Mit találnánk ha elolvadna az Antarktisz jege?

Először is, ha leásnánk a sarkvidéki jégen, rájönnénk, hogy nem kell olyan messzire ásnunk, mielőtt befejeztük a munkát.

„A sarkvidéki tengeri jég általában 2-3 méter vastag” - magyarázza a Nemzeti Hó- és Jégadatközpont (NSIDC). „Egyes sarkvidéki régiókban a jég akár 5 méterre is megvastagodik. A sarkvidéki tengeri jég azonban elvékonyodik, és egyre több jég mindössze 1-2 méter vastag.”

Ez alatt a Jeges-tenger fagyos vizébe ütközne, és ezen a ponton valószínűleg ideje abbahagyni a fúrást.

„Az elsődleges különbség az Északi-sarkvidék és az Antarktisz között földrajzi. Az Északi-sarkvidék egy óceán, amelyet vékony évelő tengeri jégréteg borít, és szárazföld veszi körül. (”Az évelő„ a legrégebbi és legvastagabb tengeri jégre utal.)” - magyarázza a NASA. „Az Antarktisz viszont egy kontinens, amelyet nagyon vastag jégsapka borít, és amelyet tengeri jég és a Déli-óceán pereme vesz körül.”

Az Antarktisz jege sokkal vastagabb, bár évszakonként és helyenként változik. A grönlandi jégtakaróval együtt az antarktiszi jégtakaró tartalmazza a Föld édesvízkészletének több mint 68 százalékát és szárazföldi jegünk 99 százalékát.

„Az antarktiszi jégtakaró a legvastagabb pontján közel 4,9 kilométer, és körülbelül 30 millió köbkilométer jeget tartalmaz” - teszi hozzá az NSIDC. „Ha az egész antarktiszi jégtakaró elolvadna, a tengerszint körülbelül 58 méterrel emelkedne.”

„Az Antarktisz legnagyobb tava, a Vosztok-tó, a Fehér kontinens számos szubglaciális tavának egyike, megdöbbentő 4 kilométerre fekszik a kelet-antarktiszi jégtakaró felszíne alatt” - magyarázza az Antarctica Cruises, hozzátéve, hogy a kelet-antarktiszi jégtakaró nagy része a tengerszint felett van, de nem az egész, számol be az IFLScience.

„A Denman-kanyon, a kelet-antarktiszi jégtakaró jég alatti felszínformája például a Föld szárazföldi kanyonjai közül a legnagyobb mélységet éri el, több mint két mérfölddel a tengerszint alá süllyedve. És a tengerszint alatti alapkőzet meglehetősen jelentős zónája a Wilkes szubglaciális medence kelet-antarktiszi jege alatt található.”

A tudósok megfúrták az antarktiszi jégtakarót, nagyrészt azért, hogy megértsék a Föld múltbeli éghajlatát. A legmesszebbre körülbelül 2,8 kilométer mélyen értek el, elérve az alapkőzetet, és körülbelül 1,2 millió éves jégmintát vettek fel.

Míg az ásás a klasszikus módszer arra, hogy megtudjuk, „mi van ez alatt”, természetesen sok más lehetőség is rendelkezésre áll. A radar, a szeizmikus visszaverődés és a gravitációs mérések kombinálásával a kutatók létrehozták az alatta lévő kontinens térképét, amelyet Bedmap3 néven ismernek.

„Ez az alapvető információ, amely alátámasztja azokat a számítógépes modelleket, amelyeket arra használunk, hogy megvizsgáljuk, hogyan fog a jég átfolyni a kontinensen a hőmérséklet emelkedésével. Képzelje el, hogy szirupot önt egy sziklatortára – az összes csomó, minden dudor meghatározza, hová és milyen gyorsan megy a szirup. És így van ez az Antarktisszal is: egyes gerincek feltartják az áramló jeget; az üregek és a sima részek azok, ahol a jég felgyorsulhat” - magyarázta Dr. Hamish Pritchard, a BAS gleccserkutatója és az új térképet bemutató tanulmány vezető szerzője az év eleji nyilatkozatában.

„Általánosságban világossá vált, hogy az antarktiszi jégtakaró vastagabb, mint azt eredetileg gondoltuk, és nagyobb mennyiségű jéggel rendelkezik, amely a tengerszint alatt fekvő sziklaágyon fekszik” - tette hozzá Peter Fretwell, a BAS térképészeti szakértője és társszerzője. „Ez nagyobb olvadásveszélynek teszi ki a jeget a kontinens peremén előforduló meleg óceánvíz behatolása miatt. A Bedmap3 azt mutatja nekünk, hogy egy kicsit sebezhetőbb Antarktisz van, mint azt korábban gondoltuk.”

A legújabb felfedezések között szerepeltek az elveszett kontinensek és annak bizonyítékai, hogy a kontinens egykor buja esőerdőknek és dinoszauruszoknak adott otthont. Ki tudja, milyen meglepetések várnak még felfedezésre?