztette az elmúlt 58 évben a kormányzati gleccserkutatók szerint – adta hírül a BBC.

„Sok mindent kell tennünk a klímaváltozással szembenézve” – mondja Shady a Peñico-i eseményekből leszűrt tanulságokról. „Meg kell változtatnunk az életről és a bolygónkon zajló változásokról alkotott képünket, hogy az emberi társadalom továbbra is jó életminőségben és kölcsönös tiszteletben élhessen”.

Még félig a perui sivatagban eltemetve is a város egy felfedezés, amely tanulságokkal szolgál a világ számára.